HABÁR RÉGÓTA sör fogyasztó nép vagyunk – írja Berecz Edgár erdélyi író -, máig is érthetetlen számomra, hogy miért nem tudott egy valamirevaló sörkultúra kifejlődni legalább itt, a Székelyföldön. Tudniillik a sör egy olyan speciális ital, amely követeli, hogy ne csak magára fogyasszák, hanem valamilyen étellel együtt, amely segít kihozni az ízét.
Itt most nem a komplett étkezésekre gondolok, hanem a sörkorcsolyákra, amelyeket azért találtak ki, hogy a sör jobban csússzon. Amint megfigyeltem, nálunkfelé még mindig elég primitív módon fogyasztják a sört: vagyis töméntelen mennyiségben, s minden kísérő nélkül. Történtek már vérszegény próbálkozások ugyan, például zsíros kenyeret, sósrudat, vagy sós mogyorót szolgálnak fel mellé, de ez nem egyéb, mint ügyes üzleti fogás, hogy a kliens megörvendve az ingyen harapnivalónak, a sós eledeltől megszomjazva még több sört rendeljen. Ha ismét rendelt, megint érkezik egy tál sós valami, hogy még jobban megszomjazzon. És így tovább az eszméletlenségig.
Mások megsózzák a pohár peremét, bizonykodva, hogy így a sör nem puffaszt. Szerintem, amelyik sör puffaszt, az már nem is sör, hanem holmi mosogatólé a hordó fenekéről.
- Igazából a sör fogyasztásának muvészete ott kezdődik, amikor az italt különféle ételekkel próbáljuk összeházasítani. Például nyárson sült kolbászt, füstölt húst, sonkát, sajtot, füstölt szalonnába göngyölt csirkemájat, olivabogyót, sóban sült csirkemellporcogót, miccset vagy pizzát kínálunk mellé. De lehet bármilyen sült, grillezett hús is, a lényeg az, hogy apró ízletes falatok legyenek, amelyeket egy harapással be lehet kapni, majd utána jöhet a sör.
A nagy sörivók szerint, az igazán finom csapolt sör 7 percig készül. Ez alatt az idő alatt a csapos lassan engedi a sört a korsókba, majd egy kanállal leszedi a habot, aztán újra engedi és így tovább, míg az ivóalkalmatosság meg nem telik. Erre azért van szükség, hogy a sör érintkezzen a levegővel, amely, ugyanúgy, mint a borok esetében, jelentős ízjavulást eredményez. Nagyon fontos, hogy a sörnek habja is legyen, amely kb. 2 cm vastagon borítsa be az italt és enyhén domborodjon ki a pohárból. Az olyan sör, amelyiknek nincs habja, az csak volt sör. Ezzel az erővel mosogatóvizet is lehet inni. Csak Angliában és Ausztráliában isszák a sört hab nélkül, de arról a sörről jobb inkább nem beszélni.
Itthon is vannak olyanok, akik nem kedvelik a habot és egyenesen hab nélkül rendelik meg, de hát ez olyan, mintha a pezsgőt felkavarnánk, vagy a borba narancslevet töltenénk. Vagyis az ital egyik legértékesebb részét küszöböljük ki, és fosztjuk meg magunkat élvezetétől.
A szakkönyvek nem sok szót szoktak szentelni a sörnek és úgy általában a sörivásnak, mert bizonyos írók szerint ez az ital nemességében nem vetekedhet a borral, ebből kifolyólag kultúrája sem lehet. Szerintem ez nem így van. Igenis létezik sörkultúra, kulturált sörfogyasztás. Vegyük csak például Németországot, ahol rengeteg jobbnál jobb sör van, ahol az ország lakosságának fele sörös, és ahol tudják értékelni a jó sört. Itt természetes dolog a sör mellé hideg, vagy meleg harapnivalókat fogyasztani és egyszerre több sört is kipróbálni.
Az Oktoberfest nevű sörfesztiválon pedig nem kevés a látnivaló, sőt, a díszes felvonulások és a teljes gőzzel dolgozó fúvószenekarok azt hiszem, mindenki szívét megdobogtatnák. Az már más lapra tartozik, hogy egyesek nem tudnak mértéket tartani. A nagy éttermek itallapjain külön sörös oldalak vannak, ahol az ismertebb sörök mellett megtalálhatók a szezonsörök, a gyenge búzasöröktől kezdve a világ legerősebb Bock söreiig, mint például a Celebrator vagy a Kulminator a műanyag bakkecskével az üveg nyakán. Egyébként is a német ételekhez jobban illenek a sörök, mint a borok.
Végezetül beszéljek az elmaradhatatlan koccintásról is. Magyar nyelvterületen nemigen szokás a sörrel koccintani, az emberek nagyon idegenkednek ettől, anélkül, hogy magyarázatát tudnák adni. Egy legenda szerint, azért tilos sörrel koccintani, mert a 48-as forradalom bukása után a veteránok megfogadták, hogy a kivégzett tábornokok, különösen Damjanich emlékére, tilos legyen a koccintás kereken 100 évig. Noha a 100 év már rég letelt, azóta se jött vissza a sörrel való koccintás divatja. Eközben a világon szerte mindenütt kedélyesen összeütik ivás előtt a söröskorsókat, ezért úgy vélem, hogy mi is nyugodtan megtehetjük. Tehát, akkor Prosit! – Egészségünkre!
Berecz Edgár író (Székelyudvarhely), a blog vendégszerzője
.
Nemzeti Gulyás Nap – augusztus 28.
Berecz Edgár írásait keresd a tartalomjegyzékben. Ugyanott találhatsz más érdekes írásokat is ételekről, emberekről, borról, borászról.
A legenda másik változata, hogy a kivégzés után azzal koccintottak, és emiatt „tilos”.
…A „Csíki” –alias Ciuc- sörök némelyike azért már jó reményekkel kecsegtet a székelyföldi sörkultúra megalapozása tekintetében! (Persze, a cseh vagy ír színvonal eléréséhez kicsit rá kell gyúrniuk! :))
A fentebb soroltakon túl szívesen látok a söröm mellett körözöttet (szigorúan brinzából és friss rozskenyérrel), füstölt virslit, sonkás-juhtúrós galuskát, füstölt halat, macokot, ecetes-hagymás heringet, tányérhúst, ringlit, hidegen szeletelt töltöttdagadót, na meg az új kedvencet, a Năsal –alias noszolyi- sajtot…
Kedves Berecz úr! A sóban sült csirkemellporcogók asztalra kerülését minő furmányos konyhatechnológiai cselek előzik meg?
sóban sült csirkemellporcogót kb így képzelem el:
késsel eltávolítás 🙂
zsíros csirkebőrbe tekerés
sóágyon sütőben sütés
Kedves kollégák! Látom, sikerült felcsigáznöom az érdeklődéseteket. A porcogókat nyársra húzzuk, vastagon besózzuk és a parázs fölött sütjük. De van ennél jobb is. HA a pisztrángról a húst leetted, akkor a gerincet a bordákkal sózd meg és parázs fölött süsd meg. Ropogós, nagyon finom, mind meg lehet enni.
A CSíki sör csak CSíkban finom. CSinálják Bukarestben is, hogy az utazást megspórolják, de a bukaresti változat nagyon pocsék.
BArátsággal