SVÉDORSZÁGBAN az ünnepi időszak december 13-án, Luca napján kezdődik. Ezen a napon a család legidősebb lánya fehérbe öltözik, fejére vörös áfonya ágakból készített koronát illeszt, s így szolgálja fel a kávét és a 13. század óta készített Luca napi svéd sáfrányos, mazsolás, többnyire S-alakban feltekert, a bronzkori skandináv ékszerművességet idéző formavilágú brióst, melynek a neve lussekatt (Luca macskája).
- A „lussekatt” hozzávalói:
- 150 g vaj,
- 500 ml tej
- 50 g friss élesztő
- 1 g sáfrány
- ½ csésze (120 ml) cukor
- 2 tojás
- 6 csésze (1440 ml) liszt
- ½ tk. só
- ízlés szerinti mennyiségű mazsola
Elkészítéséhez a sütőt 220°C hőmérsékletre előmelegítjük. A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk a tejet és kéz melegre (37°C) melegítjük. Az élesztőt kevés tejben elkeverjük. A sáfrányt mozsárban összezúzzuk, vagy langyos tejben áztatjuk. A tejet, élesztőt, sáfrányt, sót, cukrot, felvert tojást és a mazsolát (ha szeretjük) összekeverjük a liszt nagy részével, s addig gyúrjuk, amíg az edény falától el nem válik. Ha szükséges, még adunk hozzá lisztet. A tésztát liszttel megszórjuk, konyharuhával letakarjuk és duplájára hagyjuk kelni. A megkelt, könnyű, rugalmas, laza tésztából enyhén lisztezett gyúródeszkán koszorúkat, zsemléket, feltekert S-alakot formálunk. Az így elkészített briósokat tepsiben sütőpapírra helyezzük és újabb 30-40 percig hagyjuk kelni, majd felvert tojással megkenjük, és a feltekert végén mazsolával is megszórjuk. Sütőben 5-10 percig sütjük.
A svéd ünnep a következő két hétben is folytatódik, hogy végül a karácsonyesti vacsora (Julafton) ünnepi asztalánál érje el kulináris csúcspontját. A karácsonyi svédasztal (julbord) becses fogásai a svéd karácsonyi sonka (julskinka), a szárított tőkehal (felhasználás előtt beáztatva), az ecetes hering, a sóval, cukorral, kaporral érlelt nyers lazac (gravlax), az elmaradhatatlan húsgolyók, kolbászok, burgonya, vörös káposzta, rizspuding (risgrynsgrot) és a már megidézett lúgos hal.
A svédasztal legszokatlanabb fogása a befőttes üvegekben is kapható, s a grönlandi muktukra rímelő snack. Ez nem más, mint az Egyesült Államok déli államaiban, Koreában és Skandináviában is ismert sós-ecetes disznóláb (svédül: grisfötter) is.
Kedves Sándor,
Örömmel olvastam cikkét, naggyából igaz is (turista szemüvegel nézve)
csak a disznólábbal van gondom. A snack inkább beszélgetés közbeni csipegetést jelent,
( ropi, burgonyacsipsz, stb) ha disznólábbal kinálnálnák a vendegeket többen elborzadnának. A grisfötter régi délsvéd étel kb a kocsonyának felel meg, csak kevesebb
zselével.Én imádom de inkább magyarosan készitem. Üvegben eltett disznólábat.- habár
majd 40 éve élek itt -mégsohasem láttam!