WANG MESTER kínai éttermének megnyitójára egy esztendővel ezelőtt én is hivatalos voltam. A Lucullus BT elnöke, Túróczi Gábor hívott meg. Nem mentem el. Éppen egy kellemes hangulatú konyak kóstolón voltam, s nem sok kedvem támadt egy újabb kínai étteremhez, s az európaizálódott fogásokhoz. Aztán, a pozitív híreket hallva rájöttem, hogy valószínűleg tévedtem.
A Wang mester kínai konyhája étterem vezetője, Wang Qiang valóban jó konyhát visz. Feltehetőleg az egyik legjobbat az országban, de legalábbis nagy részben másfélét, mint amit eddig módomban állt idehaza megtapasztalni. Ami pedig a vendéglátás szívélyességét illeti, feltehetőleg a legjobbat. A Lucullus BT sajtóközleménye ezúttal tényleg rövidre sikerült. Túróczi Gábor így foglalta össze az eseményt:
„Wang Qiang kínai sztár- és mesterszakács 21 fogásával ünnepelte meg 7. születésnapját Magyarország egyik legnagyobb gasztronómiai egyesülete, a Lucullus Baráti Társaság. Ebben az évben a szervezet már elérte a 95. vacsoráját, és oldala bekerült a Goldenblog blogverseny legjobb 50 blogja közé. (Magyarországon cca 700 gasztronómiai blog létezik).
A kétnaposra sikeredett rendezvényen majdnem 200 vendég vett részt, akik olyan különlegességeket kóstolhattak meg, mint a „kínai hamburger” (Wang féle csülök roló), ökörszív- és nyelv, vagy a darált szezámmaggal töltött tésztagombóc. Wang mester elmondta, hogy a jövőben számos tematikus kínai rendezvényt fog szervezni – így az egészségvédelemmel, kínai régiókkal, evőpálcika-kultusszal kapcsolatban is.”
A vacsora – Wang 21 fogásos vacsorája
Kedvelem a kínai konyhákat, mert hogy akad belőlük bőven, ahogy népből, nemzetiségből, nyelvekből, régiókból, mikro- és makroklimatikus övezetekből is. Nincs miért csodálkoznunk a változatosságon. Wangról (a képen) más alkalommal talán elemzőbb írás is készül, ahol az ételekről is több szó esik. Ennek már csak az is oka, hogy alig-akad olyan étel, amely önmagában nem lehetne egy külön írás témája (ahogy az már az ételekkel általában lenni szokott). A 21 fogás meglehetősen gyors ütemben követte egymást az asztal közepén álló nagy átmérőjű forgatható korongon, pedig egy-egy fogás akár hosszabb ízlelgetést is megérdemelt volna. No, persze nem panaszképpen mondtam mindezt.
Az első fogás a hitünk szerint jól ismert édes-savanyú leves volt. Kevésbé édesen, és kevésbé savanyúan, leginkább pedig kevésbé sűrítve, mint azt a kínai éttermekben általában tapasztalhatjuk. Ha Wang neve, s híre nem hitelesíti, akkor megszokásaink, közhelyeink alapján még azt is gondolhattuk volna, hogy miféle leves ez? Az édes és savanyú egyébként klasszikus ízpárosítás volt az európai konyhában is. Népszerűsége különösen a középkorban volt nagy. A friss káposzta, újhagyma, uborka, chili, a szójaszósz remek, s frissítő hatású volt.
A leves után érkezett a „hamburger”. Ez a fogás a nyugati vendégkör igényei felé tett gesztus, ám a vendégek láthatólag kedvelték ezt a hamburgeres utalást. Főtt, jó textúrájú csülök édes chili mártással, a pogácsára emlékeztető kínai kenyérrel. (Az ötlet bátran megvalósítható hazai pogácsával is.)
Érkeztek az újabb fogások is: saláta szójacsírával, száznapos tojás, szezámmagos karamellizált édes-savanyú sertésoldalas.
A száznapos tojás egészen kiváló volt.
Az édes-savanyú sertésoldalas szerencsére kevésbé édesen, visszafogottabban készítve került asztalra, mint az szokásos.
Remek textúrájú, ruganyos friss fafülgomba következett a sorban. Chilivel, újhagymával, magas hőmérsékleten pillanatok alatt készítve. (A pontos receptet alkalomadtán még megkérdezem, ahogy néhány másik étel esetében is.)
A következő fogás, a Kou shui feipan különösen gondolatébresztő volt. Marha szív, nyelv és pacal volt a tálban szezámmaggal, mogyoróval megszórva, korianderrel díszítve. (Ez az étel adta az ötletet, hogy néhány nappal később készítsek egy kacsa zúza, marhanyelv kombinációt.)
Tavaszi tekercs volt a következő képen látható étel, ám mégis más, mint amit a magyarországi kínai, vietnami, stb. éttermekben , büfékben megszokhattam.
A gőzölőben tálalt falatka (dim sum) ismét egy kantoni étel volt, amelyből már láthattunk mást is, mint a sertésoldalas. Pillanatok alatt elfogyott. Az ételhez hagyományosan tea (yum cha) tartozik. Igen finom jázmin teát ihattunk az est során, s meglepő módon majd’mindenhez illett.
Az estnek ebben a szakaszában rövid tésztanyújtási, lapítási, készítési bemutató következett, ahol én is kipróbálhattam magam. (A kínai tészta titkáról korábban már írtam.) Elméletben ugyan minden lényegeset tudok a kínai tésztáról, ám a gyakorlat némiképpen más, amit a műveletet abbahagyva, összelisztezett nadrágomra pillantva is lemérhetem.
A rövid, s üdítő pihenő után rák érkezett. Ismert fogás, újra csak kiválóan készítve.
Fűszeres, csípős sertés követte a rákot (illetve akár egyidejűleg is az asztalon lehetne). nagyon tetszett.
Wokban átforgatott házi készítésű sült tészta került elő. Ismert fogás valamennyi kínai büféből, étteremből, azonban a friss házi tésztának nincs párja. Ez adja az étterem tésztaételeinek erejét.
Újabb csodák a már szinte követhetetlen ételáradatban. Beszéljenek a képek.
A sertésszelet Shui Zhu módra ismét olyan étel volt, amit méltán dicsérek. Élénk színű, szép, ízletes.
Kacsacomb. A csont csupán dekoráció, a „mintha” kelléke, valójában falatokra volt bontva, hogy pálcikákkal is fogyasztható legyen.
A következő étel a „Pekingi hagymás csirke” nevet kapta. Fogyasztásakor szétnyitott hüvelyk- és mutatóujjunkra helyezzük a tényéron pedánsan összehajtogatott lágy tésztát, s erre halmozzuk a csirkehúst, valamint a hosszába vékony csíkokra vágott friss ízű uborkát. A tésztát feltekerjük, a falatot jóízűen elfogyasztjuk.
A vacsora vége táján még zenei műsorban is részünk lehetett, mielőtt érkeztek volna a levezető zöldséges fogások.
A vacsora desszertje „Darált szezámmaggal töltött tésztagombóc”. Kicsit rágógumis, nagyon egzotikus, mérsékelten édes, kipróbálásra érdemes, érdekes desszert.
Ha valaki megszámolja, 19 étel fotóját találhatja, ami nem 21, de a rizst és a teát(?) nem számoltuk bele.
Nagyszerű vacsora volt, gyors ismerkedés a kínai konyha Wang által felvillantott gazdagságával. Visszafogott, kiegyensúlyozott, harmonikus felfogás, jó érzékkel a vendég igényeire, s sok egyébre, ami az üzlethez kell. Érdemes kipróbálni.
Csíki Sándor♣
Kedves Sándor! Meg tudná írni, hol készültek ezek a finomságok? Régen szeretnék igazi kínai ételeket kóstolni, nem csak az „egyenkaját”, ami mindenhol kapható. Előre is kösznöm. Szekér Erika
Wang étterem, XIV., Gizella utca 46/A
Régen ismerem és rendszeresen fogyasztom a kínai zöld teafüvet. Valahol olvastam,hogy süteményekhez is használják.Igaz lehet? (bár a matcháról hallottam már)
Kedves Zsóka!
A hír igaz s nálam olvashat is róla, recepttel együtt, itt: https://www.foodandwine.hu/2009/05/15/chiffon-torta-zold-teaval-recept/
Üdvözlettel:
Csíki Sándor