SZÜLŐFÖLDEMEN az elmúlt tíz évben egyre több vendéglátóipari egység létesült különbözo kategóriákban, különböző árakkal, s szolgáltatásokkal. Úgy vélem, ez dicséretet érdemel, mert az igyekezet, hogy az erdélyi vendéglátóipar ütőképes állapotba kerüljön az alkotni vágyás nyomait

viseli magán. Sajnos az egyik napról a másikra szakemberekké vált étteremtulajdonosok nagy része még ma sem tudja üzletét a megfelelő kategóriába besorolni, és a hozzá illő elnevezéssel ellátni. Gondolok itt azokra, akik előszeretettel nevezik vendéglőjüket étteremnek és fordítva. Az embrionális állapotban levő belföldi gasztronómiai képzésnek és a vendéglátózók amatörizmusának köszönhetően sokszor maguk a vendégek sem tudják, hogy melyik kifejezés mit takar valójában, és mindig összekeverik a vendéglőt az étteremmel. Mint ismeretes a vendéglő messze az étterem szintje alatt elhelyezkedő vendéglátóipari üzem, ahol hideg és meleg ételeket lehet fogyasztani, aránylag elérhető áron. Továbbá az ebéd és a vacsorakínálat nem terjed ki a többfogásos étkezésekre, hanem inkább a helyi jellegű ételekre koncentrál. Sok esetben egy vendéglő ebédkínálata nem jelent mást, mint hogy igen szolid összegért ugyanazt kapjuk, amit a vendéglőt vezető család ebédel. Egy vendéglőben fölösleges az ultramodern berendezés és dekoráció, vagy egy külföldi specialitásoktól hemzsegő étlap. A kiszolgálás meghitt, családias, és a személyzet arra törekszik, hogy vendég jól érezze magát, egyszóval, mintha otthon lenne az ember. A megjelenésre sem kell akkora gondot fordítani, persze ez nem jelenti okvetlenül azt, hogy rövidnadrágban és papucsban is megjelenhetünk.

Az étterem már elnevezésében is felsőbbrenduséget sugároz, ahová nem lehet csak úgy, akármilyen ruhában beülni. Vannak helyek, ahol nyakkendő nélkül be sem engednek. Étteremnek nevezheti magát az a vendéglátóipari egység, ahol az ízléses és gazdag berendezés összhangban van egy modernül megszerkesztett étlappal, és ahol a feltálalt ételek valósággal tobzódnak az ízekben. Az étlap kínálata nem merül ki a helyi ételek ismertetésében, hanem nemzetközi és viszonylag ritka, vagy különleges alapanyagokból készített ételeket is felsorakoztat a többfogásos ételsorok mellett. Ehhez társul még az elegáns kiszolgálás, amely luxuséttermekben a fekete-fehér uniformis felemelő színkombinációjával a felsőbbrendűséget, a merev és rideg eleganciát és a drágaságot érzékelteti. Egy étteremben a hangsúly a szertartásos mozdulatokon van, a felszolgálás egy jól összeállított műsorhoz hasonlít, melynek lényege a vendég elkápráztatása – elvégre a pénzéért mindenki elvárja az extrákat. Ide tartoznak még a vendég asztalánál végzett szolgáltatások, a személyzet kimagasló műveltsége, ami lehetővé teszi a felső tízezer tagjaival a kapcsolatteremtést.

(Berecz Edgár (Székelyudvarhely), a blog vendégszerzője)

.

Székelyudvarhely vendéglői a múltban

Berecz Edgár írásához hozzáolvasgatva akadtam a székelyudvarhelyi Fényes Vendéglő rövid történetére. A vendéglőről szóló sorokhoz mellékelt korabeli plakátok igen megragadtak, ráadásul a 19. század végének, 20. század elejének székelyudvarhelyi vendéglői életébe is bepillantást engednek. A következő sorok a Fényes Vendéglő (Székelyudvarhely) honlapjáról valók:

A dualizmus korában elindult fejlődés egyik látványos következménye volt a színvonalas szórakozóhelyek megjelenése. Székelyudvarhelyen a fontosabb éttermek a XIX. század végén, és a XX. század elején jelentek meg: Budapest szálloda és Kávéház, Koronkay étterme (a Fényes elődje), Szabó Károly étterme, Ferenczy vendéglője voltak a látogatott helyek nevei.
A Fényes vendéglő egyik a múlt századforduló fontos székelyudvarhelyi éttermei között, de az egyetlen közülük, amelyik „túlélte” a többit, így ma a helység legtöbb hagyománnyal rendelkező vendéglátója. Az első reklámja 1900-ból való, ebből derül ki, hogy akkor Koronkay József özvegye volt a tulajdonos, aki a vendéglőt a sörkerttel együtt eladta Solymossy Lajosnak, akitől Sándor István bérelte. Sándor kiválóan átérezte az alaptörvényt: a kínálat és kereslet viszonyát. Bátor üzleti fogásokkal próbálta megszerezni a legfontosabbat: a vendégek bizalmát. Halestélyeket szervezett, jó minőségéről volt híres a konyhája és borpincéje is. Sőt sokszor előadásokat szervezett, nála lépett föl korának híres színháza, a Kisfaludy-társulat. A Magyar Királyi Honvédzenekar 1902-es fellépése is sokáig emlékezetes maradt a székelyudvarhelyiek számára.
Sajnos mégsem sikerült neki a felszínen maradni, betegsége miatt a vendéglő átengedésére kényszerült: az általa Hungáriának nevezett éttermet 1908-ban BarkóczyAlbert vette át. A Fényes vendéglőt az idősebb udvarhelyiek közül sokan még ma is Barkóczy-étteremnek hívják.
A vendéglő a két világháború között is megőrizte színvonalát, hiszen Barkóczy – elődjéhez hasonlóan – a minőségi kiszolgálást látta a legfontosabbnak. Ezért igazi közösségi hellyé vált, itt tartotta összejöveteleit a Polgári Önképzőkör és sokszor itt lépett föl a Székely Dalegylet. Ez a két társaság vásárolta meg 1942-ben a vendéglőt 75,000 pengőért, és ők szenvedték meg az államosítást is. A Fényes név 1947-ben került az étterem és sörkert homlokzatára.

Harcsa, fogas, kecsege, ponty… irígylésre méltó választék.

Csíki Sándor♣