A MINŐSÉG FORRADALMA: A minőségről és a forradalomról is gyakran hallhatunk, s nem véletlenül. A minőséggel a mindennapokban valaminek a jóságát mérjük, ám, ami mindebben a szellemi teljesítményekre vonatkoztatva az igazi csapda, hogy a minőség, itt, praktikusan nem más, mint egy termék, egy szolgáltatás megfelelősége a szempontjainknak. A gyártó a követelményeink teljesítésével éri el az elégedettségünket.
Mindez persze, egy cseppet sem filozofikus, a dolgok lényegi tulajdonságainak összességére vonatkozó állítás, hanem jóval inkább egy marketing szemléletű megközelítése mindannak, amit a minőség fogalmáról gondolunk, miközben határozottan érezhetjük, hogy túlzottan is hétköznapi és tárgyközpontú ez a világlátás és a magas minőség óhatatlan devalválódásával jár.
A minőség forradalmi kiáltványa
Németh László „A minőség forradalma” címmel a Nagy Gazdasági Világválság idején írt tanulmányában olvashatjuk a következő sorokat:
„Korunk nyilvános élete ijesztően alacsony, a szellemi élet mégis inkább fokozott, a találékonyság nagyobb, az egyéni problémakör tágabb. […] Ha az új tudományt, új irodalmat nézzük, a nagy kultúrösszhang hiánya ellenére is feltűnik, milyen izgatott, bonyolult, sokirányú a szellemi élet; ha a közösség arcát figyelem, elhülyült mosoly fogad.”
Az előbbi állításokkal aktuális párhuzamot keresve, a 21. század elejének nyilvános élete sokunk számára immár ijesztően magas lett, miközben a közönség szellemi élete inkább visszafogott, a találékonyság csekélyebb, s az egyéni problémakör is szűkebb. A „nagy kultúrösszhang” hiánya ma is változatlan, s talán soha nem is lesz ez másként, miközben az „elhülyült mosoly” is reménytelenül időtlen, s egyre szélesebb. Napjainkra, az új információs technológiák minden korábbit felülmúlóan demokratizálták a minőségi ismeretekhez, a tudáshoz jutás lehetőségét, ahogy minden korábbinál jobban demokratizálták az áltudományok, a hülyeség, a félműveltség terjesztéséhez való jogot és lehetőséget is. S, változás ebben sem várható. Mindemellett hiszem, hogy sokan vagyunk még, akiknek a világról alkotott modelljei jól, rosszul, de továbbra is alkalmasak a silány és hamis kiszűrésére, egyszersmind az időtálló minőség felismerésére és képviseletére.
„Várom az embert, aki megszövegezze a minőség forradalmi kiáltványát.”
– fogalmazza meg a vágyát Németh László a harmincas évek elején, ám a minőség forradalmi kiáltványát megfogalmazó ember azóta is csak várat magára. Pedig hosszú évezredek várakozása után, igazán eljött már az ő ideje.
Tíz évvel később, egy másik magyar író megfogalmazta. Erről szól „Az indián mese”. Az író Hamvas Béla. (De többet is tett ennél. Végső soron egész életműve maga volt a „minőség forradalmi kiáltványa”.)
„Az ember magatartása a természettel szemben háromféle lehet. Az első a metafizikai, amely a természet minden porszemét fel akarja emelni, és meg akarja nemesíteni. Ezt a magatartást, miután a történeti vallásokból is tökéletesen eltűnt, az alkímia hagyománya őrzi. Az alkímia a világot arannyá akarja változtatni, vagyis minden atomjával a romolhatatlan és az elmúlhatatlan szellem világába akarja emelni.
A második magatartás az embernek a természetről való apai gondoskodása. Az archaikus kultúrák ebből a gondoskodásból fakadtak. Ahol a földművelés és az állattenyésztés még érintetlen, ott ez a szellem él.
A harmadik magatartás az archaikus korszak letűnésével általánossá vált, és ez a természet kirablása. Ha az ember ma a bányákat, a letarolt őserdőket, a kifosztott tengert, a legyilkolt állatokat és primitív népeket, és a milliárd civilizált robotos rabszolgát látja, nem lehet kétsége afelől, hogy itt mi történik.”