SZILÁRD MEGGYŐZŐDÉSÜNKBEN, hogy nagyobb paprikafogyasztó nép aligha akad, mint a magyar, ritkán jut eszünkbe ezt a nézetünket alaposabban is szemügyre venni, s konyhánk jellemző fűszerének rokonságával érdemben foglalkozni. A magyar nyelvben paprikaként ismert fűszernövény a burgonyafélék családjába, a Capsicum nemzetségébe tartozik. A nemzetségnek legalább közel 40 faja ismert ám ebből többnyire alig több mint öt fajt termesztenek szerte a világon.

Ez az öt Capsicum faj a:

1. közönséges (C. annuum L.): A hazánkban termesztett paprikák túlnyomó többsége a közönséges paprika (Capsicum annuum) valamely változata, mint a magyar fűszerpaprika őrlemények alapanyaga a Capsicum annuum L. var. Longum DC.
2. cserjés (C. frutescens L.)
3. bogyós (C. baccatum L.)
4. szőrös (C. pubescens Ruiz & Pav.)
5. kínai (C. chinense Jacq.) paprika.

A kínai eredetű paprika – tévedés

Habanero

A kínai paprika (Capsicum chinense Jacq.) éppúgy Amerikából származik, akárcsak a többi. A félreértésekre rendszeresen okot adó elnevezés egy tévedésen alapul. Nikolaus Joseph von Jacquin (1727–1817) holland botanikus nevezte el 1776-ban tévedésből kínainak a paprikát, azt gondolván, hogy onnan származik, de nem. A tudós férfiú egyébként 1755 és 1759 között járt a Nyugat-Indiákon és Közép-Amerikában

Jugar nő

is, ahol a Schönbrunni Kastély számára gyűjtött növényeket. Élete magyar vonatkozása, hogy 1763-ban a kémia és ásványtan professzora volt Selmecbányán. A kínai paprika mítoszát Cey-Bert Róbert Gyula és Kiszely István is éltetik. A Belső-Ázsiában élő jugarokról írják, hogy „Leveseikbe néha tört piros paprikát is használnak (ez az apró piros paprika ázsiai és nem amerikai eredetű!), de az igen erős ízeket bizonyos gyömbérrel érik el”, vagyis ez a „paprika” édes lehet. Ez a mondat, s a hasonlók erősen félrevezetőek és, ahogy a hivatkozásokat látom, sokakat félre is vezet. Éppen ideje lenn ezt az „ázsiai” paprikát végre botanikailag is pontosítani – vagy végleg elfelejteni.

Csíki Sándor♣