FOLYTATÓDIK a “Kis asztali illemtan” című könyvecskéből való szemelgetés. Ezúttal az asztalkendőről és a szalvétáról lesz szó. Berecz Edgár segít eligazodni a részletekben is. Igazán nem haszontalan olvasni ennek a két megszokott asztali elemnek a funkciójáról, illendő használtáról. (CSS)

Az asztalkendő használata

Az asztalkendőt némelyek hajlamosak összetéveszteni a szalvétával, esetenként vagy meghatározási zavarban szenvednek, vagy összetévesztik a két tárgy szerepét és funkcióját. Az asztalkendőt azért találták fel, hogy az ember megvédje a ruháját a foltoktól, pecsétektől, ha netalán valamit leejtett – ami mindenkivel megtörténik egypárszor. Ez akkor vált szokássá, amikor régebb a főúri asztaloknál barokk meg rokokó ruhákban parádézva étkeztek, és a selyemből, bársonyból készült agyoncsipkézett ruhadarabok tisztítása igen körülményes volt. Azonkívül az asztalkendőnek az a szerepe, hogy felfogja a kenyérmorzsákat, hogy ezek étkezés közben ne a vendég ölébe vagy a földre hulljanak.

A régi világban szokás volt az asztalkendőt az ing alá betűrni, nyakba kötni vagy mint egyesek tették, egy időben három asztalkendőt használni. Egyet terítettek a jobb vállra, egyet a bal vállra és egyet közében betűrtek a gallér alá. Ez a burleszkfilmekbe való használati mód kerülendő, elvégre étteremben vagyunk, nem borbélynál, hogy a nyakunkba akasszuk az abroszt, vagy az asztalkendőt.

Az asztalkendő egyedüli helyes használata a térdre való terítésében nyilvánul meg. Csakis erre a célra használható. Evőeszközöket fényesíteni, szemüveget tisztítani, vagy szájat törölni vele nem illik. Használat után pedig fogjuk össze és tegyük a tányérunk mellé az asztalra. A luxuséttermek drága kelméből készült, monogramos és kikeményített asztalkendőjét szuvenír gyanánt hazavinni illetlenség, modortalanság és egyenlő a lopással.

A szalvéta használata

Sok vendéglátós úgy véli, hogy a szalvétát mindig a teríték bal oldalán célszerű elhelyezni, közvetlenül a villa alá. Ezek szerint a vendég a bal kezével törölné meg a száját evés közben vagy evés után. Jómagam a modern iskolák irányelveit követem, s úgy gondolom, hogy a szalvéta helye valójában jobb felöl van, a kés és a kanál alatt. Ezzel nem az arab országok étkezési szokásaira akarom felhívni a figyelmet, hanem csupán abból a feltevésből indulok ki, hogy a jobb felől levő ivópohár vagy borospohár használata előtt mennyivel kényelmesebb jobb kézzel elvenni a szalvétát s megtörölni vele a szánkat. A szalvétának elsősorban nem az a szerepe, mint ahogy sokan hiszik, hogy az étkezés alatt összemaszatolódott ujjainkat vagy szánkat megtöröljük vele – ugyanis a jól nevelt ember nem keni össze magát sem a mártással, sem a pecsenye levével –, hanem arra való, hogy ivás előtt letöröljük az ajkainkról a zsírfoltokat, nők esetében az ajakrúzst. Azt hiszem, nem kell senkinek sem megmagyarázni, hogy mennyire gusztustalan és visszataszító egy pohár, amely zsír- vagy rúzsfoltos. Az ital elfogyasztása után az szalvéta felhasználható még arra is, hogy a szájunk szögletében visszamaradt víz illetve borcseppeket könnyed mozdulattal felitassuk vele. Nem akarok azonban megfeledkezni a bajuszos vagy szakállas emberekről, akik kiterjedt szőrzetüket gondosan ápolják, s rettentően büszkék férfiúi ékességükre. Nekik sajnos alaposan meggyűlik a bajuk minden pépes, szószos, amúgy csak bajuszgyalázónak nevezett főzelékfélével, mivelhogy ezeket az ételeket majdnem lehetetlen úgy fogyasztani, hogy ne szentségtelenítsék meg a vendég kackiásra kipödrött bajuszát. Ebben az esetben természetesen fel lehet használni a szalvétát egy alapos ajak vagy bajusztisztogatásra, de a fentiekben kifejtett elméletem szerint, a szalvéta nem arra való, hogy minden harmadik falat után megtöröljük vele a szánkat és az ujjainkat. Tehát úgy kell enni, hogy az ételt lehetőleg az evőeszközökkel érintsük, és azt úgy vigyük a szánkhoz, hogy a fél arcunk ne legyen zsíros utána. Láttam már olyan vendéget, aki egy háromfogásos ebéd elfogyasztása után egy egész halom gombóccá összegyűrt szalvétát s papírzsebkendő hegyet termelt.

Étkezés közben a szalvétát nem illik morzsolgatni, széttépni és a darabokból apró golyókat gyúrni. Még kevésbé illik orrot fújni bele, mint ahogyan sokan teszik. Kéztörlőnek, pontosabban ujjtörlőnek – hiszen nem az egész kezünkkel, hanem csak három ujjunkkal eszünk illetve fogjuk meg a csirkecomb végét – is használhatjuk abban az esetben, ha egy bizonyos specialitás megköveteli, hogy kézzel együk. Az étkezés befejeztével a használt szalvétát hajtsuk össze (a zsíros vagy rúzsos felével befele), s tegyük a tányér mellé. Gombóccá gyűrni a használt szalvétát, majd a tányérba dobni nemcsak hogy nem illik, hanem egyenesen gusztustalan is.

Berecz Edgár (Stékelyudvarhely), a blog vendégszerzője