A TEAVAJ – Van-e köze a teának a vajhoz? Van.

A TEAVAJ elnevezés valószínűleg sokakat elgondolkodtatott arról, hogy „Mi köze a teának a vajhoz?” Teavaj, olvashatjuk a vajak csomagolásán, aztán már megyünk is tovább és nézegetjük a belga, francia vagy akár német vajakat, ám ott már nem találkozunk a teavaj megjelöléssel, mert arrafelé ezt a minőségmegjelölést nem használják. A teavaj a Monarchia szülötte, ezért aztán, csak a hajdani Osztrák-Magyar Monarchia területén, az osztrákoknál, magyaroknál, cseheknél, szlovákoknál, szlovéneknél és horvátoknál fordul elő.

A teavaj náluk is tea vaj. Németül: Teebutter. Csehül: čajové máslo. Szlovákul majdnem ugyanaz: čajové maslo. Szlovénül: čajno maslo. Horvátul čajni masla. Mindenütt a teára utaló elnevezés szerepel. Miért? Magyarázatként, mindjárt többféle történet is akad. Lássuk hát a legelterjedtebbeket.

1. verzió: Teschen (Cieszyn) – 1895

A TEEbutter (teavaj) egy betűszó, vagyis semmi köze a teához, állítják az első verzió hívei. A „TE” a sziléziai Teschen tartományt, az „E” az Erzherzögliche (főhercegi) címet jelöli. A legjobb vajat a monarchiában Habsburg–Tescheni Frigyes főherceg sziléziai, tescheni (ma: Cieszyn) tejüzemeiben készítették, és onnan vitték a bécsi udvarba. 1895-től kezdődően ennek a legkiválóbbnak tartott vajnak volt a márkajelzése a helyre és a főhercegre utaló „TE.E.” (Teschener Erzherzögliche Butter), ami aztán hamarosan „Tee” (tea) formában köznevesült az Osztrák-Magyar Monarchiában. A cseh-lengyel határon fekvő, a monarchia bukása után cseh és lengyel részre kettészakított sziléziai Cieszyn-ben (Teschen) még ma is számon tartják, hogy városukban készült a monarchia legjobb vaja. Ezt a vajat Magyarországon, „tescheni vaj” néven ismerték, és még a 20. század első évtizedeiben is nagyra becsülték.

• A lengyelek számára a „TEE” továbbra is földrajzi eredetmegjelölést jelent. Ez ugrik be nekik, és nem a tea szó, ami nem csoda, mivel a tea lengyelül „herbata”.

2. verzió: Schärding – 1900

1900-ban,  az Inn folyó partján fekvő, felső-ausztriai Schärding városkában gyűlnek össze a környék vajkészítői és megalapítják az első osztrák Központi Teavaj Értékesítési Szövetkezetet (Zentral Theebutter Verkaufsgenossenschaft). A Theebutter (teavaj) elnevezés ugyan utal az előzőekben már elemzett, és legkiválóbbnak tartott tescheni vaj (Teschener Erzherzögliche Butter) márkanévre, azonban leginkább mégis csak „teavaj” marad, mivel a tea német neve akkoriban még „Thee” formában íródott. A sziléziai földrajzi eredetmegjelölésre való utalás helyett valóban a tea szó jelent meg a a vajat (is) készítő schärdingi szövetkezet nevében.

3. verzió: London – 1904

Az osztrák teavaj minőség 1901-ben már díjat nyert Párizsban és Londonban is, és a Schärdinger mezőgazdasági szövetkezet díjnyertes vaja 1904-ben már a brit királyi ház beszerzési listáján is megjelent. Az ötórai teához felszolgált teasütemények készítéséhez használták leginkább. Ezzel a történettel a vaj teavaj elnevezése, és teához kötött értelmezése tovább erősödött és akadnak, akik abban hisznek, hogy ettől lett teavaj a teavaj.

A kétely: A teavaj és a tejfölöző gépek

Az eddigiekben leírtak ugyan tényszerűek voltak, ám az eredeti kérdésünkre, hogy „mi köze van a teának a vajhoz”, mégsem adnak megnyugtató választ. Már csak azért sem, mert a teavaj elnevezés korábbi, mint az eddigi évszámok mutatták. Elegendő csak a Pallas Nagylexikon 1897-ben megjelent kötetében szereplő vaj címszó teavajról írt sorait elolvasni ahhoz, hogy a kételyeink megerősödjenek. A Pallas szócikke szerint:

„Teavajat főleg csak a tejfölöző gépek kitalálása óta készítenek, mert azelőtt úgyszólván lehetetlen volt egészen édes tejfölt nyerni, most azonban gyakoribb a teavaj, mint a savanyu tejfölből előállított közönséges vaj.”

„Teavajat főleg csak a tejfölöző gépek kitalálása óta készítenek…” (főleg, tehát nem kizárólag!), olvasható, márpedig a tejfölöző gépet jóval korábban találták fel, mint hogy az angol királyi udvar a schärdingi vajat sütésre kezdte volna használni (1904), vagy a „Teschener Erzherzögliche Butter” eredetmegjelölés megjelent volna a piacon (1895), amit az is mutat, hogy a budapesti „Központi Tejcsarnok Szövetkezeti RT” megalapításakor (1883) már szerepeltek tejfölöző gépek is a beszerzési listában. A teavaj elnevezés tehát régebbi, mint azt az elterjedt történetek állítják. A Pallas Nagylexikon következő mondata még közelebb visz a megoldáshoz: „A tejfölből főzővajat, a tejszínből pedig teavajat nyernek.“

A megfejtés

A teavaj elnevezés valójában nem köthető egyetlen névadó személyhez, vagy intézményhez sem. A tea és a vaj között az édes tejszín teremt kapcsolatot. Az édes tejszín, amit Közép-Európában, Ausztriában a 18. századtól kezdődően szolgáltak fel a teához és amelyből a legtöbbre értékelt, legdrágább vajat is készítették, amit kenyérrel ugyancsak felszolgáltak a teázáshoz, és ami az arisztokrácia és nagypolgárság teasüteményeiben is megjelent. A legfinomabb édes tejszínből készült vajak így lettek teavajak. A teavaj elnevezés tehát, az első osztályú minőséggel összekapcsolódott fogalom lett, elsősorban Ausztriában, de a monarchiában másutt is.

Csíki Sándor♣