„KEDVES meghívottak, Köszönjük, hogy eljöttetek a csütörtöki sajtó-tájékoztatónkra, és reméljük, hogy jól éreztétek magatok! Csatolunk nektek még néhány fotót az adásokból, illetve a sajtóanyagot is mellékeljük. És természetesen nagyon örülünk, ha írtok rólunk! Köszi, Zsófi, Tomi, Marci” Az előző sorokat Bajor Zsófiától kaptam a minap, és arra a „sajtótájékoztatóra” utal, amelyet a TV Paprika új sorozatának indulása előtt tartottak az érintettek: Zsófi, Tomi, Marci.

Mi az a lakásétterem?!

Bécs, New York, Tokió, Buenos Aires, Párizs – néhány nagyváros a világban, ahol a lakásétterem már nem ismeretlen fogalom, legalábbis azon szerencsések körében, akiknek volt alkalmuk meglátogatni egy-egy ilyen helyet. Ezeket az étkezéseket ugyanis legtöbbször csak szűk körben, informálisan hirdetik, és jellemzően magánlakásokba, privát szalonokba, illetve klubokba szervezik. A séfek gyakran nem professzionális szakácsok, hanem főzni szerető műkedvelők. Az árak pedig a különleges környezet és a zártkörű jelleg miatt nem ritkán a csúcsgasztronómiát kínáló hagyományos éttermekével vetekednek.

Zsófi, Tomi, Marci

Bajor Zsófia, Kollár Tamás és Zeibig Márton gondoltak egyet (kettőt) és megcsinálták. Először a lakáséttermet, aztán a TV Paprika jóvoltából azt a 10 részes sorozatot is, amelyet „Lakásétterem” címmel láthatunk. Ebből láttam egy részt.

• Emberileg hiteles, helyenként bájos, mellette közvetlen és humoros. Az állítólag megújuló szemléletű hazai gyártású TV Paprika kínálat biztatóan friss darabja.

Az eddigi főzőműsoros koreográfiákban általában egy, esetleg két személy főzött, ami jól bevált és bizonyára költséghatékony is. A kétszemélyes főzés valahogy úgy, abban a munkamegosztásban történik, ahogy Sherlock Holmes nagyszerűségére a hű Watson folyton-folyvást rácsodálkozik. Ezzel a watsonizmussal a szellemileg némiképpen csökkent képességű olvasó is tehermentesítve lesz a hülyeség elismerésének súlya alól, ahogy azt már sokszor megírták.

• Ám a lakásétterem (legalábbis az az egy darab rész, amit eddig láttam) nem ilyen, s a szerepek szerencsére nem az előzőekben említett évszázados holmes-watson sémát követik. Talán azért sem, mert ők hárman – barátok.

A megszokott és jól bevált kétszemélyes sémát (sztereotípiát) háromszemélyesre bővíteni szinte már paradigmaváltással felérő forradalmi tett, amivel megteremtődik a mennyiségi növekedés minőségi változásba való átcsapásának lehetősége is. Ez a lehetőség itt nem csupán megteremtődött, de meg is valósult, ami a dialektika atyját, Hegelt is örömmel töltené el.

Zsófi, Tomi, Marci valóban ügyesek együtt, emellett ízlésük is akad. Olyanok ők, mint a tehetséges, sajátos látásmódú naiv festők az akadémiai képzettségű művészek között.

• Az én ízlésem szerint szerencsés lenne, ha a jövőben (mert remélem, hogy lesz még folytatása ennek a trióban történő főzésnek!) erősödne és szabatosabbá válna a műsor ismeretet is közvetítő jellege. Mindez már csak azért sem lenne baj, mert könnyen lehet, hogy nem is oly’ sokára ők hárman már tényleg konyhai példaképekké, stíluspéldává válnak, különösen korosztályuk számára. Talán nem is lenne baj, ha így történne!

Biztató műsor, biztató tehetségű fiatalokkal. Sok sikert kívánok!

Csíki Sándor♣