RENDSZERES OLVASÓIM tudják, hogy a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság (MOMOT) elkötelezett tagjaként is, rendszeresen beszámolok mindarról, ami a Társaság aktivitásairól szól. Ennek kapcsán a MOMOT alapító elnöke, Dr. Bedros J. Róbert Ph.D. c. egyetemi docens főigazgató főorvos, főtanácsos nevéhez kötődő hírek is megjelennek a FOOD&WINE oldalán. A Magyar Hírlap online a minap riportot közölt „Beteggyógyítás kutya kötelességből” címmel. A cikk szerzője, Nicky Emőke így kezdi írását: „Csupán egyetlen olyan vezetőt találni a frissen kinevezett kórházigazgatók között, aki az elmúlt másfél év alatt kétszer is megmérette magát.”

A cikk így folytatódik:

„Tavaly a főváros döntött úgy, hogy a Szent Imre Kórház vezetését – László Imre tízéves főigazgatói munkája után – öt évre Bedros Róbertre bízza. Néhány hete pedig az új fenntartó, az állam határozott a személyéről. A karateedzői múlttal is rendelkező orvos-közgazdász, bioterror-szakértő korábban a Belügyminisztérium egészségügyi intézményeiben, majd a Pest Megyei Flór Ferenc Kórházban töltötte be a legfőbb vezetői posztot. Egyfelől látja a korlátokat és a nehézségeket, másfelől viszont küzdene a talán lehetetlenért is.”

• Két pályázatot is kellett írnia rövid időn belül. Mennyiben különbözik a kettő egymástól?

Az új pályázatot már az itt tapasztalt hiányosságokra, gondokra is tekintettel, újabb fejlesztési koncepciókkal bővítve, valamint az új tulajdonos igényeihez igazodva kellett megírnom. Ráadásul az első alkalommal, „csupán” két-háromszáz millió forint adósságról szólt a fáma, viszont az átvételkor derült ki, hogy csaknem egymilliárd a kórház adóssága, emellett szinte teljesen fizetésképtelen volt az intézmény. E súlyos gazdasági helyzettel a dolgozók is csak az első értekezleten szembesültek. Arra törekedtem, hogy a színvonalas betegellátás mellett leküzdjük a hiányt, és ebben a dolgozók egyöntetűen álltak az új vezetés mellé. Az elmúlt egy évben adósságunk kétharmadát már sikeresen lefaragtuk.

• Mit talált a súlyos gazdasági helyzeten túl?

„Egyéb nagy problémával nem találkoztam, remek szakemberekkel viszont igen, akikre ma is alapozni lehet. A kórháznak szakmai szempontból kimagaslóan jó az általános megítélése, egyes területeken nagy hírű, kiemelkedő tudású munkatársak dolgoznak. A csapat személyi összetétele szinte nem is változott. Bármelyik kórházat is vezetem, három fontos tényezőt veszek figyelembe: a minél jobb, magasabb színvonalú betegellátást, a gazdasági stabilitást és a munkahelyek megőrzését.”

[…]

További szemelvények az interjúból, melyet teljes terjedelmében itt olvasható.

• Amikor a fenntartó azt kérte az igazgatóktól, hogy ismertessék kórházuk lehetséges jövőképét, elmondta ezeket?

„Igen, már az első pályázatomban javasoltam a hiányolt osztályok létrehozását, megfogalmaztam a profilbővítést, a szakmai fejlesztést, valamint a diagnosztikai központunk fejlesztését is. Elképzelhetetlennek tartom pél­dául, hogy ne legyen MR-készülékünk. Nemrég itt, a közelünkben csúnya baleset történt, de a sérültet nem mi láttuk el. Elszomorít, hogy amikor az ember szeretne segíteni, tehetetlennek érzi magát, hiszen jelenleg ilyen sérülteket intézetünk nem gyógyíthat. Ugyancsak mindkét pályázatomban szerepel a kórház területén lévő gyógyvíz hasznosítása is, hiszen kevesen tudják, hogy az intézmény a 19. század végén kitűnő gyógyvízzel, Erzsébet Sósfürdő néven funkcionált, s a gyógyvíz jelenleg is rendelkezésre áll. Erre kellene a lakossági ellátást, többek között a reumatológiai gyógyító-megelőző kúrákat is építeni, részben állami finanszírozással, részben piaci alapon.”

• Mennyi esélyt lát arra, hogy tervei megvalósulnak?

„Küzdök, ahogyan mindig is azt tettem. Remélem, a kórházvezetés eddigi munkája az ellátandó lakosok érdekében meghozza gyümölcsét. Minden fejlesztés nehéz feladat elé állítja a vezetést is, de azt kell tenni, ami a betegeknek a leghasznosabb, és ettől szép az egész. Ám ez még a jövő zenéje.”

[…]

• Mennyiben múlik a siker az igazgatók személyiségén, lobbierején egy állami rendszerben?

„Ha valaki kórházvezetésre adja a fejét, tisztában kell lennie a felelősséggel is. Egyaránt oda kell figyelni az orvoslásra, ápolásra és a gazdasági területre is. És igenis minden lobbitevékenységet be kell vetni a jobb működés érdekében. A Szent Imre Kórház nem volt és ma sincs kiváltságos helyzetben, de egy főigazgatónak kutya kötelessége a kezdetektől harcolni a fejlesztésekért, a betegellátás jobbításáért. Kitüntetést, jutalmat nem várunk, a jutalom egy egészségügyi dolgozó számára a beteg gyógyulása, elégedettsége kell, hogy legyen. Remélem, adottságaink révén intézetünk idővel még nagyobb súlyt kaphat.”

A Magyar Hírlap online oldalán megjelent interjú teljes terjedelemben itt olvasható.