KAPTAM egy linket. Tibor küldte, akitől rendszeresen érkeznek érdekességek. Ez most a főzésről szól, illetve arról, hogy a megszólaltatottak mennyire tájékozottak. Most nagyon megdöbbenhetünk, s igazunk is lesz, azonban még emlékszem azokra a szocializmusban készített riportműsorokra, amikor sok évtizednyi agymosás után a Marx téren (ma Nyugati tér) álló riporter kérdezgette a járókelőket arról, hogy tudják-e, hogy ki volt az a Marx. Nos, volt ott válasz ezernyi, bölcsebbnél bölcsebb, csak éppen helyes egy sem.
Mielőtt megszaggatnánk a ruháinkat, nem gondolhatjuk, hogy másutt, más országokban nem lehetne hasonló műsorokat készíteni, de azért nagyon elgondolkodtató ez a tájékozatlanság. (Köszönet a videók készítőjének.)
A Best of… Kiderül, hogy „a rántás az egészségtelenebb”, a lábosnak egy füle van, és a bazsalikom, ha nem menta, akkor „biztos, hogy a spenót”, és még más titkokra is fény derül. Hát, ennyit a „gasztro-forradalomról” – vagy miről (2011).
Remélhetőleg akad terület, amin a hölgyek a főzésnél otthonosabban – khmmm – mozognak… 🙂
Vicces volt, köszi! 🙂
De azért tegyük hozzá, nem láttuk, hány megkérdezettből sikerült összevágni a fentit. Nem vonnék le messzemenő következtetéseket belőle, és nem tekinteném átlagosnak sem. Megint csak a saját ismeretségi körömmel tudok példálózni (kinek mire van rálátása ugye), de én ott látok változást mind az ismereti szintet mind a nyitottságot tekintve. Persze van ellentétes irányú tendencia is, a munkahelyi változásoktól függően, ha kevesebb szabadideje marad az embernek, hajlamosabb először a főzésen spórolni.
A sütés-főzés engem sem hoz lázba – vannak sokkal jobb dolgok a világon! (Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk.)
Mifelénk egy 10 éves kislány már megfőzte első krumpli levesét és megsütötte első palacsintáját. Ez a legkevesebb. Minden nagyi elszavalta,hogy: „Márpedig kedvesem a férfiút a hasával fogjuk-tartjuk meg ” 🙂
Nagyon gáz! Ez arra emlékeztet, amikor legutóbb egy szállodában Ham & Eggs-et kért a feleségem reggelire. A válasz: sajnos nem tudjuk elkészíteni, mert a reggeliztető szakács csak tanuló (másodéves). Ehhez mit szóltok????????
Ez utóbbi azért is szomorú, mert talán pont arról a generációról beszélünk, akinek komoly esélye lehetne arra, hogy az országot újra gasztronómiai nagyhatalommá tegye…
A gondolatmenetben hibás a logika: valóban nem azért élünk hogy együnk, hanem azért eszünk hogy éljünk. Ergo: ha nem eszünk, nem is élünk, ergo ha nem élünk, nem foglalkozhatunk „sokkal érdekesebb dolgokkal”.
Valamint: valakinek fel kell áldoznia ahhoz a szabadidejét, hogy a nem főzők „élhessenek” és „sokkal érdekesebb dolgokkal” foglalkozzanak, mert mint csecsemőket táplálni kell őket is, hogy élhessenek és „sokkal érdekesebb dolgokkal” foglalkozhassanak. Marad a gyerek ha játszik.
Én kötelezővé tenném az iskolákban a főzés tudományának elsajátítását. Tudom hülyén hangzik, mert ezt otthon kéne megtanulni, csakhogy egy teljesen feje tetejére állított őrült és abnormális kultúrában élünk, ahol az anyák nem tudnak főzni, és nincs idejük a saját csemetéikre, mert agyon vannak hajszolva a munkahelyeken…
Szégyen gyalázatnak tartom azt, ha egy nő nem tud főzni. És ez elsősorban a mai társadalom hibája, amint említettem: mert teljesen őrült és a faja tetején áll.
„Szégyen gyalázatnak tartom azt, ha egy nő nem tud főzni. ”
Ezért a mondatodért Skandináviában szurokba mártanának, tollba hempergetnének… hadd ne ecseteljem 🙂 Nem szégyen, mint ahogy az sem szégyen, hogy egy férfi nem tud focizni vagy célba lőni.
A főzéstudás (legalábbis Nyugaton) az érdeklődésen és a pénztárca vastagságán múlik. Nyugat már azért is irányadó, mert onnan származik a gasztroszappanoperák 90 százaléka, azokat nézzük, mondhatni habzsoljuk.
Akinek telik, az „kint étkezik”, és be sem megy az ultramodern konyhájába. Akinek meg nem telik, az megvásárolja az olcsó nyersanyagot, és otthon kotyvaszt belőle valami ehetőt. Elenyésző azok száma akik kedvtelésből – és jól – főznek.
Enni sem sokan tudnak. 🙂
Hát, lehet hogy kissé erős volt a megfogalmazásom, de vállalom. A szurokba hempergetéssel együtt. 🙂 Számomra kissé (nagyon) beteg az a kultúra, amelyikben egy nő nem tud főzni… A környezetemben a kismamák a nagyikhoz hordják a csemetéjüket. De a nagyik is kihalnak előbb-utóbb.
Kedves Duende! Én még olyan iskolába jártam (helyesebben akkor jártam iskolába), – ha hiszed, ha nem – háztartási óra is volt a tanrendben. Itt alapvető ételeket tanultunk főzni, mint rántott leves, főzelék, paprikás – ami ugye minden pörkölt
alapja – sült hús, főtt hús.
Na most….ha ezt ma az iskolákban kötelezővé tennék, rögtön kitalálná valaki, hogy ahhoz kell egy konyha (hát persze, hogy kell) hűtőkkel, szuper felszerelésekkel, ami milliókba kerül! Mert mostanában ez az őrület tombol minden téren, őrült pénzekről beszélnek, és mindent túl bonyolítanak. Nem is tudnak már egyszerűen gondolkodni.
Van egy mondás, mely így szól: „Az egyszerűség az igazság kapuja”!
Na ezt nem akarják, hogy azon a kapun bemenjünk! Mert akkor nem vesszük meg azt a sok vacakot, amit ránk akarnak tukmálni lépten-nyomon!