A TESCO nehezen megragadható, lomha és életunt stílust hozott az országba. Mellette, persze, a hazánkra szabott közepes, vagy közepes alatti minőséghez illő közepes árakat is, aminek örülünk, ám a magyar helyett szlovák, s a hazait kiszorító egyéb eredetű termékeket is, aminek már cseppet sem. A magyar TESCO nem különösebben szerethető áruházlánc. Szürke és távolságtartó. Mosolytalan. Ha eltűnne, nekem aligha hiányozna.
A TESCO-ról elmélkedtem ilyenforma derűs nyugalommal a napokban, majd a TESCO kapcsán eszembe jutott az is, hogy a vevőelégedettség fogalma miként fordult visszájára, s vált kiüresedetté. A sarki fűszeresek világából a növekvő nagyok közé bekeveredett „vevőelégedettség” az idők során grafikonokká, zöld és piros vonalakká és számokká vált. A mosollyal teli valódi elégedettség helyébe a prezentálható virtuális világ lépett. A „vevőelégedettség” vevőkkel soha kapcsolatba nem kerülő emberek kenyérkereső foglalkozásává vált. Mellettük kommunikációs vezetők zen buddhista hozzáállással követik a legbiztosabb utat, amiből baj nem származhat: „a nem-kommunikáció az igazi kommunikáció”.
A TESCO-ról jutott mindez eszembe, majd ezzel összefüggésben arra is kíváncsi lettem, hogy vajon ez a láthatóan mindenütt idegenül mozgó, szimpátiát kivívni sem akaró mosolytalan monstrum miképpen is jelenik meg a köztudatban, vagy legalábbis abban a részében, melyet a youtube videói felvillantanak. Nagyjából úgy, ahogy gondoltam, s ahogy a következő dániai videó is mutatja.
- A magyar TESCO nem különösebben szerethető áruházlánc. Szürke és távolságtartó. Mosolytalan és egyszerű. Ha eltűnne, nekem aligha hiányozna. Te mit gondolsz a TESCO-ról?
A wikipedia erről:
„…A TESCO céget 1919-ben Sir Jack Cohen alapította. Apja zsidó volt, ő pedig a brit légierő pilótája. 21 évesen, 30 fontból kezdett bele a vállalkozásba: élelmiszereket árult a londoni East End-en egy piacon. Kitartó munkával hamarosan bővíteni kezdte az üzletet. A TESCO név először teásdobozokon jelent meg a 20-as években.
Az első TESCO áruház 1929-ben nyílt Burnt Oak-ban (Edgware, London)….”, bővebben:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tesco
Itt nincs Tesco, de van Willis, Coop, CityGross, stb.
Ki tudja, hová tartunk…?
Maradok hűséggel:
András
Jack Cohen elszántságát, akaratát és leleményességét az eredményei igazolták, így ezt ma már nem kell magyarázni. A ma generációi által formált mai TESCO azonban – szerintem – már felveti a fenti kérdéseket, azzal, hogy talán mégsem kellene belenyugodnunk abba, hogy „hová tartunk”.
A teszkót elkerülöm, nem szeretem. A többi sem sokkal jobb, de mégis több az élet bennük.
Egyetértek, ez nem egy szerethető áruház.
Én járok a teszkóba, mert az van közel, de büszke nem vagyok rá. 🙂
Amikor Budapestre költöztem, a Tesco budaörsi központjában kezdtem el beszerzőként dolgozni. A 3 hónapos próbaidő utolsó napján felmondtam… ez azt hiszem, mindent elárul arról, amit a Tescoról (és az összes multiról) gondolok. 🙂
Minden szombaton a biopiacra járok vásárolni, ha valami másra szükségem lenne hétköznap, akkor a Lehel téri piacon az őstermelőktől, magyar árusoktól a magyar terméket veszem meg. Kifaggatom őket, hol termelnek, hogyan gazdálkodnak. Ha nagyon szükséges Sparba bemegyek. Az egyéb háztartási dolgainkat (tisztítószerek, szárazáruk, stb.) pedig egy magyar bio-wellness-gyógynövény (+ minden egyéb) nagykerben vesszük meg.
Éljen a tudatos vásárlás! 🙂
A T., egyáltalán az összes multi, szerintem kifejezetten sok és negatív hatást hozott az országba. Bár kétségtelen, hogy rövid távon, néhány árérzékeny rétegnél jelentkeztek előnyeik, biztos vagyok benne, hogy hosszabb távon csak a hátrányait fogjuk megtapasztalni. Ez egyébként 2-3 éve már érzékelhető.
Bár nem vagyok gazdasági szakember, de én személy szerint nem támogatnám a maradásukat, külön megadóztatnám őket, hiszen amikor bejöttek sokmilliós adókedvezményt kaptak. Igaz ugyan, hogy sok munkahelyet teremtettek, de az ott dolgozók folyamatos problémákról, megaláztatásokról, nevetséges bérekről beszélnek. Arról nem is beszélve, hogy a beszállítókat állandóan megsarcolják, sok esetben szinte lehetetlenné teszik életben maradásukat. Én mindenesetre örömmel nézem, ahogy egymással nevetségesen versengenek ezért a kicsi piacért. A Billának volt esze, hogy időben kiment…Mindenképpen a hazai termelést, termékeket támogatnám!!!
Leben und leben lassen, vagyis élni és élni hagyni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nem kommunikáló kommunikációs vezetővel már én is találkoztam. Tanítják ezt valahol?
A vevőelégedettség mérése, feldolgozása ma már egy iparág. Egyetértek a szerzővel abban is, hogy ez az iparág éppen az emberektől kezdett el leginkább távolodni, beleomolva a saját virtuális valóságába. A TESCO-alapító Jack Cohen egy valóságos érzelmekkel teli, valóságos vevő-eladó kapcsolatokat produkáló piacon még elég gyorsan le tudta mérni, hogy a terméke, és ő maga, tetszik-e az embereknek. Este összeszámolta a pénzt, aztán elégedetten gondolhatott arra, hogy sikerült mosolyt csalni az emberek arcára, és ezzel (is) sikerült pénzt csinálnia. Ez mára már megváltozott és nem jó irányban halad.
András,
sokan vágnak vissza a multiknál emlegetett hátrányokra, hogy sok munkahelyet teremtenek. NEM, ez nem igaz!!! Ugyanis a megjelenésükkel rengeteg kisebb cég, vállalkozás csődbe megy, ahonnan elküldik az alkalmazottakat vagy nem megy csődbe, csak csökkenteni kényszerülnek a létszámot, ezáltal a munkájukat elvesztett emberek kénytelenek elmenni multikhoz dolgozni, ahol van munkaerő felvétel. Szerintem a mérleg középen áll és a megjelenésük nem teremt olyan sok munkahelyet, mint ahogyan azt gondolnánk!!!