BIZARR DIÉTÁK – Az ember régóta keresi a megoldást arra, hogy miképpen lehetne vékonyabb, fittebb úgy, hogy lehetőleg minél levesebbet kelljen feladni az elhízáshoz vezető rossz szokásai közül. A könnyed fogyás Szent Grálja az energia megmaradás törvényébe zárva, továbbra is várat magára. Nincs királyi út, akad helyette számtalan, furcsábbnál-furcsább

diéta. Egymást érik a káposzta, a grapefruit, a sütemény, a baby-étel, a villa, az alvás, a rágás, a kőkorszaki, a csodabogyós, a vércsoport, a zöld tea, a negatív kalória, az egy, kettő, három és még több napos, a dollár milliárdokban mérhető piacból profitot remélő, újabb és újabb elképzelések mentén piacra dobott diéták. A következő öt diéta csupán csepp a tengerben a sok ezernyi hóbortos, nem egyszer életveszélyes diéta közül.

Rágcsáló diéta – fletcherizmus

A 19. század közepén született amerikai Horace Fletcher „A Nagy Rágcsáló” néven vonult be a történelembe. Követőinek azt javasolta, hogy „fletcherizálják” az ételeiket, ami azt jelentette, hogy harminckétszer, vagy percenként legalább százszor, a zsíros ételeket legalább hétszázszor (!) rágják meg, mielőtt lenyelnék, amivel buzgón rágcsáló követői leginkább egy táplálkozó hörcsögre hasonlítottak. „A természet megbünteti azokat, akik nem rágcsálnak.” -hirdette Fletcher, amivel napjaink dietetikusai is nagyobb részt egyetértenek. Dr. Hendrik Smit vizsgálatai szerint azok, akik a falatokat harmincötször megrágták 12 %-kal kevesebbet ettek, mint azok, akik csak tízszer.

Horace Fletcher a széklet iránt is különös érdeklődést tanúsított és a szülőket arra biztatta, hogy gyermekeiket is ebben a kíváncsi szellemben neveljék. Fletcher 1919-ben hunyt el, amikor már egy újabb fogyókúra divat hódított. Ez volt az amerikai politikai gazdaságtan professzor Irving Fisher, és az orvos Eugene Lyman Fisk nevével fémjelzett, mai is divatos és közismert, kalóriaszámlálós diéta.

Kukázó diéta – freeganizmus

Az 1990-es évek közepén indult amerikai freeganizmus kifejezés ezúttal nem személyre utal. A „freegan” a „free” és a „vegan” szavak összekapcsolásával képzett szó. A freeganizmus, a fletcherizmus után egy évszázaddal, a kiteljesedő fogyasztói társadalom kritikájaként is leírható, ezért aztán, aki egyidejűleg szeretne fogyni és harcos társadalomkritikát is gyakorolni, annak ez lehet a legmegfelelőbb forma.

A diéta követői azzal kívánják csökkenteni a társadalom termelte hulladék okozta környezeti terhelést, hogy leginkább csak kidobott, növényi eredetű élelmiszereket fogyasztanak, amit a „kukába merülés” rituáléja során tárnak fel. Ebben a diétában lényegében nincs semmi eredendően egészségtelen, mondják az orvosok, azonban ettől még igen durva marad.

„Nagy Tisztító” diéta

A hashajtók a fogyókúrázás kezdeteitől rendszeresen előfordulnak a fogyókúrázók háza táján. Ez alól a celebek, mint a Grammy-díjas amerikai énekesnő, Béyoncé, sem számítanak kivételnek. A diéta követői többnyire reggel és este is fogyasztanak hashajtót, majd, ha éhesek lesznek, citromlével, csípős cayenne borssal és juharsziruppal szörpöt készítenek, és azt isszák. Ez a koktél hivatott elnyomni az éhségérzetet. Szakértők szerint ez a fajta „tisztító” módszer meglehetősen túlzó és ráadásul a szervezetet is fokozottan igénybe veszi. 3-7 napnál hosszabb ideig semmiképpen sem javallott, szemben a diétában javasolt, 10 napot is meghaladó időtartammal.

Shangri-La diéta

A legendás tibeti Shangri-La nevére keresztelt diéta Seth Roberts pszichológia professzor találmánya, aki 2006-ban jött elő újfajta étvágycsökkentő módszerével, az íztelen kalóriákkal. A módszer a professzor korábbi patkány-pszichológiai kísérleteinek továbbgondolása révén született. A diéta gyakorlati tanácsai szerint, naponta 100-400 kalória íztelen étel fogyasztását javasolt a normál (ízletes) étkezések közötti időben, egyszerre, vagy elosztva. Ez az íztelen élelmiszer, lehet extra light olíva olaj, amiből 1-2 evőkanállal kell elfogyasztani kétszer egy nap, vagy akár ízesítetlen, cukros víz is.

Az ízetlen ételt az étkezés után és előtt legalább egy órával kell lenyelni a súlycsökkenéshez. A pszichológus Roberts szerint az agyunkat váratlan meglepetésként éri, hogy íztelen, vagy alig ízletes ételt eszünk. „Miért eszünk ilyen ételt?” – kérdezi az agyunk, önmagától. „Csak nem azért, mert éhesek vagyunk?” – töpreng el az agyunk, velünk együtt. A többi már kitalálható: ha éhezünk, akkor energiát kell felszabadítani, ami végül fogyáshoz vezet(het).

Haladóknak – fényevő diéta

A fényevés már-már vallás, vagy tán egészen az, bár kétségtelen, hogy a diéták többsége ugyancsak feltételez némi révületbe hajló hitet, buzgalmas elszánást. A fényevés híveinek messzi múltban gyökerező meggyőződése, hogy az élelmiszerekre, vízre semmi szükség, a napfény és a spiritualizmus bőségesen elegendő a jóllakáshoz. Az afro-amerikai Wiley Brooks ma is működő intézetet alapított erre a hitre. A magát harminc esztendeje fényevőnek hirdető Brooks pechjére, a sajtó kiszúrta, hogy kólát iszik és hamburgert eszik, ezért aztán legyünk csak óvatosak ezzel a diétával. Bár kétségtelen, hogy átmenetileg éppen ezzel a diétával lehet a legtöbbet fogyni, a siker időleges, és a tudomány mai állása szerint, a diétázó előbb, vagy utóbb, de egészen biztosan szomjan, vagy éhen hal. Éppen azelőtt, hogy elégedett lehetne a testsúlyával.

Csíki Sándor