PALERMÓBAN JÁRVA az egyik útikönyvek ajánlotta piac a Mercato di Ballaró. A katedrálistól nem messze van, ám a főútról letérve már igen barátságtalan utcákra téved az ember. Így aztán nem is időztünk túl sokat arrafelé, pedig megrögzött piaclátogató vagyok. Az élmény azonban mégsem maradt el, s ráadásul a kikötőhöz közel, ahol a szállodánk is volt, akadt egy tágas, világos, amolyan őstermelői piac, ételekkel, zöldségekkel, roston sütött halakkal, főtt kukoricával, cseresznyével, paradicsomártásban úszó csigákkal, s kardhallal. Akadt itt sok minden, amivel Nápolyban is találkozhat az ember, ám mégis elütött attól. Palermo már nagyon dél, s cseppet kelet is.
Ott jártunkkor ünnepelték Szent Rozáliának (Santa Rosalia), a város védőszentjének ünnepét. Feldíszített, művirág rózsákkal ékesített, parfümmel befújt díszes szoborral tartanak felvonulást. Szent Rozália a 12. században élt normann nemesi családból származó szent volt, aki apja halála után a remeteéletet választotta, s 12 évet töltött egy kicsiny barlangban, teljes magányban. Halála (1160) után közel ötszáz évvel, 1624 augusztusában találták meg a barlangja falára írt következő szöveget: „Én, Rozália, Sinibaldinak, Quisquina és Rose urának leánya, elhatároztam, hogy az én Uram, Jézus Krisztus szeretetéből ebben a barlangban lakom.” A szent halálát követően nem sokkal már el is kezdődtek a csodák, s a palermóiak gyakran imádkoztak hozzá közbenjárását kérve. Egyik fő csodatevése egy pestisjárvány megszűnése volt, mikor csontjait a városban körbevitték.
A palermói katedrálisban Szent Rozália tiszteletének ugyancsak számos jelét láthatjuk.
Il Mercato di Ballaró
A Ballaró piac a legnagyobb s legismertebb piac Palermóban.
Csigából fokhagymával, petrezselyem zöldjével, menzalevelekkel, extra szűz olíva olajjal, sóval, borssal ízesítve készítenek csiga salátát is, amit a piacon is árusítottak.
Paradicsomos hagymás, olívaolajos csiga.
A padlizsán az egész Földközi tenger medencéjében kedvelt zöldség. Szicíliában is gyakran előfordul. Egyik változatában roládokat készítenek belőle. Padlizsán, zsemlemorzsa, szardella, reszelt pecorino (vagy parmezán), paradicsomszósz, mazsola, fenyőmag, petrezselyemzöldje, bazsalikom, s természetesen extra szűz olíva olaj, só, s bors kell hozzá. Az összetevők korai mór hatást éppúgy sejtetnek, mint késői északi hatást, amint azt a flancos bazsalikom, s az északi sajtok is mutatják.
Ezen az utcai piacon hal is előfordult, bár a választék nem volt olyan gazdag, s változatos, mint azt sokfelé láthatjuk, akár a hozzánk közeli Fiuméban is. A következő kép leginkább egy reneszánsz csendélethez hasonlít a kardhallal és az aprónak számító vörös tonhallal.
A kardhalat elkészíthetjük tésztába töltve is. Liszt, vaj, tojás, cukor, reszelt citromhéj segítségével tésztát készítünk, majd a kardhalszeleteket paradicsomos, cukkinis, zöld olívabogyós, hagymás, kapribogyós, petrezselymes, zelleres extra szűz olíva olajos, serpenyőben előzetesen dinsztelt keverékkel körülvéve, a tésztába töltve megsütjük.
Csíki Sándor♣
Nagyon hangulatos, nyárias írás ebben a szürke, borongós időben. A csiga különösen érdekel.
Jó volt ez a palermói kirándulás. Bár jól néz ki, azért ezt a csigás receptet inkább kihagyom 🙂
A cikk elején a következőt irja: Az élmény azonban mégsem maradt el, s ráadásul a kikötőhöz közel, ahol a szállodánk is volt, akadt egy tágas, világos, amolyan őstermelői piac, ételekkel, zöldségekkel, roston sütött halakkal, főtt kukoricával, cseresznyével, paradicsomártásban úszó csigákkal, s kardhallal.
DE HÓL?!?!?