SZÖRP EPIGONOK – Kit nevezünk epigonnak? Az epigon utánzó: „Nagy alkotó egyéniség vagy jelentős irányzat eredetiséggel nem rendelkező utánzója, aki gyakran csak a külsődleges jellegzetességeket másolja.” Az epigon, „az elődök nagyságáig felemelkedni képtelen, csak a hagyományokat folytató tehetségtelen utód”. Epigonok mindig is voltak, s mindig is lesznek. Kevés az igazán alkotó elme, még a szörpök egyszerű világában is!

Az epigonok felbukkanása a mindent forradalommá nagyító lelkesedés halála is egyben, legyen szó molekuláris gasztronómiáról, nouvelle cuisine-ről, kézműves sörről, street food-ról, társadalmi mozgalmakról, művészetről, vagy éppen a szörpökről, mint most is.

A szörp korántsem elég fajsúlyos téma ahhoz, hogy tragédiát kerekítsek köré, de nem is szükséges. Ezúttal annyi is elegendő, ha látjuk, miféle természete és hatása van az epigonizmusnak nevezett alkotói önállótlanságnak.

A forradalmárok…

A házilag készített szörpök éttermi megjelenése az évekkel ezelőtt elindult magyar „gasztro-forradalom” egyik formai jegye volt. Egyfajta szimbólum és garancia is egyben. A frissen készített, ötletes szörpök kezdetben még a haladás jelképei voltak. „Szörp is van? Tényleg? Nagyszerű!” – bólogattunk elégedetten összenézve, és a beavatottak magabiztosságával tudtuk egyből, hogy a forradalom által megszentelt helyen vagyunk. Szörpöt inni akkoriban, egyfajta megkülönböztető, szabadkőműves-féle jelkép is volt egyben. Ez volt a szörpök első, tiszta és forradalmi időszaka. Szörpös hitvallás volt ez vendéglátó és vendég részéről is, egyfajta elköteleződés a haladás mellett.

Az első epigonok…

Az első vonalba tartozó, komoly és elkötelezett szörpkészítőket hamarosan követték az első epigonok. Ők ebből a világból már csak annyit láttak meg, hogy a szörp jelkép, és részesülni is akartak a jelkép spirituális és vendégvonzó erejéből. A frissesség, szezonalitás és harmónia eszméje egyre csak halványult, s bár vele együtt a szörpök minősége is romlott, de nyomokban még képesek voltak őrizni az élvonal szellemiségét.

Légy résen!

Napjaink újabb, és szembetűnő fejleményeként már a lényegről mit sem tudó, a lényeget soha meg nem értő, felületes epigonok serege uralja az éttermi szörpök készítésének világát is. A házi készítésű szörpökkel, bodzával, málnával ékesített forradalom immár a végnapjait éli, és az is lehet, hogy e sorok írása közben, mindenkitől elfeledve, már meg is halt. A „szörp” szó hallatán még mindig túl sokan hiszünk a mesékben, de ne tegyük! Budapestet a házi készítésű szörpök jelmezébe bújt drágán adott cukros limonádék, színezékkel teli, gyenge ipari szörpimitációk lepték el. Légy hát résen, és ragaszkodj a jóhoz!

Csíki Sándor♣