MAGYAR, HAZAI és HAZAI FELDOLGOZÁSÚ – termékek

MAGYAR TERMÉK, hazai termék és hazai feldolgozású termék – végre tisztázódott, hogy a szabályozás szempontjából mindez mit is jelent. A Vidékfejlesztési Minisztérium jó hosszú nevű, Élelmiszerlánc-felügyeletért és Agrárigazgatásért Felelős Államtitkársága a minisztérium sajtóirodája közvetítésével a honlapjukon jelentetett meg tájékoztatást arról, hogy mi viselheti – önkéntesen – a „magyar termék”, a „hazai termék” és a „hazai feldolgozású termék” jelölést.

Magyar-, hazai- és hazai feldolgozású termék

„A magyar termék minősítés, vagy bármely más, az élelmiszer magyar származását tartalmazó állítás kizárólag akkor tüntethető fel az árun, ha az magyar alapanyagból, Magyarországon készült. Vagyis a növényi eredetű élelmiszer alapanyagait belföldön termesztették, a vadon termő növényt Magyarországon gyűjtötték, kezelték, csomagolták. Az állati eredetű élelmiszerekhez felhasznált állatok itt születtek, azokat határokon belül tenyésztették, dolgozták fel, illetve a halakat honi vizekből fogták ki, a vadakat pedig Magyarországon ejtették el.

Hazai terméknek akkor nevezhető az élelmiszer, ha összetevőinek legalább 50 százaléka magyar és a feldolgozás minden egyes lépése Magyarországon történt.

A harmadik kategória a hazai feldolgozású termékek köre. Ide tartoznak a Magyarországon feldolgozott, de többségében import eredetű összetevőket tartalmazó élelmiszerek.

A rendelet nem teszi kötelezővé a kategóriák használatát, mindössze a tájékoztató szöveg önkéntes feltüntetésének szabályairól intézkedik, és nem kapcsol hozzá védjegy, vagy logó használati kötelezettséget. Ennek megfelelően a Vidékfejlesztési Minisztérium  nem tervezi logók, vagy tanúsító védjegyek bevezetését, ugyanakkor támogatja a rendeletnek megfelelő civil tanúsító védjegyek használatát.

A Vidékfejlesztési Minisztérium az EU-s szabályoknak megfelelően még a múlt év végén kiküldte notifikációs eljárásra Brüsszelbe a Bizottság részére a magyar termék rendelet tervezetét. Az unió a dokumentum több pontját kifogásolta, de a kormány úgy döntött, hogy a tervezet kiállja az uniós próbát.” (Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodája)

Őstermelők, tanyasi termékek, hungarikumok – hiszékenység

Kellő szabályozottság, s ellenőrzés hiányában régóta fenntartással kezelem az őstermelői és a tanyasi címkével piacra kerülő termékeket. Talán azért, mert nem hiszek a haszonszerzés ösztönét háttérbe szorító tömegesen előforduló emberi tisztességben. Láttam már METRO áruházban bevásároló „őstermelőt”, s az ellenőrzés nélkül dolgozó őstermelők élelmiszer-egészségügyi várakozási időkkel kapcsolatos fegyelmét (és tudását) sem helyezem a tanult nagyüzemi növényvédősök technológiai fegyelme (és tudása) fölé. A gazdálkodás egy archaikusabb, korábbi állapotához való visszatérés – önmagában – még nem képvisel értéket, bármily’ nosztalgikusan is viszonyuljunk a soha meg nem tapasztalt, távoli aranykorhoz.

Az előbbiek miatt is,  nagyon egyet tudok érteni a pénzcentrum mondataival: „A fogyasztóvédők óvatosságra intik azokat is, akik sokszor vásárolnak piacokon, és tudatosan keresik a magyar őstermelőktől származó tojást, zöldséget vagy gyümölcsöt, bízva abban, hogy gondosan megtermelt, kevesebb növényvédőszer-maradványt tartalmazó áruhoz jutnak. A tanulmány szerint általános és bevett gyakorlat a piacok világában, hogy az őstermelők, akár a szomszédban megvásárolt külföldi zöldséget vagy gyümölcsöt pár méterrel arrébb, a saját standjukon már „hazai”, „tanyasi”, „házi” vagy éppen „hungarikum” tábla alatt árulják – általában jócskán megemelt áron. A kötelező jelölés miatt tojást ilyen trükkel már nehéz eladni, de az egyiptomi paprika, a spanyol paradicsom, a szlovák burgonya így landolhat magyarként a gyanútlan vevőnél.”

Csíki Sándor♣