ÉSZREVÉTELEM szerint – írja Berecz Edgár erdélyi író – az utóbbi 20 évben a forró tea service nem sokat változott. Még mindig ugyanazzal az igénytelen séggel szervírozzák a teát, mint annak idején Ceausescu idejében. Értem ezalatt a csészében beadott forró vizet, majd kis tányéron a cukrot, citromot és filteres teát, amikoris a vendég ez utóbbival tampon módjára kénytelen a vízbe áztatni, s megvárni míg a
festék kioldódik a teának elkeresztelt ízesített fűrészporból. Ez minden, csak nem tea, és a mód, ahogy felszolgálják minden kritikán aluli. Hiszen az ember még otthon, a saját családja körében is leszűrve, készen szolgálja fel a teát a reggelihez.
Sajnos még a legnagyobb és legdrágább éttermekben és hotelekben is forró vizet adnak be „tamponnal”, ahelyett, hogy a teát teaszűrő pohárral, teatojással szervíroznák vagy teáskannából töltenék ki a vendég előmelegített teáscsészéibe. Filteres tea esetében pedig elkészítenék a teát az előkészítő helyiségben, hiszen egy luxusétteremben, a legutolsó kiskocsma divatja szerint felszolgált tea – mármint forró víz és tampon – az olcsóság és igénytelenség látszatát keltené, s mint ilyen, devalváló hatással lenne az adott étterem kategóriájára és jó nevére.
A zacskós tea annyira elterjedt manapság, hogy az esetek 90%-ában csak ilyennel találkozni. A valódi teafűből készült tea már-már ritkaságszámba megy. De tegyük fel, hogy ilyennel találkozunk. Ez esetben a következő a teendő: ha a teát előkészítették az előkészítő helyiségben és beadták a tej, citrom és fehér meg barna kockacukor társaságában, először is tegyük bele a cukrot a cukorfogó segítségével, majd töltsünk hozzá tejet a kiskancsóból, illetve ha citromosan szeretnénk, akkor vegyük a jobb kezünkbe a citromprést, majd szorítsuk a citromhasáb levét a teába, lehetőleg úgy, hogy a magok maradjanak a citromprésben. Ezután vegyük a teáskanalat, és kavarjuk meg az italunkat. Végül tegyük vissza a kiskanalat az alátétre, fogjuk meg a bal kezünkkel a csészealjat és emeljük a mellünk magasságába. Jobb kezünkkel pedig fogjuk meg a teáscsészét és emeljük a szánkhoz.
- Figyelem! A teáskanálnak csak az a szerepe, hogy megkeverjük vele a teát. A kanállal kocogtatni, belenyúlni a cukortartóba vagy egyenesen a kanállal szürcsölve inni a teát, forró kávét, illetlenség.
Amennyiben van lehetőség, mindig fogyasszunk a tea mellé aprósüteményt ún. teasüteményt vagy tortaszeletet. Az édességgel kombinált tea sokkal finomabb, mert egymással harmonikus ízeket alkotva, a tea kihozza a sütemény ízét és fordítva.
Forró kávé
A kávé fogyasztásának technikája hasonló a teánál leírtakhoz, és ennél az italnál is fogyaszthatunk süteményeket. Ma már rengeteg kávéspecialitással lehet találkozni az éttermekben, ezek közül a cappuccino érdemel külön figyelmet. Igen nagy népszerűséget élveznek a különféle ízesítésű por cappuccinók, amelyek forró víz hozzáadásával percek alatt elkészíthetők. Az igazi cappuccino azonban mindig erős espressokávéból készül, melyhez felfőzött és habbá fújt tejet adagolnak, végül megszórják fahéjjal, kakaóval vagy reszelt csokoládéval, de nem ismeretlen a folyékony csokoládéval ízesített változat sem.
Jobb helyeken a cappuccino mellé nem adnak kiskanalat, hanem egy cigarettához hasonló fahéjrúd tölti be a kiskanál szerepét. A fahéjrúd nem csak kavargatásra jó, hanem a művelet során kellemesen parfümálja is az italt, így annak finom fahéjillata és íze lesz.
Berecz Edgár író (Székelyudvarhely), a blog vendégszerzője
.
Chiffon torta zöld teával
Coca-Cola torta
Cheesecake (Sajttorta)
Massachusetts hivatalos desszertje
PAVLOVA torta
KASUTERA torta
VÁLSÁG torta
És még sok más érdekes írás…
A legtöbb étteremben nem tudnak teát készíteni ezekben igenis hozzák így ki, minthogy rosszat adjanak. Ráadásul mivel mindenki másképp szereti (Európában), emiatt szintén nem szerencsés előre elkészíteni (étterem szempontjából).
„kanállal szürcsölve inni a teát, forró kávét, illetlenség” Elvileg ilyenkor megnő a beszívott levegő miatt a folyadék felülete és emiatt jobban kijönnek az ízei, még ha ez visszataszító is. (borzasztóan utálom)
Ráadásul, mind a teáknál, mind a kávéknál van sok olyan fajta, ami kihűlve (kb. 40 fok alatt) megkeseredik és felmelegítéstől sem jön helyre.
… a szürcsölésről jut eszembe: Kedves Berecz úr! A libaláb pörköltet miként szokja „kulturáltan elfogyasztani” úgy, hogy az abban rejtekező ízek kicsalogatásának élvezete ne csorbuljon? Mert ugye, ilyenkor a szájüregben képzetett vákuum segítségével bírjuk az íznedveket maradéktalanul kiszippantani –némelyek szemében póriasnak és hitványnak tekintett majorság-csemegéből-, ami biza’ cuppogásnak neveztetett hanghatással párosul, mely szintén az asztal melléki kultúrálatlanság biztos jele, a plebejus neveletlenség akusztikailag érzékelhető védjegye, mintegy cégére.
(Tegnap az –előrehozott!- NGN jegyében telt. Zúzás libaláb pörkölt applikálásával és elkészülte után cuppogós élvezetével múlattuk az időt barátainkkal…)
szárnyashúsok (cubákosak) kifejezetten kézben tartással a legjobban élvezhetőek 🙂
mindent csak cuppogósan
Legjobb tudomásom szerint Edgár éppen Albániával ismerkedik (s Albánia vele), azonban ha visszatér Székelyudvarhelyre, gondolom megválaszolja ezeket a kétségtelenül fontos kérdéseket. A cuppogósságot illetően csatlakozom az urakhoz. 🙂
Kedves Kollégák!Libaláb pörköltet nem szoktak luxuséttermekben szervírozni. Az ilyen és ehhez hasonló finomságokkal csak vendégszerető baráti házaknál szokás ismerkedni, ahol a cuppogás természetes velejárója a gasztronómiai élvezeteknek.Én is nagyra értékelem a kakastaréjt, a levesben főtt püspökfalatot, tyúklábat, sült csirkeszárnyat és megvallom, hogy ezekhez a falatokhoz nem luxuséttermekben jutok, nem díszmagyarban vagy német barokk mellényben eszem, hanem csak úgy póriasan nekivetkezve, asztalkendővel a nyakamban fogyasztom.Jól pezzitek, az eccer bisztos!