A KUROBUTA SERTÉS a wagyu méltó társa. Éppannyira felmagasztosult mint a japán tehén, csak jóval kevésbé ismert mifelénk. Disznó erre is akad, van mangalicánk, amit ráadásul Japánba is szállítanak. Mindennek ellenére érdemes megismerkedni a kurobuta sertéssel, amit sokan a világ legjobb sertésének tartanak. Talán nem lepődünk meg, de a japán kurobuta sertés valójában egy Black Berkshire sertés, vagyis egy Berkshire megyéből származó ritka angol fekete sertés fajta japán tenyészete.
A Black Berkshire első írásos említésére Oliver Cromwell idején (1599-1658) került sor. Eredetileg vörös, vagy homokszínű sertésként írták le, néha foltosnak is. Aztán, nagyjából 320 évvel ezelőtt Kelet-Ázsiából fekete sertések érkeztek Angliába, ahol az ázsiai fekete sertést a Berkshire fajtával keresztezték. A keresztezéssel alakult ki a ma is ismert fekete szőrzetű, ám a lábakon, a farok végén, a fülhegyen és az orron fehér foltos sertés, amelyet az angolok (ó, boldog nemzet!) háromszáz éven át, mind a mai napig tiszta tenyészetként tartottak fenn.
Angol Black Berkshire sertés
Nem sokkal a Black Berkshire fajta kialakulása után, az angolok ajándékképpen néhány sertést elküldetek Japánban, Okinawa szigetére. Az okinawaiak olyannyira elégedettek voltak az angol fajta minőségével, hogy ajándékba az északi Kyushu szigetre is küldtek belőle, ahol a kurobuta tenyésztés központja a Kagoshima prefektúrában ma is van.
Kagoshima
Az elmúlt két évszázadban az angolok újabb állatokat küldtek Japánba, amivel az állomány fenntartását is segítették. Az idők során a Black Berkshire fajtának kialakult egy sajátosan japán ága, köszönhetően a takarmányozásnak és a tartáskörülményeknek.
Kurobuta sertéshús shabu shabu
A japánok szerint a kurobuta sertés élvezetének legjobb módja a Shabu Shabu, ami többnyire húsból, zöldségekből, rizstésztából, dashiból, hozzá pedig a mártásokból (ponzu, goma-dare) áll, és a vietnami pho leves rokonságába sorolható.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!