BRONTEI PISZTÁCIA – a pisztáciák szicíliai királynője

BRONTEI PISZTÁCIA – Mitől más ez a pisztácia, mint a világ többi pisztáciája? Mi teszi annyira különlegessé, mássá, annyira izgalmasan szicíliaivá, olasszá, a fine-dining világában is különlegessé és mindenütt keresetté? Olaszországban nem termelnek sok helyen pisztáciát, mint Amerikában, vagy Iránban. Olaszországban valójában csak egy helyen termesztenek pisztáciát,

Szicíliában, Catania megyében, Bronte környékén. Bronte, „a pisztácia városa”, a ma is működő Etna közelében, a tűzhányótól északnyugatra, a tengertől harminc kilométerre fekszik. A vulkán többször is lerombolta. A pisztácia a kesudiófélé családjába tartozó sivatagi növény. Ezért is szereti a jó forró meleget, és sok napfényt, és ezért viseli el a fagyokat. A vizet, esőt és a párás környezetet nem kedveli. Sziciliában, Bronte környékén, az Etna lábainál már nagyon régóta termesztenek pisztáciát, s még az arabok hozták és ültették itt az első kis fákat.

Ebből alakult aztán ki a helyi nemesítésű, világszerte nagyra értékelt, prémium minőségű brontei fajta, amit érdekes módon csak kétévente szüretelnek. Azért csak kétévente, mert a brontei termelők azt is régen észrevették, hogy ha csak kétévente szüretelnek, akkor a fák sokkal jobb minőségű és több termést adnak. Brontéban ezért kétévente van a szüret, amikor a környéken a meleg ellenére is mindenki kalapot, sálat vesz, hogy védje magát a pisztáciafa ragadós gyantája ellen, és így szedi a pisztáciát. Mivel a brontei pisztácia érzékeny a melegre és fényre, ezért 2-3 nap szárítás után hűtőházban, héjastól tárolják, és csak az eladás előtt pucolják meg. Nem mindenki tudja, de a pisztácia magjai az érés során már maguktól is felnyílnak.

Miben és mitől más a brontei pisztácia?

Ennek a pisztáciának az az egyik különlegessége, hogy nem pörkölik, és nem sózzák, mint a többi, kommersz amerikai és iráni pisztáciát, amit az üzletekben kaphatunk, és nem is fogyasztják önmagában, mint más magokat.

A Brontében termő „Pistacia vera” az egyetlen olyan pisztácia, amely minden édesség, desszert, gelato elkészítéséhez tökéletesen használható, de tészták, pizzák fűszerezésére, felvágottakba, húsok mellé, feltétként is használható. Készíthetünk belőle pisztácia pesztót és pisztácia „nutellát” is, de Brontéban még „arancini” is készül pisztáciával töltve.

Ezt a különleges és drága pisztáciát a terroir teszi ennyire fantasztikussá. Az, hogy a fák ásványi anyagokban, szilíciumban gazdag vulkanikus talajon, egyedi mikroklimatikus körülmények között, a vulkán lábainál kialakított teraszokon fejődnek, s élnek akár 200-300 évig. A tengerszint feletti magasság, a forró nappalok és hűvös éjszakák miatt is lesz a brontei pisztácia a világon egyedülálló.

Csíki Sándor♣