HABÁR RÉGÓTA sör fogyasztó nép vagyunk – írja Berecz Edgár erdélyi író -, máig is érthetetlen számomra, hogy miért nem tudott egy valamirevaló sörkultúra kifejlődni legalább itt, a Székelyföldön. Tudniillik a sör egy olyan speciális ital, amely követeli, hogy ne csak magára fogyasszák, hanem valamilyen étellel együtt, amely segít kihozni az ízét.
KŐBÁNYA NEM EGY egyszerű hely, s mint a neve is mutatja, akadhat ott kőbánya bőven, legalábbis a múltban akadt, hogy ma már csak a nyoma akadjon, s az is a föld alatt. Ez a sok volt kőbánya, évszázadok nyoma, pont kapóra jött, amikor a Duna vizéből főzött sört a helyi serfőzdék hűvösön akarták tartani. Serfőzde ugyan akadt szép számmal, ám nyomuk is alig van már, csupán egyik-másik neve, s egy-két elhanyagolt, leromlott gyárépület maradt fenn, a Dreher Sörgyárak területén is, az Éles-saroknál, ahol 1948. óta a nosztalgikus hangzású Kőbányai világos is terem.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!