BÁR MOHAMED előző részben felsorolt, s napjaink elterjedt véleményét tükröző 12 kedves étele között a hús nem szerepelt, Mohamed mégis a húsételeket becsülte a legtöbbre. Emiatt aztán a muszlimok számára a húsfogyasztás szinte vallási előírássá vált. Ez a kötelesség az Ábrahámra emlékező, és a kötelező mekkai zarándoklat idejére eső Áldozati ünnep (Eid al-Adha) kos (bárány) áldozatában teljesedik ki. A hús egy részét a szegények között kell szétosztani. Iszlám források szerint a legkívánatosabb, legjobb húsnak az ürühús számít. A legjobb ürünek (herélt kos) az egyéves korú, a legjobb húsrésznek pedig az egyéves ürü lapockája. A Proféta egyhelyütt arról beszél, hogy egy hat hónapos kos húsát két birka húsáért sem cserélné el.
A Próféta szerint az, aki negyven egymást követő napon át nem eszik húst, elsorvad (vö. a keresztények 40 napos böjtjével), míg az, aki negyven egymást követő napon húst eszik, annak megkeményedik a szíve, amivel a mértékletességet is hangsúlyozza. A mértékletességről így ír a Korán (7:31):
„Ó, Ádám gyermekei! (…) egyetek és igyatok, de ne legyetek pazarlóak. (Allah) nem szereti a pazarlókat..” A Hadisz szerint: „Egyél kevesebbet, s egészségesebb leszel!”
Al-Tirmidhi a Hadiszban szól a mértékletességről:
„ Semmi sem rosszabb, mint egy olyan személy, aki teletölti a bendőjét. Ádám fia számára elegendő néhány falat, hogy csillapuljon az éhsége. Ha ennél többet kíván, legyen egyharmadnyi az étel, egyharmadnyi a folyadék, s egyharmadnyi a levegő.”
Haraam és halaal húsok
A húsról (lahm) Allah így szól a Koránban: „És segítjük őket (zsidók) gyümölccsel és hússal, vágyaik szerint.” .
A sertés és a sertésből készült készítmények (beleértve a gelatint, a margarinok egy részét), mind a zsidó, mind az iszlám konyhában közismerten tiltottak (haraam), ahogy a ragadozó állatok, az agyarasok, a horgas karmú madarak is
Az iszlámban az elpusztult állatok és a vér kizárólagos tilalma alól csupán két-két esetben van felmentés. Ezek: a sáskák, és a hal, illetve a máj és a lép. A tevemáj Szaud-Arábiában ma is ínyencség, s a fehérjedús sáska a sivatagi nomádok körében ínséges időkben mindig is fogyasztott ízeltlábú volt. (Egyes szöcskék, sásákák fogyasztását az ószövetség is megengedi.) A vadhús megengedett, kivéve a zarándoklat idejét, amikor fogyasztása tiltott. A Próféta is igen kedvelte a vadmadarak és sivatagi nyúl húsát.
A középkori iszlám világ egyik legnagyobb alakja, Avicenna (980-1037) szerint a tevék, lovak, és szamarak húsa minden húsok közül a legrosszabb. Ezzel szemben az Arab-félszigeten a tevehús fogyasztásának régre visszanyúló hagyománya van, s a teve hamburger éppen divatba kezd jönni.
A lóhús fogyasztása ma is vitatott (mashbooh), a háziasított szamár fogyasztását pedig a hagyomány szerint maga Mohamed tiltotta meg. Mohamed az étkezésben is szerény, s istenfélő volt, ezért sokkal valószínűbb, hogy a szamarat illetően is a muszlim jogalkotók jó szándékú döntéséről lehet szó, amire a gyík tiltottá (haraam) nyilvánítódása jó példa.
A Próféta és a gyík
A próféta földre terített bőrterítőn, jobb kezének három ujját használva étkezett. Asztalnál soha nem evett, drága étkészleteket, evőeszközöket soha nem használt. Keletlen kenyeret fogyasztott, és az ételt sohasem kritizálta. Ha ízlett neki megette, ha nem ízlett, otthagyta.
A hagyomány szerint csupán egyetlen ételt nem szeretett, a gyíkot. Egy alkalommal sült gyíkot tettek elé, ám a Próféta nem nyúlt hozzá. A társai rákérdeztek, hogy a gyík akkor tiltott étel? „Nem – felelte Mohamed – csak nem szeretem.”
A bőrterítőktől a lakomákig
632-ben meghal a Próféta, s a négy kalifa, majd a Mekkából érkező, s fővárosukat Damaszkuszba áthelyező Omajjádok alatt (661-750) az iszlám szédületes iramban terjed. Az Arab Birodalom ekkor éri el legnagyobb kiterjedtségét.
A muszlimok új, s az övékénél gazdagabb és kifinomultabb konyhakulturákkal találkoznak, mint amilyen a görög-római hagyományokat tovább éltető bizánci konyha, vagy a perzsa konyha is. Az Omajjádok uralmát megdöntő Abbaszidák a fővárost Bagdadba helyezik át (762). A nyitott, befogadó muszlim konyhaművészet az „Ezeregyéjszaka meséi” ismert, s legendás bagdadi kalifája, Hārūn al-Rashīd (763-809) alatt éri el fénykorát, azonban a később századokban is még alakul, finomodik. Az étkezési szokások, ételek Bagdadból kiindulva szétterjedtek az egész iszlám világban, Indiától Córdobáig, majd Európa-szerte, hogy napjainkban a paella, a risotto, a rántott hús, s számtalan más étel formájában találkozhassunk velük.
Új kihívások
A mai ismert iszlám konyha már csupán egyszerűsített változata a hajdani bagdadi konyhaművészetnek, miközben a konyhaművészet gazdagodásával az étkezési előírások, az iszlám törvénykezés sokat finomodott. A Proféta által betartott szabályokhoz képest az új kor új kihívások elé állítja az iszlám jogtudósait, olyan kérdéseket felvetve, mint hogy a különböző táplálékkiegészítők, s élelmiszer-adalékok vajon megengedettek-e, vagy tiltottak.
Sanyikám! Gratulálok, fantasztikusak ezek az írások! NI
Köszönöm mind a három írást.
Nagyon érdekes cikkek! Szimpatikus, hogy Mohamed sosem kritizálta az ételt 🙂
Fantasztikus, és nagyon pontos írás, amit az idegenvezetőknek sem ártana megismerni.
Na, de hogy, a rántott hús? egy nimbusz dölt le, remélem nem csak nekem
Kedves Éva! Kifejtené bővebben is.
Es nem is csak a rantotthus! 🙂 https://www.youtube.com/watch?v=6-Fw3cqMAyA
Koszonom a cikket, kedves Sandor, a Mindenhato aldja, es orizze!
Muszlim szemmel olvasva is fantasztikusak ezek az irasok, lattszik, hogy hiteles forrasokbol meritett, ami ritkasagszamba megy.
Koszonjuk, hogy megtisztel… tiszteletevel!
Timea
Kedves Tímea!
Köszönöm a levelét!
Nekem is nagyon tetszett mindhárom rész, szívesen olvasnék még folytatást, pld. konkrét recepteket, egy- egy muzulmán ország legjellemzőbb ételét. (Feltételezem, hogy van azért különbség a konyháik között.)
Kedves Juli!
Hogyne, akad különbség bőven különbség. A blogon már most is van szép számmal ételleírás, s persze lesz is még.