MÉG TART a síszezon, sokan látogatják az osztrák sípályákat, s a legmagyarabbnak számító osztrák hegyet, a Kreischberget is. A hegyen – sokan ismerik – a leggyakoribb a magyar szó, bár már szlovének, szlovákok, csehek, lengyelek, s hollandok is felfedezték maguknak. Hagyomány szerint az idei, XV. Magyar Snowboard Bajnokság is itt lesz a Kreischbergen, amit Murau néven is emlegetünk, bár Murau távolabb, tízpercnyi autóútra van a hegytől. Mindez szép és jó, azonban ezúttal sem a síelés, a téli sportok nagyszerűségéről mesélek, hanem az ételekről, az egyszerű, flanc nélküli átlagos osztrák falusi kosztról.
Az „átlagos osztrák falusi koszt” persze elméletben nem létezik, csupán a gyakorlatban, ahogy „átlagos magyar falusi koszt” sem létezik, miközben valamennyiünknek akad fogalma arról, hogy mi is lehet az. Ettől az átlagos osztrák falusi koszttól még nem is oly régen egészen el voltam varázsolódva, azonban időközben már elég gyakran találkoztam vele ahhoz, hogy reálisabban ítéljem meg. Ma már azt gondolom, hogy az átlagos osztrák konyha csak annyival jobb, mint az átlagos magyar konyha, amennyivel jobb alapanyagokból főz.
A két konyha hasonlóságának mértékére évekkel ezelőtt egy grinzingi „Original Wiener Heuriger” döbbentett rá igazán, amikor az ételek, s borok között úgy éreztem magam, mintha nem is Bécsben, hanem itthon volnék. Ugyanazok az ismerős ételek, ugyanaz a stílus – kicsit több készségességgel és mosollyal.
Kreischberg és környéke (Murau)
A kilencvenes évek elején az osztrák sípályák környékén az első Germknödel mit Vanillesosse, a hazaihoz képest jó minőségűnek számító Wiener Schnitzel, az osztrák módra készült, de szerethető Gulaschsuppe (gulyásleves), a mócsingmentes Rindgulasch (marhapörkölt) még az újdonság varázsával hatottak, ahogy a zsemlegombócok, pájsli (Kalbsbeuscherl), s a monarchia konyhájának nagy földrajzi területen elterjedt számos más remek étele, amit mindenki egy kicsit a saját képére és hasonlatosságára formált.
Napjaink átlagos osztrák ételei továbbra is jól fogyaszthatók. A következőkben néhány fotó ad ízelítőt egy átlagos söröző választékából. Semmi extra, semmi világrengető nagyot akarás, csak iparos munka. Osztrák falusi koszt – a Kreischberg tövében.
Marhahúsleves palacsintatésztával (Frittatensuppe)
Sertéssült zsemlegombóccal, pecsenyelével (Schweinsbraten mit Knödel)
Szalontüdő, vagy pájsli (Kalbsbeuscherl)
Sajtostészta (Käsespätzle)
Rántott szelet sertésből (Schnitzel vom Schwein)
Túróval (quark) töltött derelye (az étel osztrák nevére már nem emlékszem).
Frissen vágott sertésből külön rendelésre készített sertésoldalas.
Palacsinta (Palatschinken)
Csíki Sándor♣
Mi is ide járunk a családdal, talán még találkoztunk is. 🙂
Az osztrák éttermek adnak arra is, hogy a péntek halnap legyen, leggyakrabban egy kis fogassal. És gyakran látni töltött dagadót is, jóféle mártással.
Ha prézlivel tálalnák: Bowietchel mit Quark.
Kimaradt az „a” betű, Ha prézlivel tálalnák: Bowietachel mit Quark.
Kärntner Kasnudel- nek hívják.
Ez természetesen arra a töltelékes tésztára vonatkozik, ami túró, burgonya, snidling, menta ,és fokhagymás derített vajjal van leöntve.
Köszönöm a kiegészítést.
Az Osztrák konyha csodákra képes. MINDENT FÉLKÉSZ, V. KONYHAKÉSZ áruból készítenek. Egy híres szakács barátom mesélte hogy még neki sem engedték meg hogy ungarise gulásszupét készítsen. Porból van, ezert bárhol eszed, koppra egyforma.
A goulasch suppe nem porból készül, hanem a Serbische Bonensuppe-hoz hasonlóan;
Végy egy dose suppe-t a Merkurban, bontsd fel, melegítsd mikróban, és kész. Nos ezért egyenletes (egyenletesen kommersz) a minősége mindenhol.
Ebből nem engednek valóban!