AZ ÉHES EMBER, dühös ember, vagy, ahogy az angol, magától érkező szójátékkal, mondja: „Hungry people are ungry people.” David Frum a CNN, a hajdani Newsweek és The Daily Beast kanadai-amerikai szerkesztője, másokhoz hasonlóan, meglehetősen borús jóslatokkal állt elő a 2013-as évre, amin, legfeljebb, ha elsőre hökkenhetünk meg, ám másodjára már számtalan történelmi példa juthat(na) eszünkbe a múltból, s bár történelemkönyveink jóval kevesebbszer emlegetik az időről-időre biztosan előforduló gabonahiány, s általában véve a

kritikus élelmiszerhiány történelem és sorsfordító hatásait, attól azok még jóval gyakoribbak, mint a TV előtt ülve, jóllakottan gondolnánk. Már csak azért is eszünkbe kellene, hogy mindez jusson, mert az emberiség története legalább annyira az éhezés, az éhínségek története is, mint a háborúké, azzal, persze, igen szoros oda-vissza hatásban. A háborúk miatt rendre éhínség ütötte fel a fejét, ahogy az éhínség következménye is legtöbbször valamiféle háború lett. Ne áltassuk magunkat, mert a helyzet „civilizált” korunkban sem működik másként.

• 2013 kilátásai már csak a globális méretű újraelosztás (lenyúlás!) előidézte zavarok miatt sem rózsásak.

2013 az újabb krízis éve (?)

Globális krízisről, gabonaválságról szólnak az előrejelzések, márpedig ezek a világtörténelem során mindig rossz ómennek számítottak. A újabb krízis oka a 2011-es esztendő nyarának szélsőségesen száraz időjárása. Az Egyesült Államok termőterületeinek csaknem 80 százalékát sújtotta aszály, s a helyzet a nagy gabonatermelő országokban, Oroszországban és Ausztráliában sem volt sokkal jobb. Az aszály tönkretette a termést és az 1995-ös, kritikusan alacsony szintre szorította le. Mindennek következményeként a kukorica és a búza ára 2011. júliusában már 25 %-kal, a szója ára 17 %-kal emelkedett, ami magasabb élelmiszer árakhoz is vezetett.

• Az Egyesült Államokban a lakosság az adózott jövedelmének alig 10 %-át fordítja élelmiszerekre, beleértve az éttermi fogyasztást és az áruházi készételeket is. Mindez ráadásul kedvező trenddel is társul, hiszen az USA lakossága jelenleg jövedelmének egyharmaddal kisebb részét fordítja élelmiszerekre, mint 1969-ben tette.

• Miközben az USA lakosai arányaiban alig költenek élelmiszerre, a fejlődő világ lakosai megszerzett jövedelmüknek legalább a felét élelmiszerre költik, s ez az „élelmiszer” legtöbbször alig más, mint kenyér, vagy rizs.

Emlékezzünk, amikor a kenyér ára 2007-2008-ban világszerte megemelkedett, Haititől Bangladesig a  világ 30 országában törtek ki zavargások, éhséglázadások. Amikor a 2010-es szárazság miatt Oroszország kénytelen volt felfüggeszteni az arab világba irányuló gabonaexportját, ezzel el is indította az 1848-as forradalmakkal párhuzamba állított „arab tavasz” elnevezésű kormányellenes tüntetéssorozatot. Az 1840-es éveket ugyancsak a rossz termés jellemezte, így aztán a párhuzam még találóbb. Az éhes ember dühös ember, a dühös ember pedig rendszerint elzavarja jóllakott kormányait.

2013-ban is valószínűleg elegendő lesz a gabonatőzsdéket és árindexeket figyelnünk ahhoz, hogy jó eséllyel megmondjuk, éppen hol lesz sztrájk, tiltakozás, vagy akár forradalom, lázadás, háború, amire mindenki ráfaraghat, még a Wall Street is.

Itthon…

Már az 1980′-as évek, a Magyar Tudományos Akadémia Láng István akadémikus vezette kutatócsoportjának jelentése óta tudható, hogy a klímaváltozás eredményeként az ezredfordulóra és az azt követő időkre (mára), megszaporod(hat)nak a szélsőséges időjárású évek, gyakoribbak lehetnek az aszályok, megjelenhetnek a tornádók, és az Alföld is sivatagosodásnak indulhat. Közel három évtizede már, hogy ezek az eredmények ismertté váltak, ám tud-e bárki bármit arról, hogy, a szavakon túl, cselekedtünk is annak érdekében, hogy a megjósolt, majd napjainkra már megtapasztalt negatív változások hatásait időben kivédjük?

• Megjegyzés: A „Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2008-2025″ hangsúlyos eleme az aszály, ám ennek ellenére a 114 oldalas dokumentumban alig 3 oldal (!) foglalkozik a vízgazdálkodással. Mi, a leginkább érintettek, jó, ha tudjuk, hogy a kutatók folyamatosan hangsúlyozzák, hogy „…napjaink és a közeljövő aszálya és a szárazodás nem azonos az elmúlt évtizedekével, ami alapjaiban rendítheti meg a lakosság létbiztonságát!”

Ideje lenne hát, végre a magyar mezőgazdaságot (újra) komolyan venni és az öntözéssel is érdemben foglalkozni, a  szövetkezéseket is ösztönözni, a minőségi termelésre is figyelni, ha másért nem, azért, mert „az éhes ember, dühös ember”.

Csíki Sándor♣