A LAKÁSTEXTIL ugyan régóta jelen van az emberi kultúrában, ám láthatóvá, tudatosan megformálttá csupán néhányszáz éve kezdett válni. Az elején jobbára csak a gazdagok párnáit, takaróit, csipkéit, faliszőnyegeit, drapériáit jelentette és a lassan változó, az egyház, illetve az egyházi művészet által meghatározott időtlennek szánt korstílusok keretein belüli apróbb, nagyobb változások jelezték csak a „divat” jelenlétét.

A home couture divat születése

A home couture divat többnyire a hagyományhoz, változás esetén egy-egy művészhez, vagy kézműves közösséghez kötődik, mint a korai idők gobelinjei, szőnyegjei. Jellemzően a megrendelő arisztokrácia, a későbbiekben az arisztokráciát másoló gazdagodó polgárság korstílust követő igényeit, ízlését tükrözi. Igazi önállóságra leginkább az 50’-es és 60’-as évek szellemi mozgalmainak inspiráló hatására válik. Ezek a „nouvelle” mozgalmak ideológiailag is megerősítik és koncepciókba rendezik a lakástextil divatot, melynek a piaci logikán alapuló szintjei vannak.

A „Home couture” a kiállítások és magazinok példaként állított lakástextil divatja. A francia „couture” (szabás, varrás) szó a divatvilág szlengjeként a lakástextilt szimbolikusan és történelmileg is Párizshoz köti és kapcsolatot teremt a XIV. Lajos monarchikus törekvéseivel kibontakozó és kezdődő „haute couture”-rel, amely a divattervezés felső fokára utal.

A lakástextil divat születése olyan nemzetközi trend és szín előrejelzők munkáján (is) alapszik, mint az amszterdami „Lobster Concepts” cég ünnepelt sztárjai, Gunnar Frank és Inkrit Berbee. Rajtuk kívül világszerte még számosan dolgoznak azon, hogy a következő évek trendjeit megfogalmazzák. Ennek a munkának mára kötelező eleme az exravagancia és az ezzel járó meghökkentés, a kreatívok szabadsága, és a verbális elemek és absztakció olyan kiemelkedő szintje, amely költői magasságba képes emelni a trendleírást, amely sem ebben, sem a későbbi fázisokban nem más, csupán egy vízió, amelyet a szakma többsége hipnotizáltan követhet, és amelyben éppen ezért az ipar is hinni akar.

„Concept coutures”

Napjaink lakástextil divattervezése piaci célcsoportokra figyelő koncepciók mentén (concept coutures) igyekszik a trendeket és a főbb kereteket megfogalmazni, majd az érdeklődést, az új iránti vágyat és a piaci keresletet a változásokkal évről-évre fenntartani. A lakástextil ipar trendjei természetes módon dialektikus viszonyban követik az öltözködési és lakberendezési trendek színeit és filozófiáit. A concept coutures példáiként a home couture négy különböző, meglehetősen stabil trendje említhető meg. Ezek a „haute couture”, a „crazy couture”, a „classical couture” és az „eco couture”.

• Haute couture: kreatív és igen impresszív irány. A misztikusba hajló sötét színek, az arany, a sötét titokzatos padlizsán, a barnás árnyalatok, a klasszikus antracitszürke és a kék színpalettája az elmúlt elegancia avant-garde újragondolása. Motívumai dekoratívak és lehetőséget kínálnak a szürreális párosításokra is. Fényűző, elegáns, világvárosi, futurisztikusan ragyogó, szikrázó, fényes felületek. Luxust idéző art deco elemek fémes színekkel bukkannak fel. A leggyakrabban előforduló anyagok a fényes, elegáns megjelenést biztosító taftok, organzák, brokátok és bársonyok.

• Illusion couture: ultramodern, minimálisan fényes, érzéki. Formái tiszták, leegyszerűsítettek, csillogó felületekkel kiegészítve. Alapanyag felhasználásai szokatlanok és hideg pasztellszínekben, szürkés, sárgás, lilás árnyalatokban játszanak. Az alapanyagok gyakran fényes felületű műanyagok, high-tech hatású fémek, taftok, tüllök.

• Crazy couture: hívószavai az öröm, elevenség és vidámság. Az élénk, eleven, ragyogó színek fehérrel és feketével kombinálódnak. A feltűnő neon színek, a dinamikus és pasztell pink, az erős piros, a telített narancs, a bőség és izgatottság érzését keltik. Ez a trend leginkább a kultúrák stílusai sokszínűségének elfogadásában és ötvözésében találja meg gyökereit. Intenzíven játékos, bátor és szemtelen színrobbanásokkal. Friss, vad színeffektusok, feltűnő grafikák, egyedülálló festés, túlméretezett motívumok, merész színkombinációk – ez a „crazy couture”.

• Eco couture: a környzettudatos gondolkodás és életstílus kivetítése. Fő vonása a természetes és organikus anyagok alkalmazása. A színeket a természet inspirálja, mint a len, pamut, kender, bambusz, parafa, keleti fűszerek (chili, kurkuma, fahéj, sáfrány, kömény). Szellős minták, bambusz és levélformák jellemzik. Ebben a stílusban extravagánsan keverednek a kultúrák népi motívumai, hímzések formavilága. A felületek strukturáltak, buklé hatásúak, gyűrtek.

Egyéb trendek a számtalan lehetségesből

A fentiek mellett még számos trend megfogalmazható, mint a kultúrák fúziójával előállított, a „crazy couture”-nél tudatosabb „fusion couture”, az „eco coutur”-nél szofisztikáltabb „terroir couture”, vagy a fényekre és a pillanatra összpontosító „couture du Soleil”, és így tovább.

A divatirányzatban egyaránt megtalálhatók a visszafogott és harsány, az egyszerű és elegáns, a légiesen könnyű és a nehezebb, valamint a matt és fényes alapanyagok, azaz minden, és mindennek az ellentétje is.

Mindezek az alaptrendek élő divattá válnak, ha a tervező víziója találkozik az előző divatok kialakította közízléssel, miközben a fogyasztónak a kockázatmentes másság, az individualitás élményét is képes biztosítani. Az individualitás biztosítéka az egyén, és az egyéni érzékelés maga. Ez biztosítja, hogy a divatteremtésben rejlő nagyfokú kockázat ellenére a gyakorlatban számottevően csökkenjen a „divat-fogyasztásra” felkínált élmény- és érzelemhalmaz elutasításának valószínűsége. A lakástextilekkel ugyanis legalább annyira élmény- és érzelemhalmazokat, társadalmi státuszt vásárolunk, mint konkrét terméket. A trendek és divatok kidolgozásánál ez meghatározó szempont kell, hogy legyen, amihez célcsoportokat rendelhetünk hozzá. A „célcsoportok” azaz a potenciális vásárlók a történelem során kezdetben közvetlen, később, az áruk tömegesedése idején már csak közvetett hatással voltak, vannak a stílusokra, így napjainkra a divat önálló életre kelt és az iparági profit maximalizálása érdekében uralni és irányítani igyekszik a piacot.

A fény és ritmus művészete

A „home couture” lényege, akárcsak a festészeté, a fény. A takástextilek színei, fényei, áteresztőképessége, ragyogása, reflexei, textúrája, melegsége, vagy hűvössége, a kiváltott fiziológiás hatások, pszichés benyomások, a színek, textúrák, motívumok arányai, ritmusa, sík-, és térbeli elrendeződése, mintázata, a formák milyensége és viszonya egymáshoz a fény útján közvetítődik. A szem az, amely a világról a legtöbb információval lát el bennünket. A filmművészet képi és ritmikai világával tápláltan kialakuló mohó vizuális kultúránk a korábbi generációkhoz képest számottevően megváltoztatta elvárásainkat a lakástextilekkel szemben is.

E változások hatására az arányok mellé egyenrangú elemként a ritmus zárkózik fel. A filozófiai elemek gondolati ritmusa mellé az összes elemcsoport külön életet élő belső ritmusa, illetve az elemcsoportok közötti meta-ritmus zárkózik fel, amelyek belső tapasztalatink és korábbi emlékeink szűrőjén átjutva megteremtik a saját, legintimebb ritmikai világunkat, a bennünket körülvevő személyes környezet ősi „zenéjét”.

A 21. század trendjei

A 21. század lakástextil trendjeiben a kötelezően megőrződő alapelemek mellett várhatóan egyre erőteljesebb lesz az egyén és az egyéni hangsúlyozása, amit paradox, de természetes módon változatos tömegtermékekkel valósítunk meg. A „fény és ritmus művészete” mindezt nem zárja ki és a variációs lehetőségek végtelensége révén ragyogó eszközöket biztosít hozzá. Mindez lehetővé teszi, hogy némi ötletességgel, kiegészítőkkel (akárcsak az öltözködési divatban), vagy bútorkárpittal, bútorhuzattal „újraszínezzük” lakásunkat és új érzelmeket, hangulatokat csempésszünk intim tereinkbe.

Ha pedig már végképp nincs koncepciónk, akkor végső fegyverként még mindig rendelkezésünkre áll a „surreal couture”, azaz a szürrealizmus maga, amely (majdnem) minden párosításban megleli önfeledt örömét. Ez azt is jelenti, hogy a divat ebben a műfajban legalább annyira hagyománytisztelő képes maradni, mint elutasító, így a stílusok tökéletesen soha nem mennek ki a divatból, amit a szülői mintákat tovább örökítő generációk is biztosítanak. A divat, és „az újszülött designernek minden stílus új” általános logikája szerint továbbra is újra és újra felerősödnek korábbi trendek, miközben a fentiekben jelzett alaptrendek végigkísérik történelmünket. Az „elszürkítő” színesség és a globalizálódó ízlés ellenhatásaként az etnikai és regionális, illetve hiperregionális elemeket az alaptrendekkel ötvöző irányzatok megjelenésére is számítani lehet. Ez már ma is egy lehetséges izgalmas megközelítés a lakástextilek felhasználásában.

Csíki Sándor♣