MÁR KORÁBBAN IS írtam az Iron Chef elnevezésű, Japánból induló és sok országot meghódító műsorról. Eddig már ajánlgattam, hogy ezt kellene megcsinálni itthon is, ám vélhetőleg még nem érkezett el erre az idő – vagy nem nekem kellett volna javasolnom. Én kedvelem ezt a műsort, sok ötletet ad, jól szórakozom rajta, ezért könnyed kikapcsolódásnak nézzetek meg egy rövidke, tízperces összefoglalót abból a részből, ahol a kacsa ötféleképpen történő elkészítése a feladat.
IRON CHEF (Ryōri no Tetsujin). Ez a hajdanán Japánból indult kultikus műsor, melyet a Fuji Television Network, Inc. emberei találtak ki, majd indítottak útjára 1993. októberében, hogy aztán hat év siker után 1999. szeptemberében befejezzék, bár később is műsorra tűztek még néhányat, egészen 2002-ig. Végül Japánban összesen több mint háromszáz adást élt meg. Sikereit a továbbiakban az USA-ban és Izraelben is folytatta.
- (A következő videó a 60 perces versenyről szóló film egyik tízperces, de az egészet elég jól összefoglaló része. Jó szórakozást!)
Csíki Sándor♣
HESTON BLUMENTHAL – hamis teknőcleves
ABÁLT LIBACOMB -így lesz a legjobb
és sok más írás…
„…vagy nem nekem kellett volna javasolnom.”
Ha végleg el akarod intézni a program sorsát, akkor időnként újítsd meg a javaslatodat.
🙂
Kivel lehet nálunk egy ilyen műsort megcsinálni és melyik tévével, hogy jó is legyen és a végén ne Győzike főzzőn, meg a többi „nagysztár”?
Ez akkora kaliberű műsor, hogy először egy TV stúdiónak kell felnőnie a feladathoz és csak utána lehet a műsorvezetőn vagy vezetőkön agyalni. Jelenleg egyik ismert műsorvezetőt sem gondolom alkalmasnak ilyen feladatra.
Egy showman kell ilyen műsorhoz, vagy egy rádiós sportriporter, aki az unalmas részeket jól ki tudja tölteni tartalommal.
Sance: Igazad lehet. Ehhez stúdió kell, pénz kell, emberek kellenek. A jelenlegi gasztrós stábokkal ez csak hellyel-közzel, de mindenképpen tökéletlenül valósítható meg. Az a néhány tucat ember, aki ebben eddig szóba jött, erre már nem felel meg maradéktalanul. Új emberek, új arcok kellenek, új stílussal!
Csíki Sándor: tök(él)etlenül, az eddigi stábokkal. 🙂