SÜTŐTÖKÖS, ZSÁLYÁS rizottót (Risotto alla Zucca e Salvia) főztem a legutóbb az M1, Családbarát című reggeli műsorában. Az étel Észak-Itáliához, leginkább Lombardiához kötődik, már csak a Pó-völgyében termesztett rizs, és az Alpok völgyeiben ültetett sütőtök miatt is. A lényeg a rizottó, amit már meglehetősen jól készítünk sokfelé, megtanulván, hogy a rizottó semmiképpen nem piláf, aminek a garanciája leginkább a jófajta rizottó rizs.
A FŰSZERES RIZSES CSIRKE ezernyi változatban fordulhat elő világszerte. Ahol a csirke és a rizs az étrend része, ott akad rizses csirke is, így aztán az Arab-öböl országaiban, Bahreinben is előfordul, részben az arabok átvette történelmi bizánci, perzsa hagyományok, részben pedig az indiai népesség hatására. A fűszeres rizses csirke arab neve „machbous ala dajaj”. A paella, a piláfok, de még a bácskai rizses hús, a tibeti húsos mogul rizsételnek is rokona. Aki egy receptet ismer, szélesre is tárta a kaput a többi sokszáznyi másik előtt és újakat is alkothat.
BARÁTAIMNAK RIZOTTÓT IS készítettem a napokban. Rókagombával, húsgombóccal. A húsgombóc a marokkói fűszeres húsgolyók lelki társa volt. Fő fűszerei az őrölt kömény és a pirospaprika voltak. A rizottó olasz arborio rizsből készült és a hozzá használt száraz fehérbor egy Soave volt. A rizottóhoz előző napról maradt tyúkhúslevest használtam és tozmatinggal, kakukkfűvel, serpenyőben külön készített rókagomba, és koktélparadicsom is került bele. Színes is lett, ízes is ezektől a hozzávalóktól és minden barátomnak tetszett, aki kóstolta.
„Az ég kék volt, mosolygott a mindenség, felálltam az asztaltól, boldog voltam.” (Gustave Flaubert, Voyages)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!