A GÉNIUSZ ÉTTEREM (Kecskemét) a védőszellemre utaló neve miatt, meg azért, mert Marci barátom is nagyon javasolta, hogy látogassuk meg, kíváncsivá tett. A látogatás mellett szólt az is, hogy az évente elfogyasztott nem csekély számú éttermi ebéd és vacsora alig 10-15%-át eszem vidéken. Mindehhez jött, hogy a Géniusz stílus és étlapváltáson esett át.
A PALACSINTA mindenki kedvence. Édesen, sósan, vékonyan, vastagon, hajtogatva, tekerve, cukrozva, leöntve, kelesztve és nem, sokféleképpen, de világszerte működik. A lisztből, tojásból, tejjel készített, vékony francia „crépe” világszerte elterjedt. Édes és sós/savanyú töltelékkel egyaránt készülhet. A német „Pfannekuchen” „laskára vágva” sokfelé kerül levesbetétként az asztalra, s lesz belőle „Tagessuppe„. A Ferenc József császárt megidéző császármorzsa (Kaiserschmarrn) a Pfannekuchen vastagabban sütött változata felvágva,
GUNDEL MÓDRA – A Gundel nevet számtalan étel viseli. Az öntudatosság, a büszkeség és a brand-építés, egyaránt az oka ennek. Csemer Géza (Habiszti. Cigányok élete – étele,1994) szerint a „Gundel nevet viseli: Kovacsics Mátyás „Tojáska Gundel Károly módra”, Rákóczi János „Kecsege Gundel módra” és Konrád András „Sajtos túrósduzma Gundel módra” nevű étele, valamint a „Kocsonyázott ponty á la Gundel„, a „Borjúgerinc Gundel módra”, a „Párolt vesepecsenye Gundel módra”, a „Szent Gellért tál Hullámfürdő módon”,
SEBERLI LEVES – „Nagyon szerény étkezés volt – mondotta egy hang. – Seberli leves, tejfeles fogas, írósvajban pirult krumplicskákkal, sült libamáj rizskásával, spékelt vesepecsenye garnirozva, pulykamell kastaniákkal, marmaládos fánk, gyümölcs és sajt. Egy flaska badacsonyi bor, két flaska egri bikavér… – Egy bécsi forint és tizenhét krajcár – felelte a leány. – Micsoda summa, ilyen kis vacsoráért, micsoda drágaság – sóhajtotta fájdalmasan a vendég, mialatt fizetett.” (Ellenzék, 1923)
RÉSZEG BARÁT – A Pesti Napló 1930. júniusi számában bukkantam a részeg barát elnevezésű desszertre. Egyszerű kis receptecske ez, egyszerű alapanyagokkal. Nem különösebben „korszerű”. Sőt! Azonban éreztünk egyfajta rokonságot a sokkal elegánsabban hangzó „French Toast” variációkkal, s már ezért sem hagyhattuk ki, hogy közreadjuk. Ehhez jött, hogy a hagyományos május elsejei Haller-terasz felvonulásra a Kígyósi Csárda desszert választékából hozott nekem H. Marci barátom mindenféle bundázott desszerteket. A választákban olyanok akadtak, mint a „Mákos-meggyes francia palacsinta ropogós mandulás „köntösben” sütve,
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!