HÚSVÉT – minden tavasszal

„ÉS MONDA MÓZES a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Egyiptomból a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; ezért ne egyetek kovászost.” (2 Móz. 13:3 Károli Gáspár fordítása). A húsvét kétmilliárd ember legjelentősebb vallási eseménye. A feltámadás, az újjászületés, de a termékenység és a tavasz eljövetelének ünnepe is. A húsvét elnevezéseire is pillantást vetve, az emberi lélekbe is bepillantást nyerhetünk.

A szavak ereje

Az európai népek többségénél a húsvét szó a zsidó húsvét, a pészah alatt fogyasztott kovásztalan kenyérre, a pászkára (macesz) emlékeztet. A szó a görög nyelvű Bibliafordítással vált elterjedtté és az ortodox egyház szóhasználatában ma is egyszerre jelöli a húsvétot és az eredeti zsidó jelentéséhez képest radikálisan újraértelmezett elkerülést (pészah) a halálból az életbe, a földről a mennyekbe. A görög és orosz, a spanyol, a portugál, az olasz, a francia, a holland, a svéd, vagy a norvég nyelv, de még a finnek húsvét szava is arra a zsidó húsvétra utal, melyet Jézus is ünnepelt.

Egy másik csoportba tartozik a húsvét köznapi angol és német neve. Az angol Easter, mint azt már Tiszteletreméltó Szent Bede (~672-735) is közzétette, az angolszász tavaszistennő, Oestre nevéből ered. A német húsvét szó (Oster)  közvetlen névadója a tavaszi Ostara-ünnep, amiről a meseíró Jakob Grimm javaslatára a germán mitológia tavasz istennőjét is Ostara-nak nevezték el. E pogány istennők ünnepe a mezőgazdasági munkák kezdetét jelző tavaszi napéjegyenlőség idejére esik, miként az ókori Izraelben is, az aratás már az ünnep másnapján megkezdődött. Az angol és német húsvét szavakban a sötétséget elűző, felkelő Napra utaló „kelet” szótő („East”, „Ost”) is fellelhető. A nemzetek egy újabb csoportjánál a feltámadást megelőző „Nagy Éjszakára” történik utalás. Ilyen az ünnep szlovák, cseh és lengyel elnevezése.

Húsvét – nyúl, tojás, barka

Az előzőek után, a magyar nyelv húsvét szava már igazán különlegesnek számít. A „húsvét” ugyanis sem az ószövetségi múltra, sem pogány istennőkre, de még csak a feltámadás éjszakájára sem utal, csupán egyvalamire – a húsevésre. Arra, hogy a nagyböjt után újra (templomban is megszentelt) hús vétetik magunkhoz.

Amiben a húsvétot illetően a hívők milliói világszerte egyetértenek, az a gasztronómiai hagyomány. A húsvétnak, szerte a világon, a tojás és a tavasz istennő (Oestre/Ostara) szent állata, a nyúl a legelterjedtebb szimbólumai. Mindét pogány jelkép, a vehemens szexuális természetéről ismeretes nyúl és a petesejtet rejtő tojás a megtermékenyítésre, az újjászületésre utal. Ezek ma legalább annyira a modern húsvét, mint Jézus feltámadásának szimbólumai.

A tojás piros színe Krisztus vérét (és a pogány tüzet) jelképezi, s mellett a barkaág is jellegzetes húsvéti jelkép. A Jeruzsálembe bevonuló Jézus elé terített pálmaágakra emlékeztet. A virágokkal együtt a barkaág is az asztal dísze. A húsvéti bárány Jézus közismert szimbóluma. Ószövetségi előképe, többek között, az Egyiptomból való szabadulás előestéjén kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel elfogyasztott „páska bárány”. A bárány sütése elterjedt szokás volt, de az olcsóbb és hozzáférhetőbb sonka kiszorította.

Kókonya

A húsvét vasárnapi mise fontos mozzanata a templomba vitt ételek, fonott kalács, kenyér, sonka, kolbász, tojás, torma, vaj, bor megszentelése. A magyar népnyelvben kókonya a neve a megszentelt sonka levében kifőtt tojásnak, de a középkorban az összes húsvéti szentelt hideg ételt ezzel a szóval jelölték. A témában gyakran idézik az 1518 körül keletkezett Sándor-kódexet, miszerint „A kókonnya ünnönmaga Úr Krisztus, Isten és embör…”.

A kókonyát a néprajztudomány a „bővelkedés jelentésű olasz „cuccagna”, vagy vallon „cocaigne” szóból vezeti le és hazai első előfordulását az 1500-as évek eleje tájára datálja. Ennél azonban minden bizonnyal évszázadokkal korábbi. Cuccagna mitikus földje maga a tejjel mézzel folyó Kánaán, ahol a hegyek sajtból, a folyók borból vannak. Ez a gasztronómiai utópia a szegény ember paradicsoma. Talán nem véletlen, hogy ennek az olasz, angol, francia, német irodalomba és mesevilágba mélyen beivódott utópiának a nyomai megkopva bár, de nálunk éppen a böjt befejeztével bukkannak fel. Húsvéti kókonya szavunkban egy jobb élet reményének boldog földje üzen – a gasztronómia nyelvén.

Csíki Sándor♣