SZENT VALENTIN néven mindjárt nem is egy, hanem több szentet is találhatunk. Legalább hármat, de a késő antikvitásban népszerű név okán akár többet is. Bár a Rómában február 14-én eltemetett (valamelyik) szent tisztelete az egyház által továbbra is javallott, 1969-ben mégis kivették a külön napon, jelen esetben február 14-én ünnepelendő szentek sorából. Szent Valentin első ábrázolásával a Nürnbergi Krónikában (1493) találkozunk. A Krónikában szereplő fametszeten ábrázolt római papról, Valentinről leírják, hogy II. Claudius (Kr.u. 213-270) uralkodása idején szenvedett mártírhalált. A jámbor lelkű Szent Valentin (Bálint) egyébként a legenda szerint éppen azzal írta magát be az emlékezetbe, hogy kertje

legszebb rózsáiból összeállított csokrot adott az ifjú (ős)keresztény házasoknak. Szent Bálint, amúgy a szerelmesek, jegyesek, fiatal házasok, lelki betegek, epilepsziások, hasfájósok védőszentje. Ebből a körből néhány egészen bizonyosan azonos tünetcsoportba tartozik, így aztán a feladat ellátása a szent számára vélhetőleg kevésbé megterhelő, mint azt elsőre gondolhatnánk.


A szent ünneplése napjainkra meglehetősen profanizálódott, stílusszerűen giccses lett, ám éppen ettől lett a bizonytalan múltú szentből a fogyasztói társadalom biztos jövőjű celebje.

Csíki Sándor♣