BANGÓ MARGIT (63) Szabolcsban, Vásárosnaményban született, Kossuth-díjas „magyar roma előadóművész” (wikipedia). Előadóművészi tehetsége mellett egyebekkel is dicsekedhet, így például azzal, hogy „egykoron az ország legfiatalabb nagymamája volt”. Így már az sem meglepő, hogy, mint a celeb-híreket böngészve látom, kétszeres dédnagymama lett, vagy akár már többszörös is, de ez annyira mégsem izgatott fel, hogy nyomon kövessem.

Szakácskönyvei a „Határtalan lakoma„, „Ünnepi ízek„, „Édes pillanatok” és „Vadat, halat s mi jó falat„. Aztán, 2011. novemberében, a belvárosban, a Nemzetgazdasági Minisztériummal szemközt (bár ennek igazán semmihez, semmi köze),  megnyílt étterme is.

„Cigány konyha” – ami nincs

Az étterem neve a cégtáblán „Bangó Margit Konyhája”. Szimpatikus, korrekt, pontos elnevezés. Még véletlenül sem operál az üzleti szempontból amúgy is kockázatos „cigány konyha”, „roma konyha” címkékkel, ami már csak azért is jó, mert, olyan, hogy „cigány konyha”, vagy „roma konyha” amúgy sem létezik.

Ahogy magyarországi, úgy romániai, spanyol, marokkói, stb. „cigány konyha” sincs, vannak azonban ételek, és alapanyag kombinációk, regionális meghatározottságok, melyekkel a cigányok körében gyakrabban találkozhatunk. Bár ez a cigány közösségek konyhája, ettől még nem lesz rendszert feltételező „cigány konyha”. Környezetünkből példát keresve, olyan ez, mint a „szlovák konyha”, amely ugyanúgy nem létezik, mint a cigány, miközben arról már joggal beszélhetünk, hogy milyen a „szlovákiai konyha„. A nem létező cigány konyha megkonstruálására a cigány értelmiség részéről ma már egyre erősödő igény is, törekvés is akad, így aztán ezzel a fogalommal a jövőben gyakrabban találkozhatunk majd, még akkor is, ha megalapozottságában kételkedünk. A történet megér egy hosszabb eszmefuttatást (előbb-utóbb sort is kerítek rá), azonban most, bármennyire is összefügg minden mindennel , nem erről, hanem Bangó Margit éttermének ételeiről lesz szó.

Bangó Margit étterme

A visszakanyarodást már csak az is indokolja, hogy a „cigány dalok királynője”, ahogy sokan nevezik, valójában nem akar cigány éttermet csinálni, amivel erősen egyetértek. A vasárnap, délidőben meglátogatott kis étterem csendes, nyugodt hangulattal fogadott. Átlapoztuk az ismerős ételekkel és a belvárosban szokatlanul baráti árakkal teli étlapot, aztán rendeltünk a készséges pincérnél.

• Bor iránt is érdeklődtem, mire a pincér kétféle ház borát, fehéret és vöröset ajánlott egy számomra ismeretlen termelőtől. Mindkettőből egy-egy decit kértem, hogy kiderüljön, érdemes-e rendelni. Nem érdemes! A borok gyengék, ilyeneket ma már jobb érzésű borissza nem fogyaszt, palackosat pedig a pincér nem ajánlott, így aztán maradtam a kínált hazai (és közepes kvalitású)  csapolt sörnél.

A „Bangó Margit tyúkhúslevese” más éttermekben, valószínűleg Újházy Ede tyúkhúsleveseként szerepelne az étlapon, mert, hogy leginkább az juthat róla eszünkbe. Jóízű, majdhogynem háziasan ízletesre és gazdagra készített leves, remek tésztával. Tél van ugyan, de ettől még a jó húsleves továbbra is forró kell, hogy legyen. Úgy érdemes felszolgálni, de itt ez bizony hibádzott. Amúgy az üvegtálban a leves színei szépen érvényesülhettek. Mindent összevéve, a főváros említésre méltó húslevesekben szűkölködő választékában Bangó Margit levese a dicséretes felső-közép kategóriába tartozik, különösen, ha még az árát (990Ft) is mérlegre tesszük.

A „Marha gulyásleves tálban” vélhetőleg gulyáslevesnek készülhetett már az első lépéstől kezdődően, s nem marhapörköltnek, ahogy az régóta gyakori az éttermek környékén. Ízletes volt, bár nem különösebben meggyőző erejű. Némi kollagénben gazdagabb húsrész sokat javítana rajta. Akkor, ott, nem gondoltam, hogy ezért a gulyáslevesért visszatérnék, pedig nem sok hiányzott volna ahhoz, hogy olyan legyen, ami elragad. A leveshez házi őrölt csípős paprika keveréket is kaptam. Meg is szórtam vele a gulyáslevest, mint az jól látszik.

A „Csülkös pacalpörkölt petrezselymes főtt burgonyával” éttermi viszonylatban a jobbak közé sorolódik, de bizony elmaradt az enyves, házi csülkös pacalok szépségeitől. De, ha már csülök csak nyomokban került bele, legalább disznólábbal (borjúlábat említeni illúzió lenne) gazdagodhatott volna jobban az étel.

A sajttal, sonkával töltött csirkemell karikaburgonyával semmi különlegeset nem ígért és nem is nyújtott. Ha valaki ezen a helyen, sztereotípiáitól vezérelve nem fér a bőrébe, s még mindig cigány ételeket keresne, melyekről fentebb már amúgy is kifejtettem, hogy nincsenek, hát, biztosan ne a „sajttal, sonkával töltött csirkemell karikaburgonyával” vidékén keresgéljen.

• Amikor cigány szakácsnő ismerősömnek „Bejának” megemlítettem, hogy Bangó Margit éttermében jártam, felélénkült. „Én is megvettem a könyvét, de nem főzök belőle. Tele van úri ételekkel. Há, mé nem főz a Margit olyan jó, igazi, szabócsi cigány ételek?! Ő is szabócsi lyány, há mé nem főzi azokat az ételeket, amiket ott látott?! Nem igaz, Sándor?„

A somlói galuska várakozáson felül kellemes, friss volt, remek tejszínhabbal, aminek ma már (még?) a Kárpát-medencében örülni kell. Ha a somló galuska minősége stabilan ilyen, érdemes megkóstolni.

A lekváros palacsinta ízletes volt. Majdnem tökéletes palacsinta tésztával, könnyedséggel. A sárgabarack lekvár sem okozott megrendülést. Ezért a palacsintatésztáért, különösen, ha még házi sárgabarack lekvár is jut bele, akár még vissza is mennék Bangó Margit éttermébe. A desszertek, bizony, túlmutattak a többi ételen.

• Bangó Margit étterme, a bérleti díj radikális emelkedése után, 2013-ban csődbe ment és bezárt.

Csíki Sándor♣