AZT HISZEM, mindenki ismeri a történetet a turistával, aki Japánban az evőpálcikákat kötőtű gyanánt akarta használni. Az ilyen és ehhez hasonló tragikomikus esetek elkerülése végett ajánlom az alábbi étkezési illem szabályokat. Ezek segítségével, hiszem, hogy könnyebben megy majd a beilleszkedés egy japán
társaságba, és a vacsora is bonyodalmaktól mentesen fog lezajlani. A japánok ugyanis híresek arról, hogy nem sokra becsülik azt a külföldit, aki nem beszéli a nyelvet és nem ismeri a szokásokat. S ha tisztában vagyunk a szokásokkal – itt az alapvető étkezési szokásokra gondolok – és mivelhogy a barátság sok esetben a terített asztalnál kezdődik, – egészen biztos, hogy megnyerhetjük házigazdáink rokonszenvét és jóindulatát. Ehhez még csak pár mondatos szókészletet kell felcsipegetni és már sínen is vagyunk.
A hozzánemértés, az ide-oda kapkodás, az ügyetlenkedés sehol sem jó ajánlólevél, s ha nem is sikerül felidegesíteni a japánokat, egészen biztos, hogy nevetségessé tettük magunkat az asztaltársaság elott.
Kis japán asztali illemtan
1. Alapszabály:
Mielőtt elmennénk vendégségbe valakihez, vagy egy japán étterembe, ahol le kell vetni a cipőt, mossunk lábat és húzzunk tiszta zoknit, ellenkező esetben kényes helyzetet teremthetünk. Ne kérjünk kést vagy egyéb nyugati evőeszközt, mert a japán felfogás szerint az ilyen étel kemény és ehetetlen.
2. Italok:
Sose töltsünk italt a saját poharunkba. Bízzuk ezt mindig az asztalszomszédra, ellenben ne feledkezzünk meg a szomszédunknak tölteni. Ha saket iszunk, illik egy húzásra felhajtani.
3. Evőpálcika:
Az evőpálcikákat, ha az waribashi, vegyük ki a papírcsomagolásból és hosszában törjük ketté használat előtt (tudniillik össze vannak ragasztva), majd az étel befejeztével tegyük vissza a papírtokba, vagy fektessük a rizsedény tetejére.
- Ne mutogassunk az evőpálcikákkal!
- Ne szúrjuk az ételt az evőpálcikákra!
- Saját evőpálcikánkkal ne kínáljunk, vagy ne adjunk másoknak ételt!
- Vigyázzunk, hogy étkezés közben ne törjük el az evőpálcikánkat. (Ez azt jelenti, hogy hamarosan meg fogunk halni.)
- Ha egyszer a pálcikánkkal valamit felemeltünk a tányérunkról és beleharaptunk, együk meg a falatot, mert nem illik visszatenni.
- Evés közben az evőpálcikánkat ne szúrjuk merőlegesen a rizsbe, mert ezzel a gesztussal az asztaltársunk halálát kívánjuk. A samurai idokben ha valaki beleszúrta a rizsbe az evőpálcikáját, a szomszédja halálát kívánta, és ez a következő pillanatban be is következett kardvágás által.
- Evés közben ne nyaljuk le az evőpálcikákat!
- Vigyázzunk, hogy étkezés közben ne ejtsük ki a falatot az evőpálcikák közül.
- Miközben a falatot a szánkhoz visszük, tartsuk a tenyerünket az evőpálcikák alá, így az esetleg kicsúszó ételdarabok nem a nadrágunkra esnek.
- Amikor az evőpálcikákat nem használjuk, tegyük oket a hashioki-ra (kis pálcikatartó állvány) és ne az asztalra.
- Evés közben ne tegyük az evőpálcikáinkat a tányér szélére, mert az azt jelenti, hogy befejeztük az evést.
- Ha ételt szeretnénk venni a nagy közös tálból, a bal kezünkben tartott rizsesedényünket, vagy egyéb tányért, vigyünk a közös tál mellé, és úgy emeljük át a kívánt ételt. Nem illik csak úgy nyúlkálni mindenki előtt.
4. Sushi:
- A sushi fogyasztásakor csak annyi szójaszószt és wasabi-t (japán zöldtorma) tegyünk a kis mártogató tálkába, amennyit biztosan el tudunk fogyasztani.
- A sushit a halas felénél mártsuk a szójaszószba, mert a másik oldalánál a rizs szétázna, s akkor a sushi még azelőtt szétmállana, mielőtt elfogyasztanánk.
- A sushit megfoghatjuk kézzel vagy az evőpálcikákkal.
- A sushit nem illik darabokban enni, mindig egy harapásra együk meg.
5. Leves:
- A közös levesesedénybe ne tegyünk ízesítőszereket!
- A leves fogyasztásakor a levesesedényt vigyük a szánkhoz, a levest szürcsölve igyuk meg, és a belefőzött halat, zöldséget az evőpálcikákkal együk meg. Ugyanígy fogyaszthatjuk a tésztaféléket is.
- A levest Japánban nem eszik, hanem isszák.
- Ha szürcsölünk, azt jelenti, hogy ízlik az étel.
6. Rizs:
- Ne tegyünk illetlen megjegyzéseket a rizsre. Japánban a rizs nem okoz székrekedést, és senki sem aranyeres a rizsfogyasztás miatt. Egyébként a japán rizs a legjobb a világon.
- Soha ne töltsünk ízesítoszereket, például szójaszószt az egyszerű főtt rizsre.
- Étkezés közben a rizsesedényt vegyük a bal kezünkbe és emeljük a szánkhoz, a jobb kezünkben tartott pálcikákkal juttassuk a rizst a szánkba.
- Az étkezés befejeztével soha ne hagyjuk a rizst a tányérunkban, mert ez udvariatlanságnak számít. Illik megenni az utolsó szemig.
7. Egyéb:
- Ne grimaszkodjunk az asztalnál!
- Ne böfögjünk!
- Ne csámcsogjunk!
- Ne nyújtsuk ki a lábainkat az asztal alatt!
- Ne ropogtassuk a csontokat!
- Ne fújjunk orrot evés közben! Ez Japánban nagy illetlenség. Ha már az orrfúvás elkerülhetetlen, kérjünk elnézést, menjünk ki a mellékhelyiségbe és ott intézzük el.
Berecz Edgár (Székelyudvarhely), a blog vendégszerzője
Ezeknek a többségéhez nem kell Japánba menni, mindenütt érvényesek, alapvető jómodornak számítanak.
Én úgy tudtam, hogy:
– sushi estén is a rizs megszentségtelenítése a szószba mártás,
– a „hangos” evés az pont az étel dicséretét jelenti
Akkor magyarázd meg nekem kedves Sance, hogy miért adnak a sushi mellé reszelt wasabit és szójaszószt, ha a szószba mártással megszentségtelenitjük a rizst?
Kedves Berecz Edgár!
„A sushit a halas felénél mártsuk a szójaszószba, mert a másik oldalánál a rizs szétázna, s akkor a sushi még azelőtt szétmállana, mielőtt elfogyasztanánk.”
Remélem így már nem lesz félreérthető amit írtam.
Ez igaz ,Sance.Most már én is értem.Én a makizushira gondoltam vagy a chirashira.
Tisztelettel
ezek gondolom törlésre kerülnek
Igen, a Trollokat töröltem.