AZT HISZEM ÚJRA csak egy kakukktojást igyekszem a gasztro blogok konszolidált világába csempészni. A téma látszólag távoli. Látszólag. Ami jellemzi az nem más, mint a: kreativitás, fantázia, friss világlátás, profizmus, nyitottság, játékosság, filozófia, vagyis csupa olyan, amit a konyhák elköztelezett művelői is büszkén vennének magukra. Amiről most írok az nem más, mint a „home couture”, vagy prózaibban, a lakástextil.
A „textil” szó a latin „texere” (szőni) szóból származik, de a szövés, fonás a római időknél tízezer évekkel régebbre vezethető vissza és az emberi civilizációval egyidős. A szövési technikák, a felhasznált anyagok, a színek, fények és motívumok egy adott civilizáció technikai fejlettségének, kultúrájának, kifinomultságának és jólétének árulkodó bizonyítékai. (akárcsak a konyhakultúra magában, vagy a home couture-rel viszonyban).
A „nagy selyemút”, az Európába irányuló kínai selyem kereskedelem útvonala civilizációk életét határozta meg. Ez volt a világ egykor legkiterjedtebb szárazföldi kereskedelmi hálózata, világvallások missziós útja, de a járványok is ezen az úton értek el Ázsiából Európába A selyem, ahogy a textilek általában, a legkorábbi kezdetekben az öltözködés alapanyaga volt. A római divatvilágot is lenyűgözte, bár akadtak, akiket felháborított, hogy ez a drága anyag azért érkezik, „hogy asszonyaink ugyanannyit mutassanak meg magukból a nyilvánosságnak, mint egy házasságtörőnek a hálószobában.” (Seneca). A selyem mellett a szatén is ezen a történelmi úton érkezett Kínából.
A római birodalom bukása után Bizáncban él tovább a luxus, a kelmék, selymek, színek és dús mintázatok divatja. Kínához hasonlóan nagy textilüzemekben állítják elő az anyagokat és határozzák meg a divatot. A nyersselyem Kínából származott, míg helyben elsősorban lent és gyapjút dolgoztak fel. A divat erőteljes perzsa hatásokat is mutat. A tartós festés és fanyomatos mintázatok már általános elterjedtek.
A Földközi tenger déli medencéjében megjelenő iszlám világ ugyancsak hatással volt az európai textildivatra. Számos anyag arab eredetű elnevezés, mint a „mohair” (mukkhayyar), a „cotton” (al gutn), azaz pamut is ezt mutatja. A„taffeta” (taft), vagy a „shir o shakar” (tej és cukor) szavakból származó „seersucker” (krepp) az arab melletti másik jelentős hatásra, a perzsa eredetre utal.
„Nouvelle couture” és „calico”
A középkori Európa meghatározó ipara a textilipar, a textiliparnak pedig kezdetben a birkatenyésztő Flandria (Arras, Gent, Ypern) a központja. A flandriai és ezzel az első európai textilipari forradalom akkor tört ki, amikor egy új szerkezet, egy horizontális szövőszék érkezett a művelt arab világból. A 13. században a flamandok voltak a legjobb szövőmunkások és sikerük egyebek mellett összekötődött a 12. századtól terjedő legelső „nouvelle couture”, egy új divatszabás megjelenésével. Ezzel az új divattal kezdik a gyapjú divatkabátok a vásznat kiszorítani. A divat megnövelte a gyapjú iránti igényt, ezért a flamandok végül Angliából kezdtek gyapjút importálni. Az iparág és az európai textilkereskedelem gyors fejlődésnek indul, hogy később Angliában a 18-19. század ipari forradalmának is ez legyen a motorja, sok egyéb mellett a pamuttal együtt.
Az 1630-as évektől egy újfajta gyapotból készült nyomott anyagot, a Kalkutta városáról elnevezett vászonkötésű pamutszövetet, a kalikót (calico) kezdik Európába hozni, amivel ez a termékcsalád új piacot és új divatot teremt. Emellett az indiai minták és színek az európaiak ízlését is formálják. A nyomott pamutanyagok vibráló, élénk színei, szokatlan és egzotikus mintái olyannyira divattá válnak, hogy az anyagot kedvelő és viselő hölgyeket „Calico Madams” néven kezdik nevezni.
1700-ban aztán Anglia betiltja a kaliko importját, hogy 1774-ben eltörlje a tiltó „Calico törvényt” és újra engedélyezze, de addigra az indiai textilipar már tönkremegy és Angliára szorul, ahol a kalikót ipari méretekben kezdik előállítani. A 18. század első felében a pamutharisnya divatja, majd a pamut alsóneműk és ingek gyors terjedése miatt a gyapot már igazán keresetté válik. Az angol ipari forradalommal elszaporodó textilgyárak a bizonytalan Indiai mellett új gyapotbeszerzési lehetőségeket keresnek, és találnak is az USA déli államaiban. A 18. század második felétől kezdődő életszínvonal emelkedés, párhuzamosan az olcsóbbá váló ipari termékekkel, egyebek mellett a lakástextilek felhasználását is demokratizálta, amivel a 19. század végére a lakástextilek felhasználásában kialakulnak a maihoz nagyban hasonló funkciók, amihez a romantika, majd a szecesszió művészete, hasonlóan az ázsiai és arab hatásokhoz, újabb inspirációkkal szolgált. A lakástextil divat, akárcsak a divat általában, igen összetett és néhány speciális, mélyen hagyományőrző területet, mint a vallás, leszámítva többnyire befogadó, „fúziós” természetű.
Az összefüggéseket tovább gazdagítja, hogy a textiliparra már a korai időktől kezdve a nagyfokú globalizáltság és a multikulturális elemek nagy száma jellemző. Az eddigi történeti áttekintés megmutatta, hogy a textilipar mennyire nemzetközi és transzkontinentális volt már a kezdetektől fogva, és azt is, hogy történelmi léptékben nézve hol a divat teremtett fejlődő textilipart, hol a textilipar terjedő divatot. Ezek a szempontok még összetettebbé teszik annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy hogyan születik a lakástextil divat. (Folyatása következik.)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!