EREDETILEG CSERNUS könyvéről akartam írni, de aztán a vonatkozó passzust, amiért a Csernus könyvet kerestem, s amire kíváncsi is voltam, még a könyvesboltban elolvastam, ami persze nem szép, ráadásul lényegét tekintve egyenrangú egy illegális „letöltéssel”. Ezt követően, a bejárati ajtóból még visszafordulva kaptam fel Fiala könyvét, ami ugyancsak erősen érdekelt. Már csak azért is, mert néhány napja egy nálam rendezett halvacsorán, ahol bouillabaisse, makréla, lazacos pizza, is terítékre került, a könyv dicsérő hangon említve került szóba. Kifizettem, zacskóba tették, s a pénztártól távozva, magamban már körülményes beszélgetésbe is elegyedtem a szerzővel: „Miért éppen a Csernus?!” – kérdezte a fejemben Fiala.

Így beszélgettem perceken keresztül, fejemben Fialával, már csak azért is, mert erős neheztelést éreztem benne a Csernus miatt. Némi igaza azért akadt ez ügyben, mivel ez az írás végül is az ő könyvének recenziója kívánna lenni, vagy legalábbis valami hasonló, ezért akár még illetlenségszámba is mehet(ne), hogy más is említve vagyon.

• Nos, bárhogy is történt, az események titokzatos láncolatából végül egy háromezer-négyszázkilencven forintos beruházás, Fiala János „Kuss! nemzeti […] nyalóka” című új és sikerlistás könyvének megvásárlása kerekedett ki. Rászántam az előkapart háromezer-négyszázkilencven forintom, de többet is adtam volna érte – amit persze senki se vegyen biztatásnak!

Hosszú évek után idén, a VOLT Fesztiválon találkoztunk. Ugyanabban a szállodában szálltunk meg. Korainak számító órán a szálloda éttermében láttam meg, amint álmosan, borostásan, mogorván bóklászott a reggelire tálalt nem különösebben izgalmas ételek sora mellett. Amolyan fialás volt, mint mindig.

Megörültem neki, meglehet, egyetlenként azon a helyen, azok közül, akik ismerték. „Mindenkivel összevesztem” – mondta, mint aki éppen azt ecseteli, hogy beborult az ég. Beszélgetést vezetni érkezett Sopronba, én a Magyar Konyha nevében főzni.

Osztálytársak voltunk az Apáczaiban, abban a belvárosi gimnáziumban, mely csak „versenyistállóként” kerül szóba. s ahol Fiala János életének néhány máig is ható, s nem csekély mértékben meghatározó eseménye történt. A könyvben is feltajtékzó kamaszkori élmények elevensége erősen sejtetni engedi, hogy Fiala János minden felszínes látszat és minden ellenkező irányú munkálkodása ellenére is egy szeretetre vágyó, sebezhető, másokban is magát értelmező és igazolását kutató érzékeny „világszemlélő”. Jobb, vagy más korban, olyanban, ami mindig is csak volt, vagy jó esetben lesz, Fiala János is más könyvet írna, de erre már nincs esély.

Évtizedekkel ezelőtt az ELTE Budaőrsi kollégiuma C. épületének alagsorában nyílt meg kiállításom. A vendégkönyvbe „Eörsi István után szabadon” valaki a következőket jegyezte be:

„A narancs oszthatatlan
az igazság osztható
a narancsból nem kapsz egy gerezdet,
így parancsolj
az igazságból.”

A szöveg alatt számtalan aláírás: köztük az egyik Fiala János Péter fiatal jogászhallgatóé.

S, hogy a könyv valójában milyen? Ez Fiala János könyve, nem is írhatta volna meg más. Minden szubjektivitása és személyessége ellenére – ez a szép benne! – a könyv akaratlanul is egy értelmiségi generáció vetítőgép-villanásokból összeálló korképévé válik. Ezt a fekete-fehér filmet nézve valamennyire magamra is ismerek, ami már bőven elegendő az irodalminak nevezett élményhez szükséges azonosulás elégséges szintjének eléréséhez. A könyv műfaji meghatározását illetően sokféle asszociációval birkóztam, ám mégsem jutottam magamban egyezségre, legfeljebb annyiban, hogy ez talán nem is annyira fontos.

Ez Fiala János első igazi könyve, mondta valaki, akit mindketten ismerünk. Könyv, amelyről az Alexandra mellesleg azt terjeszti, hogy botránykönyv. Talán az is. Köznapi értelemben biztos az, ahogy a szerzőtől ezt bizony el is várják. Amúgy meg nem botránykönyv, vagy legfeljebb csak annyira botrányos, mint akár az életünk is „E bordélyban, hol szállásunk vagyon.”

Csíki Sándor♣