JAPÁN az ötvenes évek óta inspirálja az európai konyhaművészetet. A hatvanas évek végétől, hetvenes évek elejétől kibontakozó nouvelle cuisine egyik szellemi táplálója éppen a tradicionális japán konyha volt. Japán azonban nem csak ez, ahogy hazánk gasztronómiája sem a Costes, vagy az Onyx. Japán az instant műételek hazája is. A legújabb csoda a zéró kalóriás Shirataki „tészta”, amely azonban mégsem annyira új, mi több, régóta fogyasztott.
KÍNAI TÉSZTA – A hagyományos kínai kézzel nyújtott tészta (‘la mian’) készítésének technikája egészen megdöbbentő, s hihetetlen élmény. Alig akad, akit ne kápráztatna el. Korábban már írtam arról a 4000 éves köles tésztáról, amit a Sárga folyó közelében fekvő Lajiaban találtak. Arról azonban részleteiben még nem esett szó, hogy milyen lisztből, mennyi vízzel készült rugalmas tésztából lehet perceken belül akár ezernyi szálat nyújtani. Mi hát a kézzel nyújtott kínai tészták igazi titka és hogyan kell őket elkészíteni? Erről szól ez az írás. A kínai kézzel nyújtott tészta készítése igen nagy gyakorlatot igénylő
A GASZTRONÓMIA leginkább két tényező, a földrajz és a történelem összjátékának eredménye. Ezek a kulcselemek határozzák meg, hogy milyen növények és állatok fordulnak elő, milyen tartósítási eljárásokat alkalmaznak, és az ízek, illatok, zamatok, textúrák és technológiák milyen mintázata lesz jellemző egy régióra, vagy a tágabb környezetére. Mögöttük felsorakozva társadalmi, kulturális, vallási, gazdasági, politikai, jogi, ökológiai és technológiai faktorok ugyancsak formálják az emberi közösségek konyhaművészetét, étkezési szokásait és hagyományait.
A TÉSZTA, KENYÉR dicsérete sorozatban igyekszem néhány érdekesebb, vagy legalábbis számomra érdekesebb, kenyérféleségről először röviden írni, aztán alkalomadtán talán hosszabban is. A kenyér, mint a Nagyalföld gasztronómiájáról szóló írásban is említem, sokak szemében a civilizáció fokmérője. Egész étkezési rendszerek épülnek rá, amelyhez olyan további kultételek társulhatnak, mint az olíva, olívaolaj, vagy italként a bor. Kevés olyan hely akad aminek ne lenne saját jellegzetes kenyere, tésztaféléje., amit a helybéliek megbecsülése övez.
HOSSZÚ ÉVEZREDEKIG az emberek kizárólag kelesztetlen kenyeret fogyasztottak. Az első kelesztett kenyér valamikor i.e. 2600 körül készülhetett Egyiptomban. Az egyiptomiak a kenyérkészítéshez többféle lisztet is használtak, de a jelek szerint legjobbnak a közönséges búza, a Triticum aestivum lisztjét tartották. Már csak ezért is az ősi Egyiptom a világ legnagyobb búzatermesztője volt, amiről az Ószövetségben is sok szó esik.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!