VINKÓ JÓZSEF – Újságíró, dramaturg, műfordító, író – sok minden, ami csak egy magyar-francia szakos bölcsésznek az életből juthat. A wikipedia szerint (vajon ő szerkeszti?): „Gencsapátiban született, Szombathelyen járt gimnáziumba, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának francia-magyar szakos hallgatója. Az egyetem elvégzése után 1976-tól a József Attila Színház dramaturgja, 1980-tól a Vidám Színpad irodalmi vezetője. 1985-90 között az Artisjus Színházi Ügynökség vezetője.
- Egyetemista kora óta különböző kulturális lapok szerkesztője, újságíró. Különböző kiadványokban közel ezer színikritikája, interjúja, esszéje, publicisztikája jelent meg. Könyvkiadóként is működött,
1989-2005 között többek közt ő adta ki magyar nyelven a Berlitz útikönyveket. Kiadta többek között Huszti Péter, Bodrogi Gyula, Müller Péter könyveit is. Egy időben krimisorozatot szerkesztett, 1990-91-ben az újraindult Színházi Élet szerkesztőbizottságának volt a tagja, számtalan színházban dolgozott, mint vendégdramaturg. 1985-től a Stúdió című kulturális hetilap egyik televíziós szerkesztő-műsorvezetője. (…) 1990-től az MTV, 1997-től az RTL Klub és a TV2 producere.
- Érdeklődése 2009-ben fordult a gasztronómia felé. Azóta folyamatosan írja a Heti Válasz című hetilapban gasztronómiai rovatát. 2010-ben társtulajdonosként és főszerkesztőként újraindította a Magyar Konyha című gasztronómiai havilapot. A Kossuth rádióban 2014 január óta hetente szombatonként hallható Szellem a fazékból című gasztrotörténeti sorozata.
Vinkó József: Konyhamalac
A könyv egyik, Vinkó József által feltehetően különösen kedvelt illusztrációja: A fiatal Gargantua ebédje, Gustave Doré metszete, 1851
„Úgy lapozd ezt a könyvet, kedves Olvasó, mintha épp csak folytatnád a Szellem a fazékból című kulináris mesét. Gasztrotörténetek ezek is, ám került a tárcák közé dühös publicisztika is. Az ilyen kritikák fájhatnak, elismerem. Mentségemül az szolgál, hogy az ember egyformán sebet kap a kritika útonállóitól és a kritikusoktól. A sebek egyként fájnak és hasonlítanak is egymáshoz, ám hamar kiderül, hogy az egyiket bandita ütötte ártó szándékkal, a másikat sebész vágta gyógyító céllal. Kukkants be újra a konyhába, emeld meg óvatosan a fedőt, ezúttal sem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek. (…) Evés közben jön meg az étvágy. Megjöhet olvasás közben is. A Konyhamalac erről szól: az ét-vágy titkairól.” (Vinkó József)
Kinek ajánlom?
Vinkó Józsefnek ez a könyve sem való mindenkinek, ahogy az előző, a „Szellem a fazékból” sem volt az. De, akinek például ez a blog általában tetszik, az jó eséllyel élvezni fogja Vinkó József új könyvét is. S, miközben a gasztronómia környékére keveredettek közül sem tudnak annyian annyira jól írni, mint ahányan magukról ezt meggyőződéssel hiszik, Vinkó tényleg tud. Így aztán, egységes stílusra, intelligens mondatokra, érdekes tartalomra, jól szerkesztett, kerek történetekre készülhet az, aki a könyvet megvásárolja – és el is olvassa. A Konyhamalac első valódi mondatai egy Krúdy műből származnak. Ráadásul egy olyan Krúdy műből, amely Cholnoky László 1920. januárjában, a Nyugatban megjelent kritikája szerint „Krúdynak talán a legpazarabb alkotása.” (ami újra csak azt igazolja, hogy Vinkó József hibátlan érzékkel talál rá az értékes forrásokra). A dicsért lélektani remeklés címe „Az Asszonyságok díja”, amely, mint Cholnoky zárszóként megjegyzi: „regénynek gyenge, de írásműnek majdnem tökéletes”. És végül az idézett Krúdy mondatok, amelyeket Vinkó József kiemelt, s amelyeket mindezek után, s mellett, s már csak emiatt is, magam is fontosnak tartottam a nyájas Olvasó szeme ügyébe helyezni:
„Mit ér ez az egész beszéd! Nem találom a kalarábét a levesben.”
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!