BAMBI NARANCS – Kovács Eszti 1959-ben énekelte először, Berki Géza dalszerző, és Brandt Iván szövegíró többször is feldolgozott slágerét, a Pancsoló kislány című dalt. A dal refrénje fél évszázad múltán is jól ismert: „Jaj úgy élvezem én a strandot,/ Ottan annyi a szép és jó,/ Annyi vicceset látok, hallok,/ És még Bambi is kapható!” A szénsavas Bambi palackozása 1947-ben, a VIII. kerületi Hazai Szikvízüzemben, a Horváth Mihály téren kezdődött. Az államosítást követően, ez a szikvízüzem, s vele a jogok is, a Fővárosi Ásványvíz és Szikvízüzemhez kerültek. Gyártóhelyét többször is áthelyezték, majd, a kereslet növekedésével, a 60’-as évek elején, a KGST szakosodás szerint a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK) gyártott új gépsorokat állítottak be.

A két és féldecis Bambi Narancs szénsavas üdítőital ugyan csatos üvegként híresült el, s az emlékezetben is így él, ám az első, kézzel töltött Bambis üvegek még koronazáras voltak. Más üdítőital nem lévén, kékköpenyes, szorgos munkásnők tucatjai állították elő a szocialista tervgazdálkodás első, és évekig egyetlen, üdítőitalát. A hidegháborús fémhiány miatt azonban, a szemétbe kerülő koronazár helyett a drágább, ám hosszú távon mégis kevésbé pazarló csatos üveg lett a Bambi emblematikus palackja.

A recés csatos üvegeket elszürkült faládákban szállították országszerte, s a Bambi a legkisebb falu búcsúján, majálisán, körmenetén éppúgy előfordult, mint a százezres felvonulásokon, és a Marx, Engels, Lenin képek alatti emelvények vörös filcborítású, hamutartós, mikrofonos asztalain.

Miközben széles körben elterjedt az a vélekedés, hogy a Margitszigeten palackozott Bambi halálát, az ugyanott palackozott Pepsi-Cola okozta, ez már csak azért sem lehet igaz, mert a Bambi és Pepsi-Cola palackozása, amíg lehetett, párhuzamosan zajlott. Mi több, a Bambi életben tartását azzal is befolyásolni igyekeztek, hogy a jóval keresettebb Pepsi-Colából csak az kaphatott, aki legalább ugyanannyi Bambit is rendelt mellé.

A 70’-es évek elejére, a ma már áhítattal emlegetett Bambi egyszerűen kiment a divatból. Nem állta a versenyt a nyugati világ áhított kóláival, ráadásul elterjedt róla, az a máig megingathatatlan vélemény, hogy a megengedettnél magasabb volt a kátránytartalma, aminek a valós alapját feltehetőleg azok az italnak narancsszínt adó mesterséges kátrányfestékek adhatták, melyek rokonaiból ma sincs hiány az üdítőitalokban. Egy mára már feledésbe merült érdekesség, a „szénsavval telített” Puncs-Bambi üdítőital, melyet szintén a Margitszigeten palackoztak.

Magyarországon, Walt Disney mesefigurájához (1942), a bájos őzgidához kötődő Bambi név, évtizedeken át „az” üdítő szinonimája volt. A Bambi mellett, megjelent a málnaízű, „eredeti gyümölcsökből készült” Erdei Bambi nevű szénsavas üdítőital is. Két és féldecis kiszerelésben, a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat margitszigeti üzemében készült ez is. (1963-ban a bolti ára 2,10 Ft.)

Utas-Üdítő

Az Utas-Üdítő a Bambi utáni legrégibb „szocialista” üdítő. A Fővárosi Ásvány és Szikvízüzem palackozta üdítőital félliteres kiszerelésben készült és a MÁV Utasellátó forgalmazta. „Citromolajjal ízesített, alkoholmentes szénsavas üdítő ital” állt a félliteres, a Bambihoz hasonlóan recés, fehér porcelán csatos üveg címkéjén. Az Utas-Üdítőt a 60’-as években citrom-bambiként is emlegették. (1963-ban a bolti ára 3 Ft.)

Hüsi – oltja szomját

A 60’-as évek elejétől, az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet (ÁFÉSZ) forgalmazta a Bambihoz hasonlóan csatos üvegű, Hüsi nevű, málnaízű szénsavas üdítő italt. Lengyel Sándor grafikus 1963-ban rajzolt plakátján a kor reklámjainak puritánságával csupán annyit közölnek: „Hüsi – oltja szomját”. Minek is több, gondolhatnánk, miközben, e néhány szó, akár jelentős előrelépésnek is tekinthető az Üdítő elnevezésű üdítő zen buddhizmust idéző, minimalista világához képest. A Coca-Cola és Pepsi Cola felé való sodródás megállíthatatlan volt, mint azt a következő részben olvasva is láthatjuk, pedig voltak reményteljes magyar üdítők…

Az üdítőital történelem előző, és következő része…

• Az üdítőital történelem előző része (sörbet, kracherli)  itt olvasható, a folytatása pedig itt.

Csíki Sándor♣