Magyar vegetarianizmus történeteMAGYAR VEGETÁRIÁNUSOK ÉS ANTIALKOHOLISTÁK – Kádár János 1985 decemberében, a Szovjetunióban bevezetett alkoholtilalomra reagálva a következőket mondta az MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülésén a békés megyei elvtársaknak, Békéscsabán: „Sok ember mosolyog a Szovjetunió antialkoholista kampányán. Ezen nincs mit mosolyogni. Gorbacsov elvtárs elmondta, hogy az idei nyáron körülbelül 12 ezer halálesettel kevesebb volt a közutakon a Szovjetunióban, mint korábban, mert nem volt alkoholos befolyásoltság. Nem arról van szó, hogy most itt meggondolatlanul valamiféle antialkoholista kampányt indítsunk,

mert azokból ostobaságok szoktak kijönni. De gondolkozni kell rajta és valamiképp meg kell oldani, hogy munkahelyen – és ami még súlyosabb – munkaidőben Magyarországon se legyen szeszfogyasztás.
Mindezt
azért mondtam el hangsúlyozta Kádár elvtárs -, mert még a tőkés partnereink is Magyarországgal igy foglalkoznak: ha szilárd a politikai rendszer, akkor partnerek: ha szótartó szerződő fél a Magyar Népköztársaság, akkor partnerek. ” (Kádár János 1985)

 

Hős városunk Kijev

Kádár János elvtárs – amúgy – a száraz fehérbort kedvelte. A téli vadászatok ködös, zimankós reggelein a forrón gőzölgő rumos teát is szívesen kortyolgatta. Az ivásban élenjáró szovjet elvtársakkal is mindig képes volt tartani a lépést. Ez alapvető képességnek számított a megbonthatatlan szövetségbe forrt testvéri szocialista országok államközi- és pártkapcsolataiban egyaránt. Az alkoholista Brezsnyevet, akivel Kádár számtalanszor vadászott, poharazgatott, gyors egymásutánban Andropov, Csernyenko, majd a „józanság” és az „egy főre két üveg vodka” normáját egyidejűleg feltalálni képes „ásványvíztitkár”, Mihail Szergejevics Gorbacsov követte.

Az MSZMP Békés Megyei Pártbizottságának ülésén elhangzott fenti szavak bölcsességét a szovjet események hamar visszaigazolták. A pártbizottsági ülés után három esztendővel, a moszkvai „Огонёк” (Szikra) már „A józanság ára, avagy az alkoholellenes törvény csődje” címmel cikkez. A törvény nemzetgazdaságilag is káros hatásait elemző írás utolsó soraiban a szerző, Lev Mirosnyicsenko a fáziskésésben lévő ukránok döntéséről értetlenkedve jegyzi meg, hogy:

„a napokban vált ismertté, hogy hős városunkat, Kijevet a jövő évtől alkoholmentes városnak nyilvánítják. Hány emberéletbe és hány rubelbe fog kerülni megint ez a közismerten reménytelen adminisztratív intézkedés?”

 A Dnyeper folyó

A Dnyeper folyó – amin az a sok víz azóta lefolyt

 

Országos Magyar Alkoholellenes Egyesület

Sok víz lefolyt a Dnyeperen azóta, hogy az oroszok és az ukránok még teli torokból, együtt énekelték, hogy: „Союз нерушимый республик свободных” (Szövetségbe forrt szabad köztársaságok, a …). Az alkoholmentesség sem Moszkvának, sem Kijevnek (Kijivnek) nem jött össze soha. Ahogy az Egyesült Államoknak sem. Pedig volt rá elszánás, volt rá akarat. Annak az elitnek az akarata, amely – nyugaton és keleten is – csak akkor vette komolyan a témát, amikor a könyvelőjük jelezte, hogy veszélyben a profit. S, ha már a csúnya elitet belekevertük, ide illenek Viktória királynő unokájának, II. Vilmos császárnak a látnoki szavai.

Az „Országos Magyar Alkoholellenes Egyesület” XV. rendes évi közgyűlésén, 1915-ben tartott előadásában dr. Szőcs Elek alelnök a császár beszédéből a következő részt külön is kiemelte:

„a legközelebbi háborúban, mely világháború lesz, az a nemzet fog győzni, amely legkevesebb alkoholt fogyaszt. Én azt akarom, hogy mi, germánok, legyünk azok; igenis, azok fognak győzni, kiknek erős idegeik lesznek és kik józanok maradnak, és én megint azt akarom, hogy mi, németek, legyünk azok.”

Az antialkoholizmus témája oly’ összetett, szerteágazó és mélységesen veszedelmes, hogy e rövid nekifutás után, nyomban fel is hagyunk a tárgyalásával. Se nem ünnepi, se nem vidám téma ez egy derűs hangulatú, mindig optimista bormagazinban. Figyelmünket a baljós katonai-ipari komplexumról irányítsuk inkább a tiszteletre méltó, lelkes civilek világa, s ezzel Weixlgärtner Vince felé.

 

Weixlgärtner Vince – az alapító atya

S, hogy ki is volt ez a mára már sajnálatosan elfeledett, a Visztulát (Weixl) nevében hordozó nagy magyar hős? Nos, nem más ő, mint a bécsi Képzőművészeti Akadémián történelmi témájú festészetet tanult Weixlgärtner Vince (1828-1915), a legelső magyar vegetáriánus és antialkoholista, a budapesti Frőbel gyermekkert-egylet és az Állatvédő Egyesület alapítója, a magyarországi pacifista mozgalom, a Kneipp- és Good Templar egyesület szervezője, buzgó híve a modern nőmozgalomnak és a teozófiának, és még lehetne sorolni. Különleges alakja ő történelmünknek, akiről méltatlan lenne elfeledkezni.

A képen a "8. Weixlgärtner Vince (rajztanár, világi)"

A képen a “8. Weixlgärtner Vince (rajztanár, világi)”

 

A Fővárosi Lapok 1883-ban adta hírül, hogy „vegetárius-egylet” van alakulóban Budapesten, amelynek az élén Weixlgärtner Vince budai tanár áll, s ez ügyben nagyobb értekezletet, utána pedig vegetárius ebédet is tartanak. A budapesti, berlini, londoni vegetárius ebédek egyébként állandó kajánság tárgyát képezték a korabeli lapokban, ahogy az európai egyletek körüli dolgok is vidámságra fakasztották az olvasókat. Az elszánás azonban nagy volt és a növényevők hitvallásáról Weixlgärtner tizenkét pontba foglalt röpiratot adott ki. Mint arról a Pesti Hírlap 1883 decemberében beszámolt:

„Az „első magyar vegetárius egylett“ ma tartotta alakuló gyűlését. A leginkább budaiakból álló (köztük több hölgy) híveket, kik a budai főreáltanodában ma délután 3 órakor öszszegyültek dr. Szalkay Gyula tanár üdvözölte. Weixlgärtner Vince tanár felolvasást tartott „az észszerű életmód“ tanairól. Azután az alapszabályokat állapították meg véglegesen, melyek szerint az egylet rendes tagjainak a hús és abból készített ételeken kívül a dohányzást, borivást, kávé és tea élvezetét kerülnie kell. A gyűlés elhatározta továbbá, hogy életmódjuk megfigylésére felhívja a kormány figyelmét, mert remélhető, hogy az üdvös hatásról hivatalosan meggyőződvén, esetleg az állam kenyeréből élő katonákat is vegetárius kosztra fogják. Választottak egy albizottságot, mely egy olyan vendéglőről gondoskodik, hol csak vegetáriusok számára főznének. A gyűlés, mely 3 órakor délután vette kezdetét, 6 órakor este ért véget. Ideiglenes elnökké megválasztatott Weixlgärtner Vince tanár, jegyzővé Schmidt Emil. Az egyletnek 56 rendes tagja van, köztük 14 nő.”

A tagok között többségben voltak a „hivatalnok-vegetárius”-ok, de akadt háztulajdonos, szabó, vasöntő, géplakatos, szobafestő, technikus, kereskedő és „hittudor” is az egyletben, sőt, emeli ki a lap, még egy jogász is. „Tandíjmentes filozófus” azonban, egy sem. Az alapszabályokat annak rendje-módja szerint elküldték a minisztériumhoz, s boldog örömmel tervezgették, hogy amint azokat jóváhagyják, nagy díszlakomát rendeznek. Ám, arra még sokáig várhattak. A Minisztérium gyanakodva tekintett a vallásnak gondolt antialkoholista-vegetáriánus egyesületre. Ki látott már ilyet! Emiatt aztán az egylet még hosszú évekig vajúdott, mire 1897-ben hivatalosan is megszülethetett. Ám, addig is ettek, ittak, előadásokat tartottak és hallgattak. 1883. november 25-én például vegetáriánus pikniket rendeztek Budapesten. A Budapesti Hírlap beszámolója a menübe és a fesztelen hangulatba egyaránt betekintést nyújt:

„Levesek: Bab-leves, alma-leves. Főzelékek: Virágos káposzta, vegyes káposzta rizzsel, vegyes saláta omlettel. Tészták: Alma-, dió- és mákos-rétes, makkaroni parmasan sajttal. Sütemények: Graham-, bab- és mogyoró-torta, vajas fánk, kukorica-pudding. Gyümölcs: friss és szódaviz gyümölcslével. Könnyen elképzelhető, hogy e menü csakhamar pezsgésbe hozta a kedélyeket, amit nagyban elősegített a lelkes gyümölcsevők által elfogyasztott sok viz és málnalé, – s megeredtek a felköszöntők. Éljen Weixlgärtner! mondá az egyik, s összecsörrentek a vizespoharak; „éljenek a nők!“ – kiált föl egy más, s ismét fogyott a sok viz, mintha csak – viz lett volna.”

A nyolcvanhét esztendős korában elhunyt Weixlgärtner Vincét a Farkasréti temetőben temették el. Nevét és munkásságát még egy ideig őrizte az elhalványodó emlékezet. Napjaink magyar vegetáriánusai és antialkoholistái pedig, feltehetőleg soha nem is hallottak róla, a legelső magyar vegetáriánusról és antialkoholistáról.

Csíki Sándor♣