ALESSANDRO SPARTA telefonált rám a minap, hogy megyek-e a La Rosa megnyitójára? Mondtam: Persze! A La Rosa az ex-Segal étterem helyén, az Ó utcában nyílt meg és „szicíliai ízekkel és spanyol/ mediterrán behatásokkal várja az érdeklődőket.” Az idézőjelben tett mondatrész a Lucullus Bt. anyagából van, ahogy a következők is.

A Lucullus BT elnöke, Turóczi Gábor örvendetesnek és biztatónak találja, hogy a válságos időkben is nyílnak meg remek étekműhelyek Magyarországon. Az étterem megnyitó ünnepségének díszvendégei Oszter Alexandra, Dombóvári Vanda, Müller Attila és Fésűs Nelly voltak.

(Úgy látszik még gyúrnom kell, hogy egy étterem megnyitó ünnepségén én is „díszvendég” lehessek.)

A La Rosa olasz és magyar szakácsokat is foglalkoztat, a kreatív séf pedig a nemzeközileg ismert és elismert Vlad Riskov, aki olyan éttermek indulásánál volt jelen, mint a Baraka, Goa, Dunapark, Artesano, és a Bonfinikert. Az étterem tulajdonosai Jarabek Bence (Ex-Artesano) és a szicíliai Franko Sparta, együttműködő partnerei pedig a Lucullus Baráti Társaság gasztronómiai egyesület és a Polai Tánciskola. Az Olaszországból és Spanyolországból származó alapanyagok mellett lesz napi menü is, hagyományos magyar és nemzetközi ízekkel. Az étterem ügyel a szezonalitásra és regionalitásra is.

(A képeken: Jarabek Bence (balról) és Alessandro Sparta.)

A konyhában 70°C hőmérsékleten 35 órán át sous-vide technológiával készített borjú nyak, ezenkívül hal, rókagomba leves és desszert (kétféle tiramisu) is készült erre a napra. Kedvcsinálónak álljon itt béhány fotó a konyháról és az ételekről.

Készül az est egyik fogása a Serrano sonkás, fehérboros pisztráng „a’la Navarra”, mert hogy ez az étterem legalább annyira kíván spanyol is lenni, mint szicíliai, ahogy az „a la Navarra” is mutatja. A „Trucha a la Navarra” egyébként népszerű és gyorsan elkészíthető édesvízi spanyol halétel. A fehérbor nem jellemző rá, ám az olívaolaj, minden spanyol ételek lelke, annál inkább, ahogy a sósságot biztosító serrano sonka is.

Az előétel ricottás, paradicsomos és parajos bruschetta válogatás, valamint focaccia volt. A focacciaból nem ettem, ami különösebben nem is zavart, mert magam is gyakran készítek focacciát, ám a bruschetta válogatást kóstoltam és rendben volt, különösen a parajos. Nem volt túlragozva egy cseppet sem, az már biztos, de az íze rendben volt.

A leves pancettával (szalonnával) készült rókagombaleves volt friss gombából. Túl azon hogy tűzforró volt, a rókagomba egészen kivételesen zseniális textúrájú maradt. Az olasz konyha egyébként is nevezetes a legkülönbözőbb erdei gomba leveseiről, és más ételeiről. Ez a leves nagyon teszett!

A leves után serrano sonkás, fehérboros pisztráng „a la Navarra” érkezett, amiről már esett szó, és a sous-vide készített borjúnyak zöldségekkel, burgonyapürével, amiről úgyszintén szóltam már. Az ételekhez olasz borok társultak.

A desszert a hazánkban is népszerű tiramisu volt, amiből már csak annyi maradt, ami a képen is látható. Igazán szépen elkészített desszert volt.

Jól éreztem magam ezen az étterem megnyitó, ezért mondom, hogy érdemes megnézni ezt az Ó utcai olasz/spanyol éttermet. Hangulatos, barátságos, kellemes, s biztató, sokat ígérő a konyhája, ami egy étteremnél igazán nem hátrány. Én minden bizonnyal gyakrabban is megfordulok náluk.

Csíki Sándor♣

BOLLITO MISTO
VALENTIN NAPI DESSZERT
VALENTIN NAPI CROSTINI
COCA COLA TORTA
PÉCS 2010 SAUSKA BORVACSORA

és sok más írás…