GRÖNLAND – Bármerre is járjunk a nagyvilágban, Grönlandon találkozhatunk csak igazán meglepő karácsonyi ételekkel, amilyen a muktuk és a kiviak is. A muktuk, közép-kelet-európai gusztusunk felől közelítve is elfogadható, hiszen a muktuk nem más, mint az eszkimók vadászzsákmányának, a grönlandi bálnának, belugának, narvalnak a bőre és
bőralatti, sokujjnyi vastag, sajátos szerkezetű zsírrétege, melynek az íze az elfogultak szerint olyan, akár a friss kókuszé. A muktuk tehát, szalonna. A muktuk leginkább nyersen kerül az asztalra, vékonyan felvágva, hogy el lehessen rágni, de a modern eszkimó konyha szellemétől áthatva, ma már rántva, olajban sütve, és savanyúságnak eltéve is gyakori.
A savanyítás receptje szerint, a minden háztartásban előforduló muktukot (bőrös, vastag mangalica szalonnát) addig főzzük, míg az könnyen vágható, vajpuha nem lesz. Ezt követően félretesszük, s amíg a muktuk hűl, ízlés szerinti arányban, felvágjuk a hagymát, sárgarépát, hegyes erős paprikát, a karfiolt pedig rózsáira szedjük. Öt százalékos ecetből és vízből 1:1 arányú keveréket készítünk, amit szokásaink és ízlésünk szerint fűszerezhetünk is. Az időközben lehűlt muktukot kockákra vágjuk és a zöldségekkel ízlésesen elrendezve, csavaros tetejű üvegbe tesszük, felöntjük az ecetes vízzel és napokon át hűtőszekrényben érleljük. (Bőrös sertés szalonnával is kipróbálható.)
Kiviak
A muktuk szokatlan étel mifelénk, ahol tengeri emlősök csak ritkán kerülnek tányérunkba, ám még nálánál s bizarrabb karácsonyi fogás a születésnapokon, esküvőkön és karácsonykor is előkerülő különlegesség, a kiviak. Ennek elkészítése szilárd lelki alkatú, kiegyensúlyozott személyiséget feltételez. Aki kiviak készítésére szánja el magát, annak, a lelkierőn túl, szüksége lesz egy nagy, zsíros fókabőrre, legalább ötszáz kistestű tengeri madárra, például lundára, csőröstől, bőröstől, tollastól, úszólábastól, mindenestől. Kezünk ügyében egy nagy adag fókazsír is legyen, amit a madarak tollára kenünk, mielőtt a fókabőrbe zárva, a csomagot szorosan összevarrnánk.
Ha már összevarrtuk, egy nagy sziklát is gurítsunk rá, hogy a levegő is biztosan kimenjen belőle és a ragadozók se tudják megdézsmálni karácsonyig. Ezután már nincs is más teendőnk, mint várni a végeredményre. Hathónapnyi várakozás, erjedés után, elkészül a sajtszagú, csípős ízű, mérgező, ragacsos, zavaros „kiviak”, melyhez képes egy odakozmált karácsonyi halászlé már őszinte szívvel dicsért, mennyei ételnek számít.
Az elsőt szivesen megkóstolnám, na de a másadiknak még a látványa is :((.
Így eszik a kaviakot (nem én):
https://www.youtube.com/watch?v=3OPRJL9UFuA
Kösz a recepteket, ma vacsorára összeütök egy kiviakot! 😉
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok!
Ez ám a paleo!
😀
eletemben eloszor megnyitottam egy lalkoztamilyen oldalt,a sajat nevemmel talalkoztam.Ma december25 van,es meg vagyok lepve.Kellemes Unnepeket es egy aldott Ujevet kivanok,tisztelette….Csiki Sandor
Oké. Szentestei zaba és kajakóma után feljönni reggel erre az oldalra, és kis híján kiadni azt, ami tegnap bement… Megfizethetetlen élmény! 😀
Viccen kívül, én hiszek az „Ahány ház, annyi szokás.” elvben, de van, ami meghaladja felfogóképességemet. A muktukkal nem lenne bajom, sőt a savanyított verzió határozottan gusztusos! Na de a kiviak… Ember legyen a talpán, aki ráfanyalodik! Megnéztem a videót is, ott majdnem tényleg rosszul lettem. Ez nem egészségtelen amúgy? Úgy eltenni a madarakat, hogy benne van minden belsőszerv? Na mindegy, váljék minden kedves grönlandi egészségére ez a pár „finomság”. 😀
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, és sikerekben gazdag boldog új évet! 🙂