A HÉTVÉGÉN az Új Tanyacsárdában jártunk. Garaczi János vendégei lehettünk, s ahogy mi, úgy rajtunk kívül még több, mint ezer ember ízlelhette a Tanyacsárda ételeit. (Ottjártunkkor – 2009. szeptemberében – éppen egy cég ezerfős családi napot tartott, ami a mai válság, és a multik eszetlenkedései közepette is felettébb jó, dicséretes és példamutató.)

Ez az írás csupán egy képes beszámoló kíván lenni, ezért aztán nem elmélkedem a csárda hagyományokon. Nem elmélkedem azon sem, hogy a történelem során miképpen alakult, változott ez a hagyomány. Messze elkerülöm annak boncolgatását is, hogy térben, s időben miféle minőségváltozások jellemezték a csárdakultúrát. Nem szólok arról sem, hogy ez egy töretlenül továbbélő, újraéledő, s láthatólag a 21. század elején is népszerű kultúra, a maga tradicionális konyhai jellemzőivel.

A csárdát régen is lehetett nagyon rosszul csinálni, és ma is lehet nagyon jól. A Tanyacsárda népszerűsége azt mutatja, hogy lehet ezt úgy is csinálni, hogy elfeledkezzünk a régi idők éveiben a csárdák többségét megbélyegző  bántóan egyszerűsítő sablonokról és a műfajt évtizedekig uraló igénytelenségről. A sokszínűséget ünnepelve jó tudni, hogy akadnak ma is olyan csárdák, ahol a műfaj kereteit tiszteletben tartva képesek nagy tömegű minőségi vendéglátásra.

A konyha

A konyha személyzete az ezer fő feletti vendégsereg ételeinek elkészítésével volt elfoglalva. A méretek mindig lenyűgözőek tudnak lenni, és itt tényleg akadtak mennyiségek. A sürgölődésen látszott az összeszokottság, a teendők begyakorlottsága, ismerete.

Az ételek

Többnyire jó szándékú hazai hitvitáink rendszeresen előkerülő tárgya a gulyás, és általában azok a 19. századtól fokozatosan egyre nagyobb népszerűségre szert tevő ételek, amelyeket nemzeti ételeink címszóval foglalhatunk össze. Paprikás ételeink időnként indulatokat is kavarva osztják meg a gasztronómiában aktívan véleményt nyilvánító közönséget.

Vitathatatlan, hogy a csárda a paprikás ételekhez kötődő kulináris hagyománynak az egyik, ha nem a legfőbb őrzője, vagy legalábbis az kellene, hogy legyen. Ezért végképp nem mindegy, hogy ki mindenki műveli, ápolja, fejleszti, tartja karban ezt a hagyományt, s mindezt milyen minőségben mutatja meg a vendégeinek.

A műveli, ápolja, fejleszti azt is jelenti, hogy a csárda előtt – véleményem szerint – igen széles lehetőségek kínálkoznak, hiszen gyakorlatilag majd’minden „történelmi” paraszti, polgári étel az asztalára kerülhetne. Érdemes lenne ezzel a lehetőséggel jobban élni. Persze egy jó csárdában akad más étel is, nem csupán gulyás, pörkölt és sültmalac, amit gyenge gyomrú ember ki ne próbáljon, vagy csak nagy óvatossággal, mértékkel fogyasszon.

• Az Új tanyacsárda jó helyszín a fővárostól nem messze. A tér tágas, kellemes, kirándulásra, kisgyermekes programra is jó. A hagyományos ételek többnyire jól készülnek, a kemencés, bográcsos ételek jó választásnak számítanak. Jó eséllyel lehet részünk egy kellemes étkezésben. Nagy létszámú, fesztelen céges rendezvényekre alkalmas helyszín. A marketing területén bőven akad még mit tenniük.

Csíki Sándor♣