KARÁCSONYI ÉTELEK – Etiópia és Fülöp-szigetek

AZ ETIÓP karácsony neve „Ganna” és január 7-én tartják azokban a sziklába vájt ősi templomokban, vagy modern megfelelőikben, melyekben a teret három koncentrikus körben elrendezett részre osztották. Itt a fiúk és férfiak a lányoktól és asszonyoktól elkülönülten foglalnak helyet, s a kórus is másutt, a külső körben énekel. Az emberek a templomba lépve

gyertyát vesznek kezükbe, s mikor a gyertya leégett, a templomot háromszor járják körbe, majd az akár három órán át is tartó misét végigállva várnak az elbocsájtásra. Karácsonykor az etióp városok megtelnek vidékről érkezett zarándokokkal, akik az éjszakát a házak falán kívül töltve imádkoznak és kántálnak. Reggel színes tömeg indul útjára, hogy az istentiszteleten részt vegyen.

Az etióp karácsony, s általában az etióp étkezés, elképzelhetetlen egy jellegzetes helyi kelesztetlen lepénykenyérféle, az injera nélkül. A sós palacsintára emlékeztető, szivacsos, fehér színű, enyhén savanykás  injera a világ legapróbb szemű gabonájából, a magas fehérjetartalmú, gluténmentes tőtippan (teff) magvainak lisztjéből készül. A tőtippan magjai olyannyira aprók, hogy őrölni is alig szükséges. Ezer magvacska mindössze 0,3g, ami szerint 1 kg 3.333.333 magvat tartalmaz.

Az injera tányérként és villaként is szolgál és az elterjedt ünnepi ételt, a „doro wat” nevű, fűszeres etióp-eritreai csirkepörköltet is erre halmozzák, majd szakítanak az injerából és a csípős csirkét ezzel csippentik fel. A doro wat különlegessége, hogy készítése során a hagymát zsiradék nélkül, száraz edényben kezdik pirítani, szárítani, s csak ezután adnak hozzá zsírt, sokszor nem is keveset.

Fülöp-szigetek (edami sajt és jamon)

A hajdani spanyol gyarmat Ázsia egyetlen római katolikus országa. Az ünneplés december 16-án elkezdődik. Az utcai árusok ekkor a templomok közelébe települnek és buzgón kínálják csokoládéitalukat és a lilára, kékre színezett, gőzölt, rizsből készített, kókusszal és barna cukorral, gyakran vajjal ízesített „puto bumbong” nevű népszerű édességüket. A karácsonyi éjféli mise után éjszaka neve Nocha Buena. Az ekkor felszolgált házias ételek száma tucatnál is több lehet, köztük három olyan fogással, melyre a világnak ezen a táján aligha számítanánk. Az első a “queso de bola”, ami nem más, mint egy 12. század óta ismert holland félkemény sajt.

A világszerte kedvelt sajt a nevét Edam városáról kapta, ahonnan a holland tengerészek hosszú útjaikra is magukkal vitték. A spanyol hajósok is megszerették, mert – viasszal bevonva – jól bírta a tengeri utat, s akár a messzi Fülöp-szigeteken is fogyasztható maradt. Az edami sajt mellett a második fogás a forró „tsokolate”, amit ugyancsak a spanyolok vittek a gyarmatra, egy másik gyarmatról, Mexikóból. A vacsora középpontjában rendszerint az ököruszály leves, a sült malac és egy harmadik spanyol gyökerű étel, a „jamon”, a sonka áll. Mindhárom csemege a gyarmati időkben került a megtérített filippínók spanyoloktól ellesett karácsonyi ételválasztékába.

Csíki Sándor♣