BIZONYÁRA más blognak is akadnak olyan olvasói, akik különösen kitüntető figyelemmel ajándékoznak meg egy oldalt. Örömömre nekem is vannak ilyen olvasóim, s nem is kevesen. Büszke is vagyok rá, hogy így van! Közülük az egyik legkritikusabb olvasóm Benyó Sándor, aki ezúttal egy rövid beszámolóval is jelentkezett, s hozzá szép fotókkal.

A fotókat nézegetve különösen bántott, hogy a barcelonai piacon (La Boqueria) legutóbb készített sok száz fotóm a fényképezőgépemmel együtt a Ferihegyről hazafelé vivő taxiban maradt, s nem is lett meg. No, de térjünk vissza a madridi piachoz, mert a Mercado de San Miguel megérdemli a figyelmet.

Mercado de San Miguel (Benyó Sándor beszámolója)

„Hogy mitől jó egy vásárcsarnok, azt nehéz megmondani, de azt, hogy ez a csarnok mitől volt jó magyar szemmel nézve, azt nagyon egyszerű. Mindenben pont olyan volt, ahogy egy vásárlási csomópontot az ember elképzel. A csarnok belsejében számos üzlet volt, de mindenből csak egy, s az árukészletükben sem volt átfedés.

Magyar szemmel talán különösnek tűnhet, de a világ számos pontjáról naponta szállítják ide a legkülönfélébb alapanyagokat és termékeket. Egy kiemelkedő zöldségesnél sem fordul meg talán ennyi féle gomba egy év alatt, mint itt akárcsak egy nap alatt. Az impozáns választék a csarnok minden üzletére igaz.

Magával ragadó élmény csak ránézni is ennyi féle babra, a 17 féle terményből 16 valamilyen babféle.

A legdrágább serranoi módra elkészített sonkák így festenek keresztmetszeti, illetve metszeti oldalról. Érdemes megfigyelni a nagyon egyenletes zsírrétegeket. A minőséghez persze mélyen a pénztárcába kell nyúlni. A következő csoda 148 euró kilógrammonként.

A Franciaországból naponta szállított, friss osztrigákon, amiket méret, s íz szerint áraznak és rendszereznek, már meg sem lepődtem.

Az igazi merénylet ellenem a húspultnál történt. Eddig csak TV-ből vagy más médiából hallottam ezekről a szárnyasokról, amik egyszeriben csak itt sorakoztak előttem. A nyulak és egyéb állati testrészek persze mind megtalálhatóak voltak.

A csarnok büféjében számos étel közül választhattam, azonban ami nem volt készleten azt készségesen beszerezték a szomszédos árusoktól. 3.5 euróért bármit elkészítettek, csak az alapanyagot kellett megvásárolni. Így hát vettem egy fél kiló fésűkagylót, amit egy mór séf el is készített és egy pohár fehérborral az amúgy teltházzal üzemelő büfében lelkesen be is falatoztam.”

Benyó Sándor /Csíki Sándor♣