A FOKHAGYMA a hagymafélék nemzetségének legalaposabban vizsgált és leghatékonyabb növénye. Az egyik legdrágább és legkeresettebb gyógyszer lenne, ha laboratóriumban állítanák elő, de szerencsénkre a kertünkben nő, olcsó és ráadásul kiváló fűszernövény. Az „egészség a konyhából” legszebb példája. A Közép-Ázsiából származó fokhagyma (Allium sativum) már az ókori világban elterjedt és kedvelt fűszer- és gyógynövény volt.

A „büdös emberek”

A fokhagymát szanszkrit írások 5000 évvel ezelőtt már leírják és a kínaiak is legalább 3000 éve használják a gyógyászatban, de legjobban a „büdös emberek”-nek nevezett egyiptomiak becsülték. Az Ebers-féle papirusztekercs (Kr.e. 1550 körül) már 22 fokhagyma tartalmú készítményt ír le: bélféregre, szívpanaszokra, daganatos megbetegedésre, fejfájásra, női bajokra és egyebekre. Az európai történetírás atyja, a görög Hérodotosz leírja, hogy az egyiptomi piramisépítők milyen nagy mennyiségben fogyasztottak retket, hagymát, fokhagymát.

Kr.e. 1159-1140 között Izlandon többször is kitört a Hekla III vulkán és a légkörbe óriási mennyiségű por került. Emiatt Egyiptomban is csökkentek a terméshozamok és az értékes fokhagymából sem volt elegendő, ezért csökkentették az építőmunkások fejadagját. Ez vezetett el III. Ramszesz uralkodásának 29. évében a világ első feljegyzett sztrájkjához.

Nagyjából erre az időre, Kr.e. 1500-1200 közöttre tehető az „Egyiptomi kivonulás” is, ami után nem sokkal a Mózes vezetésével 40 évig vándorló zsidók már az Egyiptomban megszokott ételek, többek között a fokhagyma hiányára panaszkodtak.

Hippokratész, id.Pliniusz és Arisztotelész is számos alkalmazását írják le a fokhagymának. A megfázástól az epilepszián át a lepráig több tucat bajra használták több-kevesebb sikerrel. A görög és római katonák csata előtt, az atléták versenyek előtt is rágcsálták. A szerzeteseknek azonban szerte a világon ellenjavallott volt. A görög és római arisztokrácia megvetette a „bűzlő rózsát”, ám a szegények körében kedvelt volt. A néphagyományban gyógyhatásai mellett ördög-, boszorkány-, vámpírűző szerepet is betöltött.

• A fokhagyma fonatok felakasztása a lakásban ma is elterjedt, akárcsak az ógörögöknél.

A modern nyugati orvoslásban a fokhagyma elismerése 1858-ban kezdődött: Louis Pasteur ekkor igazolta az antibiotikus hatását. Az I. és II. világháborúban valamennyi hadviselő félnek jó szolgálatot tett az elfertőződött sérülések és az amőbás hasmenések kezelésében. „Orosz penicillin”-nek is nevezték.

Az allicin

A fokhagymagerezdek körülbelül 1% alliin nevű aminosavat (CH₂=CH–CH₂–S(O)–CH₂–CH(NH₂)COOH) tartalmaznak, amit az összezúzás után oxigén hatására aktiválódó allináz enzim alakít át allicin nevű vegyületté. Az allicin a fokhagyma gyógyhatásának egyik legfontosabb komponense, a kénes szag okozója.

Mindezen túl közel 100 biológiailag aktív kéntartalmú komponens, fehérjék, szaponinok képződnek az oxidáció során. A fokhagyma jól dokumentált tulajdonságai: az immunrendszer erősítése, a széles spektrumú antibiotikus, vírus-, parazita- és gombaellenes hatás, a rákmegelőzés, a vérnyomás- és koleszterinszint csökkentés, a trombózis gátlás, a lepra (Hansen-kór), az AIDS, a megfázás tüneteinek kezelése és még sok más.

Hatásos dózisát még nem határozták meg, de az irodalom a felnőtteknek általában napi 4g (egy-két gerezd) adagot javasol. Az allicin meglehetősen instabil molekula ezért inkább a hatékonyabb friss fokhagymát és ne a készítményeket fogyasszunk. Antibakteriális, vírusellenes hatása is csak a nyers fokhagymának van (allicin). Rákellenes, a keringési rendszerre kedvező hatással azonban a nyers és főzött fokhagyma egyaránt rendelkezik. A fokhagyma világszerte ismert és népszerű fűszer. Megszámlálhatatlan receptben szerepel. Alkalmazzuk hát az eddigieknél hatékonyabb, egészségesebb formában.

• A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha az összetört fokhagymát legalább 5-10 percig állni hagyjuk a levegőn mielőtt felhasználnánk. Ha így teszünk ételeink is ízesebbek és egészségesebbek lesznek.