A KÍNAI EMBEREK életcélja a Fu (boldogság), a Lu (tiszteletreméltóság) és a Shou (hosszú élet) elérése. A kínaiak szerint: Áldottak, akiknek jó az étvágyuk, s örömet találnak az ételben, akik magas kitüntetéssel, nagy gazdagságukban finom ruhákba öltöznek, s áldottak, akik hosszú életük során élvezni tudják a pihenést. A Fu, Lu, Shou írásjegyeivel, képi ábrázolásával, szobraival gyakorta találkozni. A kínai civilizáció kezdete óta Sun Nung (vagy Shen Nung) a mezőgazdaság istene minden növény hasznuk szerint sorolt osztályokba. Meghatározta azokat a növényeket, amelyek egészséget, s hosszú életet adnak az embereknek. Számos császár törekedett az örök életre.

Közülük Qin Sui Huan (i.e. 255-207) háromszáz ifjat és leányt küldött a Keleti tengerhez, hogy a fiatalság örök elixírjét megkeressék. Később is császárok és császárnék sora kerestette az örök élet elixírjét, de mindhiába.

• Találtam egy érdekes kínai receptet, amely egy fiatalító főzetet, levest ír le. A levesek leginkább vizes oldatok, különféle hasznos, egészséges, és kevésbé hasznos dolgok oldatai. Egyfajta gyógyteák, még ha nem is tartalmaznak mindennapi fogalmaink szerint teát, ‘csupán’ fűszereket. Fűszereink legnagyobb része azonban biológiai hatással bíró gyógynövény is egyben, vagyis legalább annyira gyógynövény, mint fűszer. Így aztán bármiféle levest főzünk is, egyfajta elixírt is készítünk.

Fiatalító kínai leves hozzávalói W. Chang szerint

Shan Zha (Kínai galagonya, Hegyi galagonya, Crataegus pinnatifida), amit a kínaiak számos kulináris célra használnak. Szárítják, kandírozzák, lekvárt főznek belőle, d a kínai gyógyászatnak is régóta becsült gyógynövénye. (Hazai galagonyával helyettesíthető.)

Gou ji (kínai ördögcérna, Goji berry, Lycium chinense) a „csodagyümölcsök” új nemzedékének tagja, melyet a kínai gyógyászatban már régóta alkalmaznak, a nyugati gasztronómiában és gyógyászatban azonban csak az elmúlt években terjedt el. Béta-karotin tartalma különösen kiemelkedő. Hazánkban sövények növényeként találkozhatunk ugyancsak kínai származású rokonával, az ördögcérnával (Lycium barbarum).

Hung tzao (Kínai datolya, jujube, Zizyphus jujuba) ugyancsak egy régi kínai gyógynövény, azonban másutt is ismert, nem csak Kínában. Kulináris alkalmazása is kiterjedt.

Sun jiang (gyömbér, Zingiber officinalis) jól ismert gyógynövény, s fűszer. Az előzőek is mind beszerezhetők, ám legkönnyebben a gyömbér, amelyet a magyar konyhában is kiterjedten használtak. Kulináris értéke mellett egészségvédő hatása is jelentős.

A „leves” elkészítéséhez 1/3 csésze szárított galagonya, 1/3 csésze Goji berry, 1/3 csésze kimagozott jojube és 100 g friss gyömbérre van szükség. (Mindegyiket ettem már, s különösen a jojube finom.)

• Elkészítése: A hozzávalókat mossuk le, a gyömbért zúzzuk össze, majd a jojube kivételével  tegyük őket egy nagy lábosba, s adjunk hozzá 3 liter vizet, majd kezdjük forralni. Amikor a víz elérte a forráspontot, mérsékeljük a lángot, s lassú tűzön főzzük másfél órán át. A jojubet vágjuk apróra, adjuk az edénybe és a levesünket főzzük további két órán át. A folyadékot szűrjük le, a szüredéket dobjuk ki, a „levest” hagyjuk lehűlni, majd tegyük hűtőszekrénybe. Hidegen, s melegen is fogyaszthatjuk. Ha túl töménynek találjuk, hígítsuk fel. (Ha azt szeretnénk, hogy a levesünk édesebb legyen, akkor több jojube, ha azt, hogy savanyúbb, akkor több Goji berry, s ha azt, hogy csípősebb, akkor több gyömbér kell bele.)

Csíki Sándor♣