NÁPOLYBÓL Sorrento felé haladva a parti úton ettem most az egyik legjobb ételt Olaszországban. Semmi különös nem volt benne, s neves chef sem készítette. Egy egyszerű, kicsiny üzlet zöldséggel, gyümölcsökkel, sonkával, friss bivaly mozzarellával, hideg italokkal, ahol megesett a varázslat, s az üzlet készséges tulajdonosa kívánságra összeállította a szendvicset, amely ott, s akkor, a tikkasztó
hőségben mindent felülmúlt, s ma is emlékezetes.
Hosszú évekkel korábban Milánóban szembesültem először azzal, hogy az olaszok bizony zseniális szendvicskészítők. Kovászolt, nagylyukú kenyereiket, s más pékárúikat is mintha minden arra predesztinálta volna, hogy szendvics-alkatrész legyen belőlük.
Az üzlet tulajdonosa minden ingredienciával előzetesen megkínált. Bivaly mozzarellája a legjobb, volt, amivel valaha is találkoztam, s a mortadellájával sem vallott szégyent.
Mortadellás, friss, lédús bivaly mozzarellás, paradicsomos, bazsalikomos szendvicset kértem. A kenyérre olíva olajat csorgatott és erre rétegezte a kért hozzávalókat. Az eredmény a minden várakozásomat felülmúlóan harmonikus zamatú szendvics lett, amihez még vásároltam egy darab napérlelte paradicsomot.
A szendvicset borító olívaolajjal csorgatott kenyérszeletet a boltban vásárolt csodás paradicsommal ettem meg (fenséges volt), majd következett a szendvics mozzarellás, mortadellás fele. A hely, a napszak, az időjárás, az alapanyagok minősége, az alapanyagok kombinációja, a szendvics csodás lédússága egyedi és megismételhetetlen volt. Nem vártan fantasztikus élmény kerekedett ki belőle, amihez a bazsalikom illata, íze is nagyban járult hozzá. Megismételhetetlen volt.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!