A TESCO nehezen megragadható, lomha és életunt stílust hozott az országba. Mellette, persze, a hazánkra szabott közepes, vagy közepes alatti minőséghez illő közepes árakat is, aminek örülünk, ám a magyar helyett szlovák, s a hazait kiszorító egyéb eredetű termékeket is, aminek már cseppet sem. A magyar TESCO nem különösebben szerethető áruházlánc. Szürke és távolságtartó. Mosolytalan. Ha eltűnne, nekem aligha hiányozna.

A TESCO-ról elmélkedtem ilyenforma derűs nyugalommal a napokban, majd a TESCO kapcsán eszembe jutott az is, hogy a vevőelégedettség fogalma miként fordult visszájára, s vált kiüresedetté. A sarki fűszeresek világából a növekvő nagyok közé bekeveredett „vevőelégedettség” az idők során grafikonokká, zöld és piros vonalakká és számokká vált. A mosollyal teli valódi elégedettség helyébe a prezentálható virtuális világ lépett. A „vevőelégedettség” vevőkkel soha kapcsolatba nem kerülő emberek kenyérkereső foglalkozásává vált. Mellettük kommunikációs vezetők zen buddhista hozzáállással követik a legbiztosabb utat, amiből baj nem származhat: „a nem-kommunikáció az igazi kommunikáció”.

A TESCO-ról jutott mindez eszembe, majd ezzel összefüggésben arra is kíváncsi lettem, hogy vajon ez a láthatóan mindenütt idegenül mozgó, szimpátiát kivívni sem akaró mosolytalan monstrum miképpen is jelenik meg a köztudatban, vagy legalábbis abban a részében, melyet a youtube videói felvillantanak. Nagyjából úgy, ahogy gondoltam, s ahogy a következő dániai videó is mutatja.

• A magyar TESCO nem különösebben szerethető áruházlánc. Szürke és távolságtartó. Mosolytalan és egyszerű. Ha eltűnne, nekem aligha hiányozna. Te mit gondolsz a TESCO-ról?

Csíki Sándor♣