LÉPTEIM A SPAZIO CAFFÉ felé irányítottam, egy kánikulai délután. A facebook-on láttam, hogy vacsora lesz prosecco-val. Ez már csak azért is érdekelt, mert a Gourmet Fesztiválon számomra már egyértelműen kiderült, hogy minőségi prosecco ügyben a Spazio Caffé megbízható és kivételes választékú hely. Aki szereti a prosecco-t a legjobban teszi, ha ezt a helyet választja. A Nyugatinál szálltam le a metróról majd elsétáltam a nyitott, szellős étteremig. Véletlen volt, hogy Németh Miklóst és családját (Paul’s Bistro) is ott találtam. Ők a vacsora kedvéért tértek be Laczó Csabáék éttermébe.
Én még vívódtam, ám a vívódásom hamarosan alábbhagyott, s nem volt kétséges, hogy a vacsora mellett döntsek, különösen, hogy láthattam, Németh Miklósék mit esznek. Legyen, gondoltam s a pincért magamhoz intve, rendeltem.
I. Az Amuse bouche, másként szólva, az üdvözlőfalat paradicsomvíz volt szárított paradicsommal, üdítő ízű, fűszeres bazsalikomlevéllel. Éppen arra szolgált, amire kitalálták, s akkora volt, amilyennek lennie kell, vagyis kicsinek, mivel ez az előétel (Hors d’oeuvre) előétele, egy invitáló, baráti mosoly. Paduai aperitif, Aperol Spritz járt a paradicsomvízhez, s bizony jól is esett.
II. Második fogásnak Hűvös uborkalevest rendeltem posírozott tojással. (Végre, már nem a kötelező jelleggel sokfelé előforduló „tökéletes tojás„.) A prosecco ajánlat: Merotto „Grani Rosa Di Nero” Rosé Brut. Ez is jólesett. A leves krémes volt, hűsítő, kellemes, a tojás is remek, a shanghaji, vagy közismertebb nevén, a baby bok choy leveleket is jóízűen rágcsálom, az olaj is üdítő a levesen. Érdemes volt vacsorát rendelnem, gondoltam magamban.
III. Főfogásnak Lazac spenótfőzelékkel és petrezselymes újburgonyával a választásom. Lett volna mangalicaszűz is sonkában, zöldborsókrémes rizottóval, de én most a lazac mellett maradtam. Már csak azért is, mert az utóbbi időben kevés nekem tetsző lazacot ettem. Már a lazac sem a régi, különösen, mióta egyre kevesebb, s egyre drágább a vad lazac. (Számomra egyébként az utóbbi idők egyik leginkább tetsző lazaca a Figyelő Top 200 Gála lazaca volt.) A háziasra hajazó spenót és újburgonya is jól hangzott. A prosecco ajánlat ez setben Andreola „Dirupo” DOCG Spumante Brut. Az étel, s hozzá az ital is tetszett. Friss volt, üde, nyárias.
IV. A desszert Eper sorbet bodzahabbal volt. Hozzá a prosecco Manuel „De Giusti” Spumante Dry volt. A habszifonból fújt bodzahab selymesen ízes, a sorbet hűs. Ez kell a buborékos prosecco-hoz.
Végezetül még egy kiváló espressot is ittam. Jó ötlet volt a Spazio Cafféba elmenni. Sokfelé járok, és sokfelé eszem, azonban kevés az olyan étel, amire napok múltán is jó szívvel emlékezem. A Spazio lazaca például ilyen volt. A spenóttal és újburgonyával hagyományszerető, a lazaccal kombinációban kellemesen újszerű és polgári.
Az ételek biztos olyan remekek lehettek, mint amilyen gusztusosak, hisz’ igen nagy szeretettel szólsz róluk 🙂
Lám csupán felvezetés kérdése, hogy a habzóbor sztár lehessen a borok világában.
Szeretni valók voltak. Szerények, kedvesen elegánsak.
A Spazio hosszabb ideje a legjobb „modern konyhájú” ebédelőhelyek közé tartozik és este is méltányosak az árak. A húsok méretét érheti esetleg kritika, de igazán elcseszett ételre egy kocsonyán kívül nem emlékszem.