BOBOR SZABOLCS a blog internetes, technikai hátterét biztosítja. Szabolcs ifjú, tehetséges és, mint sokunknak, neki is el kellett készítenie a szakdolgozatát. Figyelemre méltó dolgozat. Sokat tanultam belőle. Rólunk is szól, akik naponta, rendszeresen a hálón vagyunk. A dotcom-lufi a mai válság közepette új fényt kap. Talán abban is segítségünkre van ez az írás, és a többi, hogy megértsük a most történéseit.

A dotcom-lufi

Az internet 1997 és 2001 közötti időszakát hívjuk dotcom-lufinak, vagy dotcom-érának, amely ma már történelem. De mi is történt akkor? Az internet térhódításának köszönhetően gyakorlatilag bárki bármilyen weboldalt létre tudott hozni. Az áruk értékesítésének egy teljesen új formája jelent meg, mégpe-dig az e-commerce, azaz internetes kereskedelem. Gyerekjáték volt megvenni valamit: az átlagember csatlakozott az internethez, ellátogatott egy website-ra, kiválasztotta a termékeket, majd klikkelt párat, és máris úton voltak az áruk. Lenyűgöző volt. Egy apró ötlettel hihetetlen sikereket lehetett elérni, és ez a kockázatitőke-befektetők figyelmét sem kerülte el. Gyakorlatilag bárkinek adtak pénzt, aki valamilyen, az internetre épülő gondolattal kereste meg őket. Ezekbe a vállalkozásokba fektetett bizalom hatalmas volt, és a dotcom-oknak nevezett cégek gombamód elkezdtek szaporodni, 1997-től kezdve egészen 2000-ig.

A sok pénz azonban megrészegítette a kreatív fiatalokat, akik szó szerint fiatalok és éretlenek voltak, és igazából csak a technológiához értettek, de a befektetett dollárok kezeléséhez már nem. Addig soha nem látott nagyságú összeget kaptak egyik napról a másikra, céget alapítottak, sőt mi több, tőzsdére mentek és részvényeket bocsátottak ki. A gyerekszobából vagy garázsból flancos irodaházba költöztek, rengeteg embert felvettek, sportautókkal jártak partikba, és a cégük logójával ellátott merchandise termékeket (tollakat, bögréket, stb.) osztogattak mindenkinek. Az átlagemberek, a netezők pedig örültek a fellendülésnek, vásároltak és böngésztek, tehát beindult a „netes üzlet”.

  • A dotcom szó eredete a kereskedelmi célú weboldalak címéből eredeztethető, mely minden esetben „.com” volt. A kifejezés használható még kötőjellel, ill. magyarosan dotkomként is.

A startupok pedig csak a mának éltek, nem gondoltak a holnapra, az optimizmus határtalan volt – és csak úgy szórták a dollármilliókat. Általános mentalitás volt ugyanis, hogy minél gyorsabban minél nagyobbra kell nőni, ezáltal például televízióban és óriásplakátokon hirdették magukat, horribilis összegekért. „Get large or get last” – ez volt a dotcom cégek filozófiája.

Az USA-ban legnépszerűbb sportág, az amerikaifutball döntője, a Super Bowl minden évben az egyik legnézettebb sportesemény, ennek köszönhetően a félperces reklámok csillagászati összegbe kerülnek. A dotcomok féktelen költekezésének egyik kirívó példája, hogy a 2000-es döntőben egy 30 másodperc reklámért 2.1 millió dollárt kértek, és 17 internetes vállalkozás fizette ki ezt az öszszeget. A fényűzést jól szemlélteti még a Webby Awards elnevezésű rendezvény is, amely egyfajta internetes Oscar-díjnak felel meg, legalábbis ilyen célból alapították.

Először 1995-ben adták át a szobrocskát a legjobb weblapnak, azóta minden évben több kategóriában ugyanúgy kiosztják a díjakat – egy különbséggel: míg az első években csillogó partit rendeztek a díjátadónak, rengeteg sztárral, kaviárral, pezsgővel, még lesifotósokkal is, ezzel szemben manapság már csak virtuálisan tartják meg az átadást.

Ám a startupoknak nem volt konkrét, hosszú távú üzleti tervük és stratégiájuk, a lufi meg egyre csak nőtt és nőtt.

  • A bukás elkerülhetetlen volt, de a részvények árai a csillagokig szöktek, és a felfoghatatlanul sok pénz által megrészegülve senki sem látta, vagy nem is akarta látni előre az egyre közeledő szakadékot.

Az amerikai NASDAQ Composite index több mint 5000 vállalat részvényét tömöríti magába, leginkább informatikai/technológiai cégekét. Ezen index mozgása tökéletesen szemlélteti a dotcom-lufi felfúvódását, kipukkanását és hanyatlását.

A 2000 márciusában bekövetkezett csúcs után történt egy hirtelen visszaesés, de az elemzők még ebből sem látták a végzetet: csupán csak „piaci korrekciónak” értékelték az eseményt – 2002-re azonban már minden elveszett.

Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy az Y2K-nak hívott világkatasztrófa a várakozásokkal ellentétben mégsem következett be. Hatalmas összegeket öltek a készletek felhalmozására és a biztonságra, ehelyett ugyanaz történt, mint az összes előző évben: kattant egyet az óra mutatója, visszaállt minden nullára, és a normális kerékvágásában folytatódott az élet.

A 2000-ben tehát kidurrant a lufi, és ez rányomta bélyegét a következő évekre. A hiteleket fizetni kellett volna, de nem volt miből, elértéktelenedtek a vállalatok, és egyre-másra csődöltek be, vagy akvizíció keretében beolvadtak nagy, „old-economy” vállalatokba. Az élet fricskája, hogy az új generáció, amely a dotcom időszakot hajtotta, élesen bírálta a nagy, idős cégeket, leginkább azok hibás üzletpolitikája miatt.

  • Gondolkodásbeli és felfogásbeli különbségek voltak a gazdasági élet felei között, és a fiatal menedzserek gőgösen és pökhendien bírálták a “régi motorosokat”.

dot_com_250x251

Természetesen nem a multinacionális, több évtizedes tapasztalattal rendelkező öregebb cégek gondolkodása volt a rossz, hanem a fiataloké volt megalapozatlan. Mindegyik feltörekvő ifjú úgy gondolta, hogy elég egy jó ötlet, ami aztán milliomossá teszi őket. De nem így történt, mivel használható üzleti modellje egyik startupnak sem volt, míg végül tényleg a nagy halak ették meg a kicsiket. Természetesen voltak túlélők, és manapság éppen ők számítanak nagyoknak: Google, eBay, Amazon, csak hogy párat említsünk.

Bobor Szabolcs a blog vendégszerzője