A TÉSZTA FONTOS szerepet tölt be a kínai kultúrában: a hosszú élet szimbóluma. 2005-ben egy szenzációs hír járta be a világot és eloszlatta a tészta eredete körüli korábbi bizonytalanságot. A kérdés minden jel szerint végleg eldőlt. Ezt megelőzően mind a tészta felfedezésének korát, mind a felfedezés helyét illetően jelentősen eltértek az álláspontok. Egyesek szerint a kínaiak, mások szerint az etruszkok, megint mások szerint az arabok találták fel a tésztát. A kérdés ma már nem kérdés.

 

A VITÁT egy régészeti bizonyíték döntötte el. A Kínai Tudományos Akadémia fotóin az észak-nyugati területén talált, jól felismerhető lelet láthatók. Ez a legkorábbi tészta mintegy 4.000 éves.

 

 

 

 

 

 

A Sárga-folyó közelében fekvő Lajia úgy ismert, mint a „kínai Pompei”, mert az itt élőkkel is egy gyors lefolyású katasztrófa végzett, mint Pompei lakóival, emiatt aztán számos jól megőrzött leletet és a korabeli mindennapokra utaló tárgyat sikerült feltárni. Bár a talált tészta igen régi, mégsem ez számít a legrégibb azonosítható étel leletnek, mert Kínában találtak már 9.000 éves bort is, a Közel-Keleten pedig a kenyérkészítés 23.000 éves nyomaira is rábukkantak. 

Miből készült az őstészta?

A fenti képeken látható 4000 éves, neolitikus korból származó, 50 cm hosszú tészta még nem a ma általánosan elterjedt és megszokott növényekből, rizsből, vagy búzából készül, hanem kölesből, amit Kína északi területein már vagy 7000 éve termesztenek és  ma is számos  népcsoport táplálkozásában tölt be fontos szerepet. 

A tésztában kétfajta kölest is azonosítottak. Az egyik a napjainkra nálunk már kiveszőfélben lévő és takarmánynövényként használt muhar (Setaria italica), a másik az elterjedt termesztett köles (Panicum millaceum). 

Napjainkban a modern kínai tészta, akárcsak az olasz, már búzalisztből készül. A búzaliszt azonban nem volt mindig ilyen népszerű Kínában. 

A négyezer éves lelet megtalálása (2005) előtt a tészta „feltalálását” jóval korábbra, a Kr.e. 300 körüli időkre datálták. Ekkor a kínai népesség leginkább a mai Kína északi részén fekvő területeken koncentrálódott. Ételeik többnyire zöldséges, húsos pörköltek, raguk voltak, amelyhez leggyakrabban köles, alkalmanként pedig rizs társult. Ugyan a nyugatról érkezett búzát már vagy 4500-5000 évvel ezelőttől kezdődően ismerték és termesztették, évezredekig mégsem terjedt el általánosan. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy nem tartották elég ízletesnek és nem kedvelték. Kr.e. 300 táján a búza még a nyomorult szegények eledele volt, és a tehetősebbek csak akkor nyúltak hozzá, ha a gabonaraktárak már kiürültek és éhínség fenyegetett.

A „ping”

A Kr.e 3. században a Római Birodalom kereskedni kezdett a Han császársággal. Ekkor jutott el Kínába a közel 8000 kilométer összhosszúságú Selyemúton, oázisról oázisra haladva, a római malomkő és őrlési technika is. A gabonát ezzel a malomtipussal már hatékonyabban őrölhették meg, így a főtt és gőzölt gabonakészítési technikák mellett a lisztből történő tésztakészítés egyre növekvő szerepet kaphatott.

A kínai konyha már a kezdetektől befogadó, adaptáló és innovatív volt, miközben hagyományaihoz is szigorúan ragaszkodott. Az európai eredetű malom segítség volt, de a továbbiakban már saját útjukat járták. A Mediterráneumban és Közép-Ázsiában a tésztát leginkább kemencében, vagy a tandúr falára tapasztva száraz melegben sütötték meg, aminek az eredménye a ma is népszerű kelesztett lapos kenyér lett. Kínában a tésztát leginkább gőzölve, főzve készítették el és mindenféle töltött és nem töltött formája kialakult, azonban valamennyit neve ping volt. A ping a mi tészta elnevezésünk megfelelője. A búza végül győzedelmeskedett a köles felett és a belőle készült változatos tésztaételek a társadalmi ranglétrán gyorsan emelkedve, hamarosan a császár és udvaartartásának kedvelt ételei lettek. A ping az elit étele lett.

A kétezerezer évvel ezelőtti  tésztakészítési technika a maihoz hasonló lehetett.

 

Ez a tésztakészítési technika hihetetlenül hatékony és gyors. A képen Li Tao látható. Ő tartja az 1 kg lisztből készített leghosszabb tészta világrekordját. Li Tao 2.097.152 szál tésztává nyújtotta az 1 kg lisztből készített tésztát, aminek a teljes hossza így elérte a 2.852 kilométer hosszúságot, ami a Budapest-Debrecen távolság 124-szerese. A 2.097.152 szál előállításához „mindössze” huszonegyszer kellett a videón is látott mozdulattal megduplázni a tésztaszálak mennyiségét. A videón a szakács hétszer teszi meg a mozdulatot, ezzel 128 szál tésztát állított elő.

Csíki Sándor♣

Folytatódik…