A BLOG A WEBLOG kifejezés rövidülése. Egyszerű, kronológikus naplóként (log), néhányak szórakozásaként indult, és lám, mi lett belőle. Az internettel már igen hamar megindult az üzenetek áramlása is a hálón és az 1980-as években ezeket az üzeneteket már virtuális üzenő falra (bulletin board) kezdték „tűzni”. Az 1990-es évek elején-közepén kezdtek kialakulni az internetes naplók is. A weblog (blog) atyja, névadója a képen látható úr, az amerikai ős-blogger, Jorn Barger (56).
Ős- és protobloggerek
Jorn barger 1953-ban, Yellow Springsben, Ohioban született . Robot Wisdom nevű oldalát még valamikor 1995. februárjában kezdte el írni. A „weblog” születésnapja a krónikák szerint 1997. december 17. Ekkortól kezdődőtt, hogy Jorn Barger már napi rendszerességgel „loggolta a webet” (rögzítette a szörfözései során talált érdekességeket), amivel kialakul a webblog a ma ismert blog előképe, melynek a névadója weblog formájában éppen Barger. A napjainkra teljesen lecsúszott Barger, akit láthatólag a hippi mozgalom szele is maradandóan meglegyintett, egy centet sem keresett ezzel a leleményével, ami talán nálunk nem hír, azonban az USA-ban már az.
Akadnak, akik szerint a legelső blog nem más, mint az 1997-ben indult Scripting News, amit Dave Winer (53), egy másik ötvenes ír. Dave a New York Times szerint egyszerűen a „protoblogger” (Winer a bal oldali képen).
Persze még visszább is mehetnénk az időben, mert ott van az angol Sir Timothy John „Tim” Berners-Lee (54) is, aki a CERN munkatársaként az első weblapot készítette. A World Wide Web Consortium megalakítása (MIT, 1994) ugyancsak Berners nevéhez fűződik. (Berners-Lee a jobb oldali képen).
1994. januárjában történt, hogy egy másik amerikai „protoblogger”, bizonyos Justin Hall (34), aki kezdetben még csak linkeket gyűjtött Justin’s Links elnevezésű honlapján, elkezdett írogatni élete dolgairól is. Justin most januárban ünnepelte honlapja fennállásának 15. évfordulóját. Az 1994-es, ma már kezdetlegesnek számító honlapja még így néz ki.
200 millió blog
1999-ben a statisztikák szerint még alig kéttucatnyi magános blogger lézengett a hálón társakat és olvasóközönséget keresve, ám rá egy évre a számuk már több tízezerre nőtt. 2003 táján a robbanásszerű növekedés eredményeképpen már 3-4 millió bloggerről tudunk, ami szédítő iramú növekedés. 2007-re ez a szám nagyságrendekkel nagyobbra nő és már meghaladja a 100 milliót is. Mára már több, mint 200 millió blog van szerte a világon, amiből egyedül csak Kína 73 millió bloggal részesedik. Ha a növekedésnek nem lesznek erőforrás korlátai, akkor akár újabb 200 millió bloggal is több lehet a közeljövőben.
A blog szféra a kilencvenes évek végének szubkulturális jelenségből robbanásszerű gyorsasággal kulturálissá nőtte ki magát. A mindennapok kultúrájává. A gasztro-, vagy food-blogok nem versenyezhetnek a politikai témájú blogokkal, de a több tízezernyi napi látogatottságú food-blogok ma már egyáltalán nem ritkák – igaz, nem magyar nyelven.
A blog írásnak számos értelme lehet a közlési vágy egyszerű kiélésétől a karrierépítésig, vállalkozásindításig bezárólag, amire az internetes birodalmat építő brit újságró, Nick Denton (43) az egyik kiváló példa. A bloggerek az eddig említett négy protobloggert és Dentont tekinve is, igen különböző utakat jártak, járnak be, miközben közösek abban, hogy felismerték – és hasznosították – az internetben rejlő lehetőségeket. A néhány éve indult magyar food-blogger mozgalom (amennyire meg tudom ítélni) mára szépen felzárkózott a nemzetközi színvonalhoz. A bejárható utak – legalábbis elvben – hasonlóak ahhoz, amit nemzetközileg is tapasztalhatunk. A magyar food-blogger élvonalból (bocs’ a többiektől, akiket most nem említek, de említhetnék!) most három lehetséges utat emelnék ki.
Mautner, Fűszeres, Molnár B./Bittera
Van, aki az anonimitásból kilépve kapott szerződést, mint Mautner Zsófia, aki a népszerű Chili és Vanília blog szerzője és mellette ma már a Dining Guide főszerkesztője is. Van, mint Fűszeres Eszter, aki a Fűszer és Lélek blog szerzője és – többek között – könyvet jelentetett meg, de más aktivitásai is egyre hangsúlyosabbak. Van, mint Molnár B. Tamás és Bittera Dóra, a Bűvös szakács blog szerzői, akik a nyomtatott sajtóban megjelent színvonalas írásaikat is feltették a netre és mellette szívós szervezőmunkába kezdtek saját koncepciójuk megvalósítására. Vannak sokan, akik kevésbé ismertek, de ugyanúgy kedvüket lelik a blog írásban, mint az eddig említettek. A magyarországi látogatottságban elérhető számokat szemléletesen mutatja, hogy a 2005. szeptemberében indult Chili és Vanília például éppen idén érte el az egymilliós látogatottsági számot. A magyar nyelven író blogger persze hátrányban van, de nézzük meg, hogy mi a helyzet az angol nyelvű food-blogok körében? A Times ismét összeállított egy listát, amit érdemes megnézni.
Az 50 legkiválóbb food-blog a Times szerint
- Orangette
- Cannelle et Vanille
- The Wednesday Chef
- Delicious Days
- David Lebovitz
- Chez Pim
- Matt Bites
- Serious Eats
- 101 Cookbooks
- Smitten Kitchen
- Chubby Hubby
- Chocolate and Zucchini
- Rambling Spoon
- The Pioneer Woman Cooks
- Dorie Greenspan
- Artisan Sweets
- Eating Asia
- Nordljus
- The Kitch
- Beck & Sposhnosh
- Simply Recipes
- Sticky Rice
- Souvlaki for the Soul
- Bitten: New York Times
- Baking Bites
- La Tartine Gourmande
- Glutenfree Girl
- Steamy kitchen
- What’s for Lunch Honey
- Cream puffs in Venice
- Eggbeater
- Homesick Texan
- The Traveler’s Lunchbox.com/
- Joy the Baker
- Cook and Eat
- Lucullian Delights
- Café Fernando
- The Food Section
- Use Real Butter
- Tea and Cookies
- Amateur Gourmet
- Wild Yeast
- Tartelette
- NYC Nosh
- Not Eating out in New York
- Cooksister
- British Food and Drink
- Grab your Fork
- A Slice of Cherry Pie
- The Bitten Word
- Természetesen ez a lista is némiképpen önkényes és ezernyi más listát is lehetett volna készíteni, de azért arra egészen biztosan jó, hogy összehasonlításokat tehessünk a saját blogunkkal.
A FOOD & WINE
Miközben egyre kevesebben főznek, egyre többeket érdekel a főzés. A food-bloggerek rendszeresen és élvezettel főznek – ahogy én is – és közben terjesztik a sütés-főzés élményének hírét, és azt a tapasztalatot és tudást, amit ehhez köthetünk. Minél többet foglalkozom a gasztronómiával, annál mélyebben hiszem, hogy az emberi élet teljességének egyik meghatározó kincsesbányájába jut az, aki az ételekkel, italokkal kulturális sokszínűségük összefüggéseiben barátkozik.
A FOOD & WINE alig három hónapos, de látogatjátok már annyian, hogy örömmel írjak, pedig – minden blogger tudja – ez időnként nem kis macera. Napi több-tízezres látogatottságra, mint az ötvenes listából sokaknál, magyar nyelven esély sincs, de a napi néhány százatoknak nagyon örülök. Jó olvasást a továbbiakban is!
Köszönet! Pont a napokban agyaltam azon, hogy vajon honnan van ez a szó, de lusta voltam utána járni. Így leszek majd fastfood-nyelvész, minden a számba repül.